vissza a főoldalra

 2017.04.23. 

Három centrumkórház Budapesten

Az átfogó felújítások és építkezések nyomán végre a budapestiek, a térségben élők is a legmodernebb körülmények között gyógyulhatnának

Határidőre, március 31. előtt elkészítette az Emberi Erőforrások Minisztériuma a fővárosi kórházak részletes fejlesztési tervét. Dr. Cserháti Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészséges Budapest Programért felelős miniszteri biztosa: a 2007-2013 közti uniós fejlesztési ciklusban 440 milliárd forint jutott egészségügyi beruházásokra, de ennek csak 12%-a, valamivel több mint 50 milliárd forint jutott a 3.5 millió lakosú központi régióba.

 Javítson ki, ha rosszul tudom, mivel a központi régióban helyezkednek el a budapesti kórházak, kevesebb uniós forrás jutott korszerűsítésükre, s ezért elég rossz állapotban vannak.

 Eléggé finoman fogalmazott. A 2007-2013 közti uniós fejlesztési ciklusban 440 milliárd forint szolgálta az kórházi infrastruktúra megújítását, de ennek csak 12%-a, valamivel több mint 50 milliárd forint jutott a 3.5 millió lakosú központi régióba, tehát Pest megyébe és Budapestre. Ráadásul az ebben a régióban lévő kórházak ellátják a szomszédos megyék egyes közeli térségeit is, így például a Jászságot, és Dél-Nógrádot. Tehát 4.3 milliós populáció ellátásához szükséges intézményrendszer 12% fejlesztési forrást kapott, míg az 5.5 milliós lakosság ellátásához szükséges vidéki intézményrendszer az uniós jogszabályok miatt 390 milliárdot. Jól érzékelhető az aránytalanság, s egyértelmű, hogy ezekből a forrásokból nem lehetett a fővárosban rendszerszintű átalakítást elvégezni. Csak néhány kórház felújítása, javítása történhetett meg hét év alatt.

 Akkor miként újulhat meg 2025-re a teljes fővárosi egészségügyi ellátórendszer?

 Elvi szinten kell a kérdést megközelíteni. A vidéki, a fenti forrásokkal segített struktúrát szeretnénk megvalósítani, aminek lényege, hogy egy-egy térség három megyéjében működik egy centrum - ezt hívja a sajtó szuperkórháznak. Ilyen például a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, vagy a miskolci, ahol összevonják a megyei és városi intézményt, s melyekről azt tudjuk „mindenre képesek”, tehát a szívsebészettől a gyermekellátásig, a traumatológiától a kardiológiáig magas szinten a legsúlyosabb problémákat el kell tudni látniuk, s nagyon kevés beteget kell tovább küldeniük. A második fokon a megyei kórházak csatlakoznak az adott térségben. A pécsi központhoz például a kaposvári vagy a szekszárdi kórház, és harmadik szinten a városi kórházak, akik mondjuk a vakbélgyulladást, a lábszártörést látják el. Tehát vidéken világosan tudja a beteg, hogy hová kell kerülnie az adott problémával. Budapesten a források híján nincs egyértelmű központja a térségeknek, a kórházak infrastruktúrái rosszak, ügyeleteket mondanak le technikai problémáik miatt, így gyakorta improvizáció a sürgősségi ellátás a fővárosban, s a mentőszolgálat által kiadott 58 oldalas kézikönyv segít napi szinten eligazodni a mentősöknek, hogy az adott problémával éppen melyik kórházba vihetik a beteget. Ez pedig hosszú távon tarthatatlan. Ezért már a 2011-es Semmelweis Tervben megfogalmazták, hogy a fővárosban, a közép-magyarországi régióban is létre kell hozni azt a három térséget, ahol a már vidéken működő struktúrát kialakítanánk. Az egyik az észak-középmagyar, észak-pesti, a másik a dél-középmagyar, dél-pesti, a harmadik a nyugat-középmagyar, vagy másnéven a budai térség. Ezek élén egy-egy centrumot kellett azonosítanunk, emellett a társkórházakat, melyek megyei kórházi szinten képesek részt venni az ellátásban, tehermentesítésben, és olyan szakkórházakat, rehabilitációs intézményeket, amelyek szintén a frissen ellátott betegek átvételével tehermentesítik a központokat. A struktúra átalakításáról szóló javaslatokat már 2016. júniusban elvi szinten jóváhagyták, és március 31-éig kellett az ehhez szükséges fejlesztések kereteiről újabb előterjesztéseket készítenünk.

 A szuperkórházak létrehozásával az egyes kórházak osztályaival együtt az orvosok és szakápolók is költöznek?

