vissza a főoldalra

 2017.03.24. 

Der Spiegel: A rossz példakép

Ezzel a címmel közölt Orbán Viktorról egy kommentárt a Der Spiegel című, hamburgi székhelyű német hetilap. A cikk a hazánk által kiépített ideiglenes műszaki határzár tervezett bővítése, valamint a jogi határzár további szigorítása kapcsán született. A Juliane von Mittelstaedt által jegyzett írásban igen negatív véleményt fogalmaz meg Orbán Viktor magyar miniszterelnökről. Állítása szerint „Orbán Viktor csak előadja, hogy milliók ólálkodnak még Törökországban és a Balkánon”, és a „valódi célja a nulla migráció, amellyel megsérti az európai értékeket.”

A neve alapján nemesi címmel rendelkező német újságíróhölgy esetében két dolog képzelhető el. Vagy hosszú ideje tartó Csipkerózsika-álmából keltették fel egy-két napja, és így, jócskán alulinformált állapotában – mint lelkes iparos – leszállított egy, a főnökei által megrendelt lejárató írást, vagy pedig elment szegénynek a józan esze. Orbán Viktor kitalációjaként tálalni ugyanis azt, hogy súlyos migránsválság van, ép állapotában senki nem írhatja le. Aki látta, tapasztalta, hogy az elmúlt két-három évben mi zajlik az „Öreg Kontinensen”, az akkor is kénytelen elismerni, hogy a migráció egy valós, és nagyon súlyos probléma, ha amúgy a világon semmiben nem tud azonosulni a magyar miniszterelnökkel.

Az írás más egyéb, figyelemreméltó részeket is tartalmaz. Leírja benne például a szerző, hogy a migráció ügyében képviselt magyar álláspont helyességét immár nem csupán a magyarok sokasága „hiszi el” Orbán Viktornak, de Nyugat-Európa liberális társadalmainak egyre nagyobb hányada is. Az okokról már nem ejt sajnos szót a cikk írója, pedig talán illett volna megírnia, hogy nem Orbán Viktor az oka, hogy hisznek neki, hanem a saját tapasztalásuk. Az a tény ugyanis, hogy kamaszlányokat molesztálnak a nyílt utcán, hogy vétlen kamionosokat gyilkolnak meg, hogy aljas terrorcselekményeket követnek el, előbb-utóbb minden épeszű embert elgondolkodásra kell, hogy késztessen. Ha minden a legnagyobb rendben volna, alighanem mondhatna bármit Orbán Viktor, nemigen foglalkozna vele senki. Így viszont egyre többen ébrednek rá arra, hogy amit a magyar miniszterelnök képvisel – vagyis a migránsok minél teljesebb körű távol tartása hazánktól – az egyedüli üdvözítő megoldása a kérdésnek. Minden eszközt latba kell vetni, hogy megvédjük magunkat, megvédjük mindazt, ami még megmaradt az értékeinkből.

Ennél is érdekesebb, amikor azt írja az újságírónő, hogy Magyarország „sajnos” (sic!) példaképpé vált a menekültpolitikában és a nemrég még számkivetett Orbánból sokak ünnepelt, csodált politikusa lett Európában. Ettől a mondattól, nekünk egyrészről repeshet a szívünk, másrészről viszont igen erősen el is kell hogy gondolkodtasson bennünket. Örülhetünk, hiszen az a tény, hogy szerte Európában sokan példaképként tekintenek Orbánra, azt mutatja, hogy hazánk élén jelenleg igazi államférfi áll, amire Bethlen István, Teleki Pál és Horthy Miklós óta nem volt példa. Több mint elgondolkodtató ugyanakkor az a gyűlölethullám, amely egy jól körülhatárolható, szűk, de annál hangosabb kör részéről folyamatosan éri a kormányfőt. Elgondolkodtató, hogy amíg kívülről egyre több helyen elismerik és megsüvegelik Orbánt, addig a saját hazánkban vannak, akik fröcsögő gyűlölettel, módszeresen, tudatosan igyekeznek lejáratni. Érdemes mögé nézni, hogy kik ezek az emberek, kik mozgatják őket és vajon milyen törekvések húzódnak meg viselkedésük mögött?

Ami pedig az általunk feltett kérdést illeti, hogy miért is rossz példakép vajon Orbán Viktor, arra maga a Der Spiegel cikke adja meg a választ. A német hetilapban megjelent írás ugyanis azzal „riogat”, hogy fennáll a veszély: „mindannyian Orbánná válunk!” Igen, ez valós veszély lehet, amely azonban nem az európai átlagemberre és az évezredes, keresztény alapokon nyugvó értékrendre jelent veszélyt, hanem az azt lerombolni igyekvő, magát liberálisnak nevező, de valójában emberellenes, halálpárti ideológia további terjesztésére, amelynek hitvány hazugságai egyre-másra lepleződnek le. Márpedig ennek lelepleződése egyet jelent az általuk felépíteni kívánt világrend bedőlésével és az ideológia kiszolgálói egzisztenciájának lassú, de annál biztosabb befellegzésével is.

Na, ettől félnek ezek ennyire, és ezért csípi a szemüket, hogy jött egy nagy formátumú politikus, aki képes volt arra, hogy miniszterelnökként szembeszálljon a szélsőségesen liberális fősodorral és új úton induljon el. Számunkra, magyarok számára jelentsen ez büszkeséget, örüljünk, hogy egy nemzettársunk, egy általunk megválasztott magyar politikus az, akit – ahogyan azt immár Németországban is elismerik – egyre többen követnek szerte Európában.

Kovács Attila