vissza a főoldalra

 2017.04.14. 

Passió János evangéliuma szerint

Szeretet és engedelmesség; a keresztény tanítás alapkövei. „Az igazi szeretet életét adja barátaiért.” Bach János-passiója Jézus elfogásával kezdődik. Ő maga kiáll az őt foglyul ejtő katonák elé, de tanítványainak szabad elvonulást kér. Ebből a szeretetből éppen olyan gyönyörű zsoltár virágzik ki, mint az engedelmességből. Ez a két zsoltár útmutató hitvallás.

„Miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Nehéz, de meg kell próbálni. Jézus szavaival lefegyverezte Pétert, hogy mennyei Atyjának engedelmes szolgálója legyen. A szeretet és engedelmesség után a harmadik keresztény habitus a bűnbánat. Péter, akire Krisztus az egyházat építette, halandó ember. Ez teszi szenté, a halandósága. Háromszor árulja el Krisztust. A bűnbánat áriáját (ugyanúgy, mint a Máté-passió megfelelő helyén) lehetetlen nem összeszorult szívvel hallgatni. Mindnyájan cserbenhagytuk Jézust, csak nem vettük észre. De a keresztény bűnbocsánat sosem késő.

Krisztus király! „Rex tremendae” – mondja a Dies Irae poétája. Félelmetes úr, aki leereszkedik, hogy az embert megváltsa. De a gonoszság, a sátáni ellenkampány, ami a földi életben ideig-óráig győztes lehet, ellene támad az igazságnak. A korbácsolás szinte naturalisztikus imitálását virtuózan oldja meg az emberi hang.

„Bitter Lust”, keserű vidámság. A Parsifal fantasztikus nagypénteki boldogsága is ide nyúlik vissza, Jézus evangéliumához. Bach tenoráriája is azt fejezi ki a megkorbácsoltatás után, hogy „vérző háta minden darabja a mennyországgal ér fel”. Ugyanezt a kettősséget dicsőíti az egyik legmélyebb érzelmű és értelmű zsoltár (Fogságod számunkra a szabadulás).

János apostolt Krisztus testvérévé fogadta a kereszten. Az „Asszony, íme a fiad”-kijelentés csodálatos végrendelet. Az ezt követő zsoltár az Isten Fia emberi voltának utolsó figyelmes elrendezői munkáját dicséri.

Bach megírta a Passiót János és Máté evangéliuma szerint. Talán a két apostol különböző karaktere, vagy egy rész több oldalról való bemutatása miatt, ugyanazt a szituációt másképp fogalmazza meg. Máté-passiójában drámai, súlyos, lassú és vonszolt kálvária vezet a keresztfa tövéig. A János-passió azonos részlete egy szinte vad türelmetlen rohanás a Golgotára, hogy nehogy lekéssenek a „szent Mártír” megtekintéséről, és közvetlenül megtapasztalják a tőle kapott megváltást.

A szeretet, engedelmesség és bűnbánt nagypénteki ajándékához társul a megtisztító fájdalom. Négy csodálatos hangszer (énekhang, fuvola, oboa és cselló) szórja a világ négy tája felé ezt az érzést, amelyet csak a nyugalmat sugárzó zárótétel old fel. Nyugalmat kívánunk az emberként meghalt Isten Fiának, hogy megváltása által ugyanazt a nyugalmat nyerjük el.

Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester