|
 2017.05.08.
A Mindenhatónak
szánt hálaadó ajándék
A húsvéti ünnepek
méltó befejezéseként április 17-én este a budai Várban
avatták fel Rieger Tibor Koronázási Palást szobrát.
„Édes fája keresztnek, erős záloga kegyelemnek./ Lába alatt
ellenség, fényben a krisztusi fenség./ Egybegyűlők szolgálnak,
a legfőbb égi királynak/ Íme a Szentanya képe ragyog
csillogva az égen/ Ülve mutatja a trónus, a rajta uralkodó
Krisztust”. Ezek a hexameterek latin nyelven itt olvashatók a
paláston. Első irodalmi emlékeink között tartják számon
ezeket a sorokat, amelyeket az eredetileg miseruhának készült
palástba szőttek alkotói. Ez a műalkotás, másfélszeresre
nagyítva, olyan részleteket mutat meg, amelyeket a Nemzeti Múzeumban
őrzött eredeti koronázási paláston nem láthat a látogató
ilyen tisztán. Ugyanakkor – hangsúlyozta dr. Nagy Gábor Tamás
polgármester – ez a bronzszobor nem másolat, nem olyan, mint
egy fénykép, hanem a művész legbensőbb énjén átszűrt,
megküzdött, bronzba öntött alkotás.
Pár
éve a Budavári Önkormányzat egy kiállításra kapta kölcsön
a művésztől a szobrot, majd amikor már vissza kellett adniuk,
úgy döntöttek a képviselő-testülettel, hogy megvásárolják.
Helyét itt, az egykori Mária Magdolna templom megmaradt területén
– Rieger Tibor javaslatára – a szentély tengelyében, szakrális
pozícióban helyezték el. Szakrális tárgyat szakrális helyen
ünneplünk az ünnepen, tehát egy különleges találkozás ez a
mai, húsvét hétfő este – mondta a polgármester, aki szólt
arról is, hogy a Koronázási Palástot 1031-ben István király
uralkodásának 30. és Gizellával kötött házasságának 35.
évfordulója alkalmából tulajdonképpen hálaadó ajándékként
ajánlotta fel a székesfehérvári bazilikának. Összesen 64
alak szerepel a miseruhán: Krisztus, a Szűzanya, a szentek
mellett alul maga a király és a királyné, köztük egy fiatal
fiú, feltehetőleg Imre herceg. Érdekessége a feliratnak, hogy
latin és görög betűk egyaránt olvashatók rajta, amellyel
alkotója az akkori magyar királyságban élő keresztények
keleti és nyugati ágához egyaránt szólni akart.
A
művész szerint van egy nagy félreértés a palásttal
kapcsolatban: azt állítják sokan, hogy azért a gazdag képi ábrázolás,
mert a középkorban az emberek többsége nem tudott olvasni, és
így az evangéliumi tanítás megnyílt számára. „Ez nem így
van, hiszen gondoljuk csak meg, hogy ha a főpap felvette
miseruhaként, mozgott, kezét összekulcsolta, a paláston olyan
redők keletkeztek, hogy azokról leolvasni semmit sem lehetett.
Egyet nem tudnak ma elképzelni, hogy egy mű a Mindenható számára
készült. A későbbiekben is olyan helyekre kerültek szobrok,
ahol az emberek nem láthatták, csak napjainkban a teleobjektívek
segítségével. Nem az embernek, az Istennek készültek az alkotások.
Ez a mai világtól idegen, de a középkor, amit lesajnálnak, és
sötétnek mondanak, – és milyen kor mond sötétnek? Az,
amelyik százmilliószámra embereket öl meg, – akkor ez
elgondolkodtató. Nos, ez a palást is a Mindenhatónak szánt hálaadó
ajándék, és én is, a magam szerény módján, hálát akartam
adni a Mindenhatónak. 2004-ben, amikor elkészült a bronzpalást,
egy daru beemelte az utcáról a kertembe, ott állt a kiskapu
mellett, és én azt gondoltam, ott marad nálam végleg.” A Várnegyed
Galériából került a szobor a budai Várba, előbb ideiglenes,
és nemrég a végleges helyére.
MA/felvidek.ma
|
