vissza a főoldalra

 2017.04.23. 

Nincs szükség választási költségvetésre

A bérfejlesztéssel javíthatjuk versenyképességünket

Választási költségvetést akkor szoktak készíteni, amikor nagyon sok a bizonytalan szavazó, és a két nagy parlamenti erő között elindul az ígéretverseny – ez a világtendencia. Magyarországon nincs ilyen helyzet –szögezte le Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke.

 Év elejétől béremelésekre került sor. A kormánypártok szerint 2010-hez képest több mint 500 ezer emberrel több dolgozik; mindezért a kabinet a gazdaság teherbíró képességével összhangban fokozatos béremelési programokat indíthatott. Míg az ellenzék arról beszél, hogy a béremelésekről a választások közelsége miatt döntöttek. Melyik félnek ad igazat?

 –A Költségvetési Tanács elnökeként nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy ilyen vitát eldöntsek. Tény azonban: a magyar gazdaság versenyképességét rontó tényezőkké váltak az alacsony bérek. Nyilvánvalóvá vált, hogy Európában nem a szerény fizetések adják egy ország versenyképességét, hanem az igényes munkaerő és a megfizetett, elégedett ember. A mostani béremelés olyan természetes folyamat, ami az európai bérfelzárkózás részeként történik. Hasonlóan a társadalmi ellátásoknál is, így az egészségügyben, az oktatásban vagy a rendvédelemben indokolt volt a bérfelzárkóztatás elindítása, ami folytatódik. A versenyszféra területén megtörtént nemcsak a minimálbér növelése, hanem a – legalább középfokú végzettséghez kötött munkakörök betöltése esetén fizetendő – garantált bérminimum emelése, az utóbbi kissé erőteljesebben. Ezek a lépések egész egyszerűen nem voltak tovább halaszthatók a munkaerő megtartása, szerkezetének helyes irányba terelése érdekében. Ez nem választási költségvetés kérdése, hanem szükségszerűség, ami az ország felelős vezetéséhez tartozik.

 A bárfelzárkóztatásnak megvolt a fedezete?

 –Megvolt és megvan erre a fedezet, hiszen az ország jól teljesített az elmúlt években, s a most következő, közeli évek is bíztatóak. A gazdaság teljesítményeit a kiegyensúlyozottság, az államháztartást az erősödő stabilitás jellemezte. Ez akkor is így van, ha a tavalyi gazdasági növekedés - alapvetően az európai uniós források felhasználásának ciklikusságára visszavezethetően - viszonylag szerényebb volt. Így is teljesült a 2% körüli GDP-többlet, s eközben az államháztartás bevételei rekordokat döntöttek, korábban nem tervezhető támogatásokra is forrást nyitva az év végén. Az adóbefizetések - közte a pénztárgépek NAV adatbázisához kapcsolása és az utakon az E-matricarendszer bevezetése eredményeként képződött növekmények -, fedezetként garantálták az állami szférában a bérnövekedéseket. A reálgazdaság területén adott különböző adókedvezmények és a bérszerkezet megváltoztatása eddig nem okoztak bevételkiesést, sőt. Az adózási könnyítésekben egyaránt megtalálhatók a munkavállalói és a munkáltatói érdekek. Arra még korai választ adni, hogy a további adócsökkentéseknek, jelentős változásoknak mi lesz 2017 végére a hatásuk. Az első két hónap kiváló befizetési eredményeket hozott – ezek még a tavalyi adókulcsok alapján történtek. Ezzel együtt a 2017 január és február minőségileg eltér a tavalyi év indulásától.

 Bár egyes gazdasági elemzők azt mondják, hogy a februári 3%-os infláció nem sok jót ígér.

 –A szerény mértékű, szabályozott infláció a mostani folyamatoknak, a fogyasztás élénkülésének szükséges velejárója.  A jegybankok inflációs célja általában a 3% körüli szint, amit többnyire szabályzatokban is megfogalmaznak. Megjegyzem a defláció ugyanolyan káros, mint a nagymértékű infláció, ugyanis – példaként említem – defláció esetén nagyon sokan elhalasztják a vásárlásukat, s arra várnak, hogy egyes termék ára még olcsóbb legyen. Ennek következtében a fogyasztás visszaesik, kárt okozva a termelőknek, a forgalmazóknak,  végső soron magunknak.

 Tudtommal júniusig elfogadják a 2018-as költségvetést. Erre azt mondják az ellenzéki padsorokban ülők, hogy választási költségvetés lesz. Amikor 2013-ban költségvetést készített a kormány, ugyanezt mondták ugyanezek az emberek. Aztán nem az lett, hanem kiderült, hogy 2014 is nagyon szép gazdasági eredményeket hozott. Lehet-e a 2018-as választási költségvetés?

