|
 2017.03.24.
A halasi norma
atyja
Lezsák:
emlékházzal tisztelegjen az utókor Nagy Szeder István életműve
előtt
Március 8-án,
Nagy Szeder István kiskunhalasi kisgazda politikus születésének
110. évfordulóján a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet
és Archívum rendezett konferenciát. Dr. Bíró Zoltán az intézet
főigazgatója kiemelte, hogy Nagy Szeder demokráciafelfogása
idegen a mai nyugat-európai államokétól, ahol a vezető
politikusok nem is ismerik saját népüket.
Lezsák
Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke beszéde elején megköszönte
kiskunhalas képviselőinek, hogy mindent megtettek azért, hogy
Nagy Szeder István emléke ne csak megmaradjon, de meg is
jelenjen a város környezetében, közéletében. „Minden ünnep,
megemlékezés, évforduló egészséges hiányérzetet kelt
bennem, mert arra gondolok, hogy a jót is jobban lehetne művelni,
és mindig találok olyan kifogásolnivalót, amivel nem érzem
teljesnek azt, ami történik. Hiszem, hogy egy megemlékezés nem
zár le valamit, hanem része egy soha véget nem érő
folyamatnak, aminek vannak mindig soron következő állomásai,
lehetőségei” – mondta Lezsák, és azt szorgalmazta, hogy
Kiskunhalason a Lantos Györgyi által készített bronz
mellszobron kívül emlékházzal is tisztelegjen az utókor Nagy
Szeder István életműve és szellemisége előtt. A Lakitelek Népfőiskola
alapítója, vezetője felidézte, hogy a hajdani kisgazda
politikus a ’80-as évek közepén vendége volt a lakiteleki művelődési
házban. Az akkor politikailag meghurcolt Kozma Huba hozta
Lakitelekre. Lezsák és társai elmondták Nagy Szeder Istvánnak
terveiket, ő pedig végig, szótlanul hallgatta őket. Majd,
mikor kifelé tartottak a művelődési házból, látva, hogy
Kozma Huba és Lezsák Sándor is rágyújt, megszólalt: „vigyázzatok,
mert vékony a jég, könnyen beszakad. És hagyjátok abba a dohányzást.
Aki dohányzik, az a börtönben könnyen megzsarolható.” Majd
szólt a halasi norma kifejezésről, ami demokratikus szervezéstechnikai,
kiválasztási folyamatot jelöl. A lényeg, hogy a párttagok
vezetőiket maguk közül választják meg. Csak a szervezet
tagjai jogosultak jelölni, és nem fogadnak el semmilyen felülről
jövő ajánlást. A tagok közvetlenül, a saját akaratukból és
titkosan jelölnek. Ezt követően felhívta a RETÖRKI kutatóinak
figyelmét arra, hogy utána kéne járni annak, hogy mi az oka
annak, hogy a halasi 56-os eseményekről nagyon keveset tudnak a
történészek, s miért nincs jelen Nagy Szeder szerepe a köztudatban.
1956. október 27-én este tüntettek a halasiak az akkori Lenin,
a mai Bethlen Gábor téren. A kommunista sortűz két halálos áldozatot
és több mint félszáz sebesültet követelt. Ezért a katonai
igazgatás vette át a város irányítását. Ebben a robbanásig
feszült légkörben október 29-én a városi tanács kommunista
vezetői is kérték Nagy Szeder Istvánt, hogy vegyen részt a
forradalmi bizottság munkájában, s próbálja megakadályozni
az újabb vérontást. Nagy Szeder azzal a feltétellel vállalta,
ha 48 órán belül választást tartanak a városban. A feltételt
elfogadták, így került sor november 1-jén, az ’56-os szabadságharc
egyetlen szabad, demokratikus önkormányzati választására. 16
ezer választópolgár adta le a szavazatát. A végeredmény: a
voksok 76%-át a kisgazdapárt, 14%-át a szociáldemokraták, 6%-át
a parasztpárt és 4%-át a kommunisták kapták. „Ez a bizonyítéka
annak, hogy akkoriban az ország, hogyan gondolkodott. Minden városban
a kisgazdákra szavaztak volna a legtöbben. Amennyiben nem lett
volna szovjet megszállás, akkor olyan demokratizálódási
folyamat vette volna kezdetét, ami a halasi normát vette volna
alapul” – szögezte le a parlament alelnöke.
