|
2017.03.24.
Zsille Gábor: Ünnepi találkozások
Nemzeti ünnepünk
közeledtével idén is érkeznek a hírek a lengyelek szervezett
budapesti látogatásáról. A Nagy utazás Magyarországra
elnevezésű kezdeményezésről van szó, mely immár hagyomány,
hiszen ötödik alkalommal rendezik meg. (Egy alkalommal a zord időjárás
miatt a már meghirdetett út elmaradt.) Az egybehangolást ezúttal
is a Gazeta Polska újság által létrehozott klubhálózat végzi.
Az értesülések szerint most is több ezer lengyel fizette be a
szokásos részvételi díjat, hogy különvonattal, illetve autóbuszokkal
Budapestre látogasson, két napig a magyarokkal közösen ünnepelni
a Népek Tavaszát, a történelmi barátságot. Az előző mondat
hangsúlya a részvételi díj befizetésére esik, hiszen a
magyar balliberális sajtó évről évre azt sikoltozza: ezek bérlengyelek,
fizetett tapsolók, Orbán Viktor utaztatja ide őket a magyar adófizetők
pénzén. Satöbbi, satöbbi. Nos, természetesen szó sincs
ilyesmiről. Ellenkezőleg: a kimerítő kalandra vállalkozó
lengyelek (Gdansktól Budapestig ezer kilométer a távolság!) a
saját költségükön érkeznek fővárosunkba. Ebben az évben
személyenként 25 ezer forint a részvételi díj, amely
tartalmazza az utazás, a két éjszakai szállás, a közös étkezések
és egy múzeumi belépő árát.
Vasárnap
Andrzej Duda köztársasági elnök szóvivője bejelentette: az
idei lengyel–magyar barátság napi rendezvénysorozatot Áder János
magyar és Duda államfő részvételével tartják. A központi,
kétnapos ünnepségek március 24-én kezdődnek a közép-lengyelországi
Piotrków Trybunalskiban. A város polgármestere, Jaroslaw
Bakowicz arról tájékoztatta a sajtót, hogy az államfői találkozóval
tetőző programsorozatot március 18. és 26. között rendezik
meg. A két elnök találkozója során egy emléktáblát is
felavatnak, amely a városban 1925-ben rendezett nemzetközi légi
bemutatón elhunyt Sziklay Jenőnek, az ejtőernyőzés úttörőjének
állít emléket. A lengyel–magyar barátság napját idén már
tizenegyedik alkalommal ünneplik. 2007-ben a magyar és a lengyel
parlament kölcsönösen március 23-át nyilvánította történelmi
barátságunk napjává, és ezt felváltva ünneplik lengyel,
illetve magyar földön. (Páros években mindig egy lengyel városban.)
Az ünnep előzményei 2006. március 24-re nyúlnak vissza,
amikor Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar államfő
Győrben felavatta a magyar–lengyel barátság első köztéri
emlékművét, amely két, gyökereivel egymásba kapaszkodó tölgyfát
ábrázol. Ez 1848 óta az összetartozásunk jelképe.
Varsóban múlt
szombaton azt is bejelentették, hogy a visegrádi országok, a
V4-ek következő kormányfői találkozóját március 28-án
tartják a lengyel fővárosban. A V4 miniszterelnökei aznap a
kelet-közép-európai innovációról szóló konferencia pódiumbeszélgetésén
is részt vesznek.
Múlt heti
cikkemben részletesen beharangoztam a brüsszeli európai uniós
tanács tisztújítását. Múlt csütörtökön lezajlott a
szavazás, melynek eredményeként az eddigi elnököt, a lengyel
Donald Tuskot újabb két és fél évre megválasztották. A
szavazás meglehetősen egyhangú volt: a huszonnyolc tagországból
huszonhét Tuskra voksolt, és fölöttébb furcsa módon az
egyetlen ellenszavazat Lengyelország részéről érkezett. A
meghökkentő és nem túlságosan elegáns tény oka, hogy a
jelenlegi lengyel kormányt a Jog és Igazságosság (PiS) párt
vezeti, ezzel szemben Tusk 2015-ig a legnagyobb ellenzéki párt,
a Civil Platform (PO) elnöke volt. Ennek megfelelően a lengyel
vezetés egy hivatalos lengyel ellenjelöltet is állított az elnökválasztásra,
aki viszont labdába sem rúgott.
