|
 2017.04.23.
Gyűjtemény
a magyar közösséget ért jogtiprásokról
Sem a csendőrség, sem az erőszakszervezetek nem tilthatják
meg, hogy magyarnak és erdélyinek érezzük magunkat
Az
elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak
a gyűjteményét mutatta be Tőkés László, az Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács (EMNT) és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt
(EMNP) elnöke március 27-ei nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Szilágyi Zsolt a Magyar Fórumnak nyilatkozva aggasztónak találja,
hogy a csendőrség és az állam erőszakszervezetei szelektíven
alkalmazzák az ország törvényeit. Senkit meg nem büntetnek például
törvénytelen, előre be nem jelentett, vagy nem engedélyezett tüntetésért.
Viszont megbüntették a Székely Nemzeti Tanács vezetőit, akik
évente, március 10-én a Székely Szabadság Napján előre
bejelentett, törvénytisztelő módon szervezik a felvonulást.
Nagyon
sok erdélyi magyarellenes intézkedésről lehet olvasni, így a
marosvásárhelyi katolikus iskola ügyéről, a nyelvi jogok
semmibevételéről, a székely, és az erdélyi zászló elleni
hadjáratokról, és még sorolhatnám. Jól sejtem, hogy nem csak
az EMNT-t és az EMNP-t érő atrocitások szerepelnek ebben a gyűjteményben?
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2004-ben indította útjára
a Transylvanian monitor című emberjogi és kisebbségjogi figyelőszolgálatát.
A mostani a sokadik kiadása annak a sorozatnak, amely egyrészt a
magyarellenes megnyilvánulásokat, diszkriminációt tárja a világ
elé, másrészt összegzi azokat a követeléseket, melyeket az
elmúlt negyed évszázadban megfogalmaztunk. A március 27-én
bemutatott lapszám a 2014 és 2016 közötti időszak azon
magyarellenes jelenségeit, nyilatkozatait, cselekedeteit
tartalmazza, amelyeket a közösség tagjai, vagy az egész közösség
ellen fogalmaztak meg, vagy hajtottak végre. Természetesen pártállásra
való tekintet nélkül, mert azt tartjuk fontosnak bemutatni,
hogy milyen sérelem éri a magyar közösséget, s nem pedig,
hogy a különböző pártoknak erről mi a véleményük. Az összegyűjtött
esetek mind megjelentek a romániai és erdélyi magyar sajtóban,
s ezeket csupán „csokorba szedte” szerkesztő kollégám,
Nagy Attila. Ami nagyon aggasztó, hogy ezen esetek azt mutatják,
hogy a legtöbb ilyen diszkrimináció megelőzhető, illetve
kijavítható lenne, ha az állami intézmények betartanák Románia
törvényeit, illetve azokat a nemzetközi egyezményeket,
amelyeket az ország aláírt és ratifikált. A célunk, azért
adtuk ki a gyűjteményt magyar, román és angol nyelven, hogy
felhívjuk a nemzetközi közvélemény, az európai döntéshozók,
a nagyhatalmak vezetőinek figyelmét arra, hogy az erdélyi
magyarok helyzete korántsem rendezett, és most közel 100 évvel
a trianoni békediktátum után bemutassuk életkörülményeinket.
Tesszük ezt a jobbítás szándékával, hogy a nyugati és román
döntéshozók, a monitoring szervezetek, a román emberjogi
szervezetek sokkal hangsúlyosabban figyeljenek oda a magyar ügyre.
Tőkés László a sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy a
magyarellenesség, hasonlóan a cigányellenességhez és az
antiszemitizmushoz olyan jelenség a régióban, ami nem csak Romániára,
hanem más utódállamban is jelen van. Azonban a magyarellenességet
sokkal ritkábban használják, mint az előbbi két fogalmat,
melyek mai szóhasználattal élve trendivé váltak. Arra is felhívjuk
a figyelmet, hogy függetlenül attól, hogy milyen politikai
rendszerben élünk, s hogy kik alkotják az éppen aktuális kormányt,
a magyarellenesség állandóan jelen van a román közmédiában
és politikai közéletben, ami számunkra elfogadhatatlan.
Azt
is vizsgálták, hogy a legtöbb jogtiprás, magyarellenes
megnyilvánulás Székelyföldön, Partiumban, vagy Kolozsváron
és térségében történik?
Területi
bontásban ezt a kérdést nem vizsgáltuk, de az természetes,
hogy ott van a legtöbb magyarellenes megnyilvánulás, ahol a
magyarság tömbben él és többségben. Tehát az a tény, hogy
a csíkszeredai vasútállomáson nem lehet magyarul jegyet kérni,
az lehet, hogy nem olyan nagy ügy, mint a marosvásárhelyi iskoláé,
de akkor is magyarellenes álláspont, mert az lenne a korrekt,
normális állapot, ha egy olyan városban, ahol a magyarok aránya
több mint 80% kétnyelven beszéljen a jegyárus. Az a tény,
hogy az állami vasútvállalat szándékosan olyan személyt
helyez oda, aki nem tud, vagy nem akar magyarul beszélni, üzenet
a székelyföldi magyaroknak, amely fel is korbácsolhatja az
indulatokat. Az igazi diszkrimináció ott érhető tetten, hogy a
csendőrség és az állam erőszakszervezetei szelektíven
alkalmazzák az ország törvényeit. Senkit meg nem büntetnek például
törvénytelen, előre be nem jelentett, vagy nem engedélyezett tüntetésért
januárban, amikor több tízezer ember ment ki az utcára tüntetni
a kormány ellen. Viszont megbüntették a Székely Nemzeti Tanács
szervezőit, akik évente, március 10-én a Székely Szabadság
Napján előre bejelentett, törvénytisztelő módon szervezik a
felvonulást.
