|
 2017.03.24.
Harminchárom éve hunyt el Pálfi Géza
A mártír sorsú papra és tanárra emlékezünk
A Máréfalván
1941. április 14-én született és nagyon fiatalon, életének
43. évében, 1984. március 13-án a marosvásárhelyi kórházban
elhunyt Pálfi Géza ebben az évben 76 éves lenne. A ma élő
fiatal nemzedék csak mások elbeszéléseiből, vagy az általa hátrahagyott,
illetve róla szóló írásokból ismerheti őt. A Gyulafehérvári
Főegyházmegyének olyan egykori papjára emlékezünk, aki
meghatározó egyéniség volt a kántoriskola diákjai és a
kispapok életében, nem kevésbé azon hívek körében, akik Csíkszentdomokoson
és Marosvásárhelyen mint segédlelkészt, majd Gyergyóalfaluban
és Székelyudvarhelyen mint plébánost ismerhették. De hatással
volt az emberekre minden olyan helyen, ahol kisegített,
lelkigyakorlatot tartott vagy ahol egyszerűen csak találkozott
és elbeszélgetett velük.
A
kommunista diktatúra, a Securitate emberei nem nézték jó
szemmel az egyháza és magyarsága kérdéseiben mindig bátran
megszólaló és azért küzdő papot és tanárt. Kispap korától
kezdve egészen életének utolsó pillanatáig követték, üldözték,
gátolták gyógyulását, hogy minél előbb megszabaduljanak tőle.
Halálának valódi okát ma is rejtély fedi. Talán egyszer fény
derül arra, hogy miért is kellett ilyen fiatalon meghalnia.
2011-ben, amikor Pálfi Géza születésének 70. évfordulójára
emlékeztünk és szellemi hagyatékát a Jakab Antal Keresztény
Kör gondozásában közreadtuk, egyik volt diáktársa a trilógia
első kötetének Emlékképek című fejezetébe küldött
visszaemlékezésében Pálfi Gézát a székely Popieluszkó nak
nevezte, így állítva őt azon fiatal lengyel pap mellé, akit
az ottani kommunista titkosrendőrség 37 éves korában, 1984.
október 19-én hurcolt el és gyilkolt meg. Több mint ezer kilométerre
egymástól, ugyanabban az évben két fiatal pap halt meg, akik
szálkák voltak a diktatúra szemében. Jerzy Popieluszkót 2010.
június 6-án avatták boldoggá. Remélem, hogy ez valamikor Pálfi
Géza esetében is bekövetkezik, igaz, ennek előfeltétele, hogy
a főegyházmegye ezt a folyamatot a Szentszéknél beindítsa.
Temetése 1984. március
15-én volt, magyar nemzeti ünnepünkön. Mintegy kettőszázötven
paptestvére és hívek sokasága kísérte őt utolsó földi útjára
a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébánia temetőjébe, ahol sírja
nem messze a bejárattól található. E nagy tömeg jelenléte
abban az időben néma tüntetésnek számított. A temetési
szentmise főcelebránsa, Bálint Lajos segédpüspök, aki a székelyudvarhelyi
Szent Miklós-plébánián Pálfi Géza elődje volt, a bevezetőben
így fogalmazott utódjáról: „Olyan volt, mint a havasok levegője:
éles, de tiszta.” Csató Béla akkori sepsiszentgyörgyi,
jelenlegi csíkszentkirályi plébános búcsúztató prédikációjában
pedig ezt emelte ki: „Pálfi Géza olyan volt, mint a bányász,
aki a mélyben ás, hogy napvilágra hozza és megcsillogtassa a mélység
kincseit.”
Bárcsak nekünk,
ma élőknek is sikerülne így a mélyből felhozni a kincseket!
Megköszönjük
Istennek, hogy adta nekünk Pálfi Gézát, akinek bátorságából,
egyháza és népe iránti ragaszkodásából mindenki erőt meríthet
saját küzdelmeiben.
Vencser László,
teológiai író, egyetemi oktató
|