A
rendezvényen levetítették a 2002-ben készült Mese a demokráciáról
című filmet. A Fórum Film Alapítvány által készített
filmben Dr. Tagelsir Ibrahim Budapesten élő, szudáni származású
sebész főorvos elindul, hogy megismerkedjen a kiskunhalasi
tanyavilágban jól ismert és kedvelt kisgazda politikus Nagy
Szeder István történetével. Találkozik kiskunhalasi értelmiségiekkel
és tanyán élő, gazdálkodó emberekkel. A film folyamán
nemcsak a magyar vidék életéről, Nagy Szeder István nagyszerű
szervezőkészségéről kapunk képet, hanem az interjúalanyok
maguk is kíváncsiak a szudáni mindennapokra. A film alkotói közül
Gazsó L. Ferenc, az MTI igazgatója a mű fogadtatásáról
elmondta, hogy az Uránia Filmszínházban rendezett filmszemlén
Jankura Péter nem válogatta be a versenyfilmek közé. Így a
versenyen kívüli kategóriában vetítették le. Kiemelte: a
kisgazda politikus „a kemény kérgűek családjába
tartozott”, azok közé, akiket Bibó István túlfeszült lényeglátónak
nevezett, akiket ma inkább tűrünk, mint támogatunk. Felvette,
hogy képesek vagyunk-e meglátni a fiatalabb nemzedékben a túlfeszült
lényeglátókat, vagy ijedten elfordulunk tőlük. „Pedig nekik
kéne képviselni az észt, a tudást, az eltökéltséget. Az is
nagy kérdés, hogy ma mennyire lehet érvényre juttatni a halasi
normát, a közvetlen szavazás modelljét. Nem hiszem, hogy országos
parlamenti választások egy ilyen modell alapján korunkban
lebonyolíthatók, de azt igen, hogy civil szervezetek vezetőit
így kéne megválasztani. A halasi norma másik lényege, hogy
mindig, minden helyzetben versenyeztet” – hallhattuk az MTI
igazgatójától.
Zelei
Miklós író, költő, újságíró a film másik alkotója, aki
interjúsorozatból könyvet készített Nagy Szeder Istvánról,
elmondta, hogy egyetlenegy nagy országos terjesztőt sem érdekelte
a kötet, mondván, hogy provinciális a történet. Holott a 20.
század második felének világirodalma éppen a provincializmus
győzelmét hozta – emlékezzünk csak a Száz év magányra,
ami Nobel-díjat kapott. Ettől függetlenül, és csak azért is,
kitartó munkával, közvetlen terjesztéssel sikerült eladni a könyveket.
„Nagy
Szeder István zárkózott volt, de ha városrendezési és -szépítési
ügyekről volt szó, ő mint diplomás építészmérnök készséggel
segített” – kezdte emlékező beszédét Pajor Kálmán
Kiskunhalas egykori alpolgármestere. Dolgozószobájában helytörténeti
kutatásainak iratait őrizte. Ezek között vannak 1848-as
vonatkozású anyagok, egy jászkun kapitány saját kezű írása
a 18. századból, a Bibó-, a Latabár- és a Dankó-család
dokumentumai. Tehát Halas múltja egyetlen helyiségben. Két
„hatalmas szerelme” a helytörténeti kutatás és a közéleti
demokrácia élete végéig összeölelkezve uralta lelkét. 1945
nyarán az FKgP helyi elnöke lett. Bekerült az FKgP vármegyei
nagyválasztmányába, és az országos nagyválasztmányba is. Az
ún. „halasi norma” szerint szervezte a helyi alapszervezetet.
1947-ben kizárták a Dobi-féle vörös kisgazdapártból, és
emiatt a Magyar Függetlenségi Párthoz csatlakozott. Az 1947-es
országgyűlési választásokon ennek a pártnak a
Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei listájáról
került be a parlamentbe. Mandátumát 1947. novemberben az Országos
Választási Bizottság megsemmisítette. Nem sokkal később
letartóztatták, és a Buda-Dél internálótáborba vitték.
1948 decemberében szabadult. 1956-os szerepéről már esett szó.
November 23-án megemlékezést szervezett a forradalom emlékére.
1956–1957 telén a helyi református egyházzal együtt a
pesterzsébeti Pacsirtatelep gyermekei javára élelmiszergyűjtést
szervezett 1957. február 5-én letartóztatták, Kecskemétre szállították,
ahol 1958. márciusban a Kecskeméti Megyei Bíróság a népköztársaság
megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával három év börtönre,
a közügyektől való 5 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra
ítélte, két évre kitiltotta a város területéről. Nagy
Szedert a tárgyaláson azzal vádolta az ügyész, hogy csak a
kisgazda gyermekeknek szervezett gyűjtést. Ez már a bírónak
is sok volt. „ügyész elvtárs, proletárok laknak Erzsébeten,
ott nincsenek kisgazdák”. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság
1958. novemberben 2 év és 4 hónapra mérsékelte büntetését.
1959 elején szabadlábra helyezték, de sokáig megfigyelés
alatt tartották.
Dr.
M. Kiss Sándor, az intézet tudományos főigazgató-helyettese a
filmre reflektált: több gondolattöredékből épül fel a
kiskunhalasi közösség tudata. Majd Kádár Jánost idézte:
„Elvtársak! Még néhány nap és eljutottunk volna odáig,
hogy szavazással váltotta volna le a nép a proletárdiktatúrát.”
Tehát Kádár ezért is sürgette az oroszok beavatkozását.
Majd arra tért rá, hogy a halasi folyamat variált formái több
helyen is lejátszódtak. Példaként hozta fel Brusznyai Árpádot,
aki rendet teremtett Veszprémben, és „hálából” kötélre
ítélték. Dr. Szobonya Zoltán ügyvéd, az 1956-os forradalom mártírja.
A jánoshalmi és mélykúti forradalmat vezette, a polgári
demokráciáért küzdött, de politikai ellenfeleit is megvédte.
1958-ban felakasztották, s rá egy évre Rajki Márton ügyvédet,
aki Újpesten teremtette meg a rendet. A történész szerint ők
Nagy Szeder Istvánnal együtt rendpárti forradalmárok voltak.
Arra figyelmeztetett, az 1956-os forradalom leverése után a
hatalom számára a legveszélyesebbek az önállóan gondolkodó
„kovászemberek”, közösségképzők voltak, akik nem is kerülték
el a megtorlást. Közölte, hogy a kommunista hatalom onnantól
számította „az ellenforradalom térhódítását”, amikor
emberei kiszorultak az újonnan felállt demokratikus struktúrák
irányító pozícióiból. Ez a dátum pedig október 28. A
halasiak pedig kihasználták, hogy a karhatalom vezetői elmenekültek
a térségből, így megteremtették egy polgári demokratikus átalakulás
lehetőségét.
„Miközben
Nagy Szeder István választási elképzeléseit, rendszerét
hallgatom, eszembe jut, hogy milyen sokat töprengtek, kínlódtak
az okos, és magukat elkötelezetteknek vallók a 20. században a
demokrácia ügyében. Szabó Dezső szinte szórul szóra
ugyanezt a rendszert vázolja fel, kiegészítve egy hivatásrendi
változattal” – hallhattuk Dr. Bíró Zoltántól. A RETÖRKI
főigazgatója fontosnak tartotta, hogy minden korban arra törekedjünk,
hogy ne a demokrácia karikatúráját valósítsuk meg, mint
Nyugat-Európa számos országában. Kiemelte, hogy Nagy Szeder
István demokráciafelfogása idegen a mai nyugat-európai államokétól,
ahol a vezető politikusok nem is ismerik, s talán nem is akarják
megismerni saját népüket.
Medveczky Attila
|
