vissza a főoldalra

 2017.03.10. 

Csorja Gergely: Elégedetlenkedőknek

Valahogy divatos lett elégedetlenkedni. Megszoktuk már, hogy nem kell államcsőddel, 20 százalék feletti kamatokkal, hónapról hónapra dráguló rezsivel, szóval az alapvető létbizonytalansággal küzdenie az ország nagy részének. 8 éve az összeomló magyar költségvetés, az államcsőd réme, az esetlegesen elszabaduló infláció, az egekbe szökő kamatok a napi valóság része volt. Most, miután ezektől már nem kell félni, azon mérgelődünk, hogy jónak látszó folyamatok miért nem gyorsabbak, hogy miért nem hatékonyabb a változás, miért nem fejlődik az ország nagyobb ütemben. Ritkán jut eszünkbe, hogy alig egy évtizede még nem a fejlődés sebességén gondolkodtunk, ugyanis fejlődésről szó sem volt. Leépülést, pusztulást, tönkremenő vállalatokat, öngyilkosságba kergetett termelőket láttunk.

Mégis az elégedetlenség érzése a kocsmától a buszmegállón keresztül, az egyetemi aulákon át, egészen a miniszteri előszobákig tart.

Amikor bosszankodunk valami államigazgatási bakin, valami félresikerült megoldáson, valami lehetetlenül hosszú ideig húzódó projekten és ezért a kormányzatot átkozzuk, majd bölcsen megállapítjuk, hogy mégiscsak kéne valami alternatíva a Fidesszel szemben, akkor elfeledkezünk arról, hogy milyen célok, elképzelések mozgatják az ellenzéket.

Szerencsére elég áttekerni Klubrádióra, beleolvasni az Élet és Irodalomba, hogy hőbörgésünk elcsituljon. Ott ugyanis kiselőadásokat lehet hallgatni arról, hogyan kell elsöpörni a demokratikusan megválasztott kormányt és kormánypártot, és hogyan kell létrehozni egy új rendszert, melyben nem következhet be az a hatalmas hiba, hogy az emberek esetleg újra Orbán Viktort választják meg.

A legösszetettebb előadásokat a filozófus Salamon Jánostól hallhatjuk. Ő odáig jutott, hogy teljesen jogosan lehet erőszakot alkalmazni a mai hatalommal szemben, és ha így sikerült megdönteni, akkor utána alapvetően kell megváltoztatni az ország, Európa, sőt az egész Nyugat politikai berendezkedését. Mégpedig úgy, hogy a demokráciát lényegében el kell törölni, és helyébe egy új elit uralmát kell helyezni, mely uralmat a nép nem tud megdönteni:

…álmodni merjünk egy olyan nem demokratikus, neoracionalista rendszerről, ahol, ha nem is szellemi, de legalább gazdasági-üzleti arisztokraták írják az euroatlanti, vagy legalábbis az Európai Uniós alkotmányt, gondosan ügyelve arra, hogy annak legfontosabb elemeit a tagállamok népeinek strukturálatlan, impulzív akarata fölé, elérhetetlen magasságba helyezzék. A despotikus, anarchikus demokráciánál egy legalább gazdasági racionalitáson alapuló politikai berendezkedéssel bizonnyal mindenki jobban járna. Leszámítva a nép barátait, a demagógokat és a pálya szélén melegítő türannoszokat, akiknek itt végre tisztességes munka után kellene nézniük – írja Salamon.

Ne dőljünk be. A magát demokratikusnak mondó ellenzék, Botkával, Gyurcsánnyal, vagy éppen a Momentummal mélyen egyetért Salamon céljaival. Ahogy a korábbi SZDSZ-világ mozgatóelveit egy filozófus, Kis János alkotta meg, most a Fidesz ellen felsorakozók ideológiáját is egy filozófus, Salamon János készítette el.

Ez az ideológia egyetlen célt szolgál, hogy végre ki lehessen kapcsolni a politikából az átlagember igényeit. Orbán legfőbb bűne, hogy pontosan azt mondja, amit az emberek hallani akarnak. És ez azon a magas filozófiai szinten, ahol Szókratésszel kelnek és Kanttal fekszenek megengedhetetlen. Lukács György szellemi utódai szívesen tizedelnének ma is, szívesen falhoz állítanák a nép fiait, szívesen döntenének nyomorba tömegeket azért, hogy újra ők mondhassák meg, hogy mi a jó és mi a rossz.