 A javaslatunk szerint Észak-Pesten a Honvédkórház lesz a centrumkórház. Ott a két szétszakított telephelyet egyesítjük. A Róbert Károly körútra költöztetjük az egykori MÁV-kórház osztályait, így megduplázzuk az ott jelenleg csaknem 600 aktív ágyas kapacitást. Azt reméljük, hogy azok a kollegák, akik korábban a leromlott MÁV-kórház infrastruktúrája között végezték tisztességesen munkájukat, nagyobb perspektívát és szakmai kihívást lelnek abban, ha magas színvonalú rendszer veszi őket körül. A betegeket sem kell egyik kórházból a másikba szállítani. Dél-Pesten pedig országos intézeteket integrálnánk a Szent István Kórház telephelyén. Akik ugyanígy, a Honvédkórházhoz hasonlóan tudnák összeadni a baleseti, kardiológiai, infektológiai, hematológiai és traumatológiai képességeiket, azzal a többlettel, hogy országos intézeti, magas progresszivitású feladatokat is el kell végezniük, például gyermek csontvelő transzplantációt, kézsebészetet. Ezek a feladatok mind oda koncentrálódnának a csúcstechnológia mellé, és valószínűleg sokkal magasabb kihívást képezve tudnák megtartani a kollégákat. Hiszen az egyik célunk, hogy a progresszív környezeti változás a kollegák számára vonzást jelentsen. A Semmelweis Egyetem fejlesztési tervével összehangolt kormány-előterjesztés szerint a Dél-Budára tervezett teljesen új kórházat pedig az orvosegyetem működtetné. Ettől azt is reméljük, hogy az oda, a régi rossz épületekből a centrumba átköltöző egyetemi egységek munkatársai a csúcstechnológiák mellett sokkal magasabb színvonalon végzik a gyógyítás mellett a kutatást, az oktatást – a külföldi hallgatóknak valószínűleg még kurrensebb szakmai közeget lehet ezzel kínálni.

 A jelenleg működő kórházak közül be is zárnak néhányat?

 Nem kórházat zárnánk be, hanem tíz telephelyet vonnánk össze jelenlegi terveink szerint. Például a dél-pesti centrumkórház gerincét egy, a Nagyvárad térre tervezett 1300 ágyas új épülettömb adja, amely az Egyesített Szent István–Szent László Kórház 3 telephelyéből létesülne. Tehát nem lesznek szétszórt kórházi pavilonok. Így viszont telephelyek válnak üressé, melyek hasznosítását a második körben dolgozzuk ki. A teljes MÁV-kórházi tömböt kiürítjük a Podmaniczky utca-Dózsa György út sarkon, és átköltöztetjük a Róbert Károly körútra. Emellett még több olyan tervünk van, amik mentén olyan összevonások történnek, amelyek a szétszabdalt, nem fejleszthető, igen rossz állapotú épületek helyett egy-egy ilyen centrumba koncentrálva sokkal pozitívabb bázist tudnak képezni a működéshez. Ezek révén a társkórházakban is hatékonyabb, biztonságosabb ellátást remélünk.

 Ha már a kiürülő, üresen álló épületeket említette, nem kerülhetjük meg a Lipótmezőt. Annak a hasznosítása is szerepel a javaslatcsomagban?

 A mostaniban még nem, de június 30-áig kell javaslatot tennünk a kiürülő vagy már üresen álló épületek, így a Lipótmező hasznosításáról is, illetve a projekt hosszú távú fenntarthatóságáról. A hasznosítás módja lehet az is, ha ezekben az épületekben egészségturisztikai bázist, nővérszállót, vagy a külföldi hallgatók számára kollégiumot alakítunk ki. Az egészségturizmus pénzt hoz, és az így keletkezett hasznot az ágazat fejlesztésre fordíthatjuk.

 Hogy érik el, hogy a felújítások, korszerűsítések alatt ne legyen anomália? Tudják akkor a betegek, melyik kórházhoz tartoznak?

 A legnagyobb gond éppen az, hogy amíg jelenleg vidéken tudják a betegek, melyik kórházhoz tartoznak, ez Budapest számos kerületében nem egyértelmű. Az ellátórendszer széttagoltságából fakadó problémák ma még egyszerre jelennek meg a lakosság ellátáshoz való hozzáférésében, a nyújtott ellátás minőségében és hatékonyságában, az ellátórendszer hosszú távú fenntarthatóságában. Ezért is szükséges az ellátórendszer megújítása. A centrumkórházak kialakítása valóban komoly logisztikai feladatokat jelentene, mert a fejlesztések közben épületek bontanak le, alakítanak át. A Honvédkórházban nem szünetelhet az ellátás, amíg az új épület, amibe a MÁV-kórház átköltözik, fel nem épül. Dél-Pesten a Szent István Kórház az átalakítás alatt át tud költözni Szent László Kórház épületeibe, amik jelenleg üresen állnak. A dél-budai centrum pedig teljesen zöldmezős beruházásként valósulna meg, s elkészültéig a Semmelweis Egyetem épületeiben maradna a betegellátás. Ha a döntések megszületnek és a fejlesztések megindulhatnak, az átfogó felújítások és építkezések nyomán végre a budapestiek, a térségben élők és a fővárosba kerülő vidékiek is a legmodernebb körülmények között gyógyulhatnak.