Tusk megválasztása
a lengyel uniós küldöttségnél olyan komoly felháborodást
keltett, hogy Beata Szydlo kormányfő nem is volt hajlandó aláírni
a brüsszeli csúcs záródokumentumának tervezetét. Ezért ezt
a szöveget egyhangú támogatás híján csupán elnöki
dokumentumnak nevezhetjük. Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök
kijelentette: az ilyen magatartás elfogadhatatlan, és a lengyel
kormány „nem viselkedik felnőttként”. Az EU más vezető
személyiségei is egyértelmű üzenetet küldtek Varsónak, például
Christian Kern osztrák kancellár, aki szerint ez a magatartás
teljesen értelmetlen.
Orbán Viktor a
szavazáson Tusk mellé állt, azzal az indoklással, hogy Tusk az
elmúlt években jól látta el elnöki teendőit, a magyar kormány
pedig nem óhajt belekeveredni a lengyel belpolitikai csetepatéba.
Véleményem szerint ez bölcs döntés volt. A varsói vezetés
viszont másképpen gondolja. A PiS köreiben nagyot csalódhattak
a magyar kormányban, illetve Orbán Viktorban, miután a magyar
kormányfő Donald Tusk újraválasztását támogatta. Múlt csütörtöki
varsói sajtóértekezletén Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt
elnöke úgy nyilatkozott: „Csalódást okozott Orbán
miniszterelnök úr magatartása, de tudatában vagyunk annak,
milyen hatalmas volt a nyomás. Az EU pedig olyan úton halad,
amely a széteséshez vezet.” Mi több, a nyilatkozatosdin túl
a lengyel vezetés más, bántóbb lépést is tett: Jan
Dziedziczak lengyel külügyminiszter-helyettes lemondta március
15-re tervezett budapesti látogatását, „egyéb elfoglaltságokra”
hivatkozva. A tervek szerint Dziedziczak két napig tartózkodott
volna fővárosunkban, és a nemzeti ünnep alkalmából rendezendő
állami programokon is részt vett volna.
A varsói kormány
megmakacsolta magát, és kívülről nézve úgy tűnik, hogy nem
túlságosan bölcsen viselkedik. Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter
kijelentette: a lengyel vezetés hivatalos vizsgálatot kíván
indítani annak megállapítására, a brüsszeli körök vajon
nyomást gyakoroltak-e a tagországokra az elnökválasztás előtt.
A külügyi tárca vezetője azt is közölte: Lengyelország
mostantól akadályozni fogja az Európai Unió munkáját, és
kemény játékot fog játszani Brüsszelben. Úgy fogalmazott:
„Egy dolgot világosan le kell szögezni: az uniós politika a
kettős mérce és a megtévesztés politikája lett.”
Ugyanakkor azt ígérte, hogy Lengyelország nem fogja bojkottálni
az Európai Tanács üléseit, hajlandó lesz részt venni a találkozókon.
Waszczykowski szerint Tusk újraválasztásával az történt,
hogy a Németország uralta Brüsszelben figyelmen kívül hagyták
Lengyelország létfontosságú érdekeit. Ezért a biztonság
kedvéért Varsónak „lényegesen csökkentenie kell az EU iránti
bizalmat, és tagadó politikába kell fognia.” Akárhogyan is,
nem vet túlságosan kedvező fényt a lengyel kormányra, hogy a
saját honfitársa ellen kampányol, szavaz, utána pedig duzzogva
reklamál és fenyegetőzik. Nem gondolom, hogy Donald Tusk az Európai
Tanács élén olyan rossz elnök lett volna… A PiS többek között
azzal vádolja Tuskot, hogy tavaly hatáskörét túllépve bírálta
a varsói kormányt a parlament ellenzéki blokádja idején.
(Március 14-én
kelt írás)
|
