|
 2017.04.23.
Az egészségmánia
is betegség
A zárt ajtók mögött nem lehet tudni, ki milyen szélsőséges
étkezés szerint él. Az viszont bűncselekmény, ha az általa
hitt eszmék szerinti életmódot vezetve veszélyezteti mások, főleg
gyerekei életét
Néhány éve
lehet olvasni egy latin orvosi kifejezésről, az orthorexia
nervosáról, magyarul a beteges egészségmániáról. Az elmúlt
évtizedekben az orvosok és táplálkozási szakemberek mind
gyakrabban hívják fel figyelmünket az egyes élelmiszerek, adalékanyagok,
tartósítószerek egészségtelen hatásaira. Ezeket vagy betartják
egyesek, vagy nem. Irinyi-Barta Tünde Okleveles Táplálkozástudományi
szakember: közölte: az ideális az lenne, ha a reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora
aránya energiabevitel szempontjából 25-10-30-10-25%
Józsefvárosban élek,
s találkozom olyan szülőkkel, akik gyermeküknek zsírral leöntött
tésztát adnak, de olyanok is vannak, akik csupa nyers zöldséget.
Világtendencia, hogy megjelentek a szélsőséges táplálkozási
szokások?
–Sajnos igen. A hatalmas információ-áradat, ami a mai
modern kor embere számára rendelkezésre áll, ömlesztve zúdul
az interneten keresztül, és sokan nem hiteles forrásokból,
szakemberektől tájékozódnak az egészségüket illetően,
hanem mindenféle hiteltelen oldalról próbálják összeszedni,
mi számukra a legmegfelelőbb, mi nyújthat segítséget a problémájuk
megoldására. Így van ez az egészséges táplálkozással
kapcsolatban is, leginkább a súlyfelesleggel küzdő betegek körében.
Ők a legfogékonyabbak arra, hogy a divatos diétákkal, csodákat
és gyors fogyást ígérő étrendekkel sanyargassák szervezetüket,
ezáltal előre nem belátható egészségügyi károsodásokat
okozva maguknak, amellett, hogy az eredmény sem lesz tartós.
Mi jellemző az orthorexiás betegre?
–Az orthorexiás beteg ugyanúgy evészavarral küzd, mint
az anorexiás vagy bulimiás. A mániás egészségfüggő beteg
kizárólag olyan ételt és italt fogyaszt, amelyet egészségesnek
tart, és olyannyira az élete középpontjába helyezi az egészséges
életmódot és táplálkozást, hogy ez határozza meg a
mindennapjait. Órákat tölt étrend- és bevásárlólista-tervezéssel,
kényszeres kalóriaszámolással, a fejében lévő egészséges
testkép kialakításával, a napjait percre pontosan beosztja,
mikor mit, és mennyit (grammra pontosan) ehet. Kontrollmániás,
perfekcionista, gondosan megválogatja, melyik élelmiszert honnan
szerzi be, hosszasan tanulmányozza a címkéket, az összetevők
listáját. Fokozatosan megváltozik a személyisége, elfordul a
világtól, zárkózottá válik, szemében mindenki más
„beteg”, ha nem egészségesen táplálkozik, és általa
„szemétnek” tartott ételeket fogyaszt. Felsőbbrendűnek
tartja magát, amiért szerinte ő tökéletesen étkezik.
Elképzelhető, hogy olyan sokat hall másoktól az egészségtelen
ételekről, hogy szinte beteges mértékben figyel a minőségre?
Tehát mi állhat a megszállott egészséges étkezés mögött?
Vagy idegi probléma?
–A háttérben állhat idegi probléma is, mint például
saját korábbi betegség, a kiújulástól való félelem,
esetleg családban, baráti körben fennálló komoly betegség,
vagy tragikus eset, amely összefüggésben állhatott a táplálkozással.
Önértékelési probléma, áhított testkép kialakítása is
okozhatja ezt a betegséget, ami a médiából özönlő, ideálisnak