 –Június 15-e a 2018-as költségvetés zárószavazásának tervezett időpontja. A Költségvetési Tanács április második felében alakítja ki véleményét a kormány tervezetével kapcsolatban, mielőtt az javaslatként az Országgyűlésnek benyújtásra kerül. Júniusban pedig majd arról nyilatkozik a Tanács, hogy a parlamenti vita, a képviselői és a bizottsági módosító indítványok alapján kialakított, zárószavazásra előterjesztett dokumentum megfelel-e a stabilitási törvény előírásainak, vagyis az államadóságnak az ország gazdasági teljesítményéhez (a GDP-hez) viszonyított aránya nem növekszik. Nem kerülöm meg arra a kérdésre sem a választ, ami a költségvetés „választási” jellegére irányul. Meggyőződésem, hogy nincs szükség választási költségvetésre. Választási költségvetést akkor szoktak készíteni, amikor nagyon sok a bizonytalan szavazó, és a két nagy parlamenti erő között elindul az „ígéretverseny” – ez a világtendencia. Magyarországon nincs ilyen helyzet. Voltak nálunk is ilyenek. Gondoljunk a 2002-es év költségvetésének folyamatára, vagy 2006-ra, mikor a költségvetés éppen azért „szállt el”, és gyorsvonati sebességgel emelkedett az államadósság, mert forrásoldalról megalapozatlanok voltak a politikai ígéretek.. A szabályalapú költségvetést, a Költségvetési Tanácsot, a kiadási limiteket, az államadósságra vonatkozó szabályt azért vezették be, s hozták létre, hogy meggondolatlanul ne lehessen költségvetést alkotni. A választási költségvetés legnagyobb akadálya az államadósság-arányra vonatkozó alaptörvényi előírás. Elfogadhatatlan lenne, ha a Költségvetési Tanács elnöke azt mondaná, hogy lesz választási költségvetés, amikor a testületnek ennek megakadályozása, a valóságos lehetőségekre támaszkodó, meglapozott költségvetés elősegítése a feladata. 

 Tehát a Költségvetési Tanács is ellenezne olyan költségvetést, ami a forrás nélküli költekezést szolgálná?

 –Természetesen, mert a magyar alkotmányos előírás erre kötelezi.  Hangsúlyoznom kell, hogy nagy támogatottsággal hozták meg a szükséges szabályokat, amelyek a választási költségvetés ellen hatnak, mindenekelőtt a szabályalapú költségvetésről, továbbá a betartásán őrködő a Költségvetési Tanácsról. Azt is látni kell, hogy a szavazók szimpátiájának megnyerésére, az emberi érzelmek befolyásolására számtalan más eszköz is rendelkezésre áll, mint azok a közvetlen forrást követelő, adósságot generáló ígérethalmazok, amelyek teljesíthetetlen költségvetésekhez vezetve rövidesen éppen az ellenkező hatást, a választók bizalma elvesztését okozzák, mint amiért születtek.

 Ennek a júniusi, korai költségvetés megalkotásának vannak-e rizikói? Előre lehet látni, hogy mi történik egy év múlva?

 –A kockázat – különböző mértékben – minden költségvetésben benne van, a „koraiban” és az év végén megalkotottban egyaránt. Alapvető az előreláthatóság kérdése. A világ jelenlegi gazdasági folyamataiban a várható tendenciák azt mutatják, hogy a világgazdaság mérsékelt növekedése folytatódik, s az európai trend viszonylag biztonságos. Az erre vonatkozó tanulmányok, melyek az előrejelzéseket tartalmazzák, most készülnek a Költségvetési Tanács számára. A korai költségvetésnek – a természetszerűen nagyobb előreláthatósági kockázata mellett – számos előnye is van, mert így jobban föl lehet készülni a következő év finanszírozási folyamataira. Megalapozottabbakká válhatnak a mikro-, elemi költségvetések, amelyek szükségesek, és a különböző intézkedéseket is jobban elő lehet készíteni, mintha az év utolsó napján fogadnák el a költségvetést. Az sosem jó, ha december 31-én, az „órát megállítva” kell szavazni a költségvetésről – volt erre példa a magyar politika rendszerváltozás utáni történetében. Lapjuknak már nyilatkoztam arról, hogy nem voltam feltétlen híve a korai, megalapozatlan költségvetésnek, de a mostani helyzet megteremti ennek a lehetőségét. Ha a korai költségvetésnek megvannak a feltételei, s most megvannak, akkor így kell eljárni. Gondoljunk vissza, hogy korai költségvetést szavaztak meg 2016-ra vonatkozólag, s lényegileg nem kellett rajta módosítani, illetve csak a kedvező államháztartási folyamatok átvezetése érdekében. A 2017-es költségvetésnél hasonló a helyzet. A mostani adatok arra utalnak, hogyha e költségvetésen változatni is kell, akkor inkább azért, mert a tapasztalatok pozitívak, és a teljesítmények adta, megnyíló új lehetőségeket mindnyájunk érdekében ki kell használni.

Medveczky Attila