Ne feledkezzünk meg a kolozsvári csendőrség március
15-ei fellépéséről az Erdély-zászlót lobogtató EMNP-s
politikusok ellen. Nemrég felhívtam Csoma Botondot, az RMDSZ
Kolozs Megyei Szervezetének elnökét, országgyűlési képviselőt,
aki úgy véli, hogy a csendőrség rá akarja kenni az Erdély-zászlóval
vonulók vegzálását a pártjukra, s azt szeretnék elérni,
hogy a két párt között egyre rosszabb legyen a viszony.
Tény,
hogy a csendőrség fellépett az erdélyi zászlót magasba emelő
néppártos vezetők ellen, akik a másik kezükben a magyar lobogót
tartották. Az RMDSZ-nek tisztázni kell a szerepét, nyilatkoznia
kell arról, hogy a csendőrség, vagy a meghurcolt magyarok oldalán
áll. Ráadásul a büntetés is, amit kézbesített a csendőrség,
hivatkozik az RMDSZ szervezőire, vagyis az RMDSZ illetékes vezetőire.
De nem is az RMDSZ és az EMNP közti viszony a lényeges,
mert előbb-utóbb szót kell értsünk egymással. Ami igazán
felháborító, hogy Bukarestből akarják az erőszakszervezetek
megmondani nekünk, hogy mi erdélyinek érezhetjük magunkat,
vagy sem. Mi magyarok és erdélyiek vagyunk, s mindkét zászlót
fizikailag és szimbolikus értelemben is magasba emeljük. Sem a
csendőrség, sem az erőszakszervezetek nem tilthatják meg, hogy
magyarnak és erdélyinek érezzük magunkat. Ha a csendőrség úgy
gondolja, hogy alkotmányellenes a mi erdélyiségünk megnyilvánulása,
akkor ez azt bizonyítja, hogy nem ismerik a demokrácia szabályait,
az ország alkotmányát, sem az unió szokásjogát. S harcolnunk
kell azért, hogy a csendőrséget és a központi intézményeket
rádöbbentsük arra, hogy magyarságunk és erdélyiségünk
megnyilvánulása a demokrácia része, s nem valami szabályellenesség.
Mi igenis harcolunk, megvédjük azokat, akiket ilyen esetekben
meghurcol a csendőrség. Ennek sajnos előzményei vannak, mert
csak tavaly a csendőrség több mint 100 büntetést rótt ki a
Székely Szabadság Napján felvonulók ellen. A megbírságoltak
fellebbeztek a bíróságnál, s a csendőrség még azokban az
esetekben is fellebbezett, amelyekben a bíróság megállapította,
hogy az illető az adott időpontban nem is tartózkodott Marosvásárhelyen.
Olyan államban élünk, ahol hatalmas nagyítóval figyelik azt,
hogyan és hol tudnak belénk kötni, éppen azok, akiknek a békét,
biztonságot, nyugalmat kéne garantálniuk. Ez ellen határozottan
és következetesen fellép a Néppárt, az Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, és ezt kéne tennie
az RMDSZ-nek is, mert függetlenül attól, hogy kormányközeli
pozícióban vannak, mégis a magyar közösség képviseletére vállalkoztak.
Nem a bukaresti kormányt kellene Erdélyben képviselniük, hanem
ellenkezőleg: Bukarestben kellene azokat képviselniük,
akiknek a szavazatával odakerültek.
Vannak
egyáltalán olyan programpontok, amelyet mindhárom erdélyi
magyar párt, az EMNP, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt is
egyaránt magáénak vall?
Egyetértünk azzal, hogy párbeszéd kell az autonómiáról,
azzal is, ha a magyarok összefognak és közös célokat
fogalmaznak meg, akkor erősebbek vagyunk. Mi úgy gondoljuk, hogy
az autonómia eléréséhez nem lehet elkerülni azt, hogy a kérést
törvénytervezet formájában is a parlament elé terjesszük,
annyiszor, ahányszor lehet és kell. Az RMDSZ még soha nem vitte
az autonómia törvénytervezetét a parlament elé. Amikor
2004-ben és 2005-ben a törvénytervezet a parlament elé került,
az RMDSZ vezetőinek tiltása ellenére került oda. Nem elég
csak kampánynyilatkozatokban harcolni az autonómiáért, a kampányigéreteket
be is kell tartani. Mi egyértelműen az önálló erdélyi magyar
politikát képviseljük, s azt szeretnénk elérni a döntéshozóknál,
hogy a román többség tartsa tiszteletben a gyulafehérvári határozat
pontjait, ahogyan az önkormányzatiság európai elveit és pozitív
gyakorlatát.
Medveczky
Attila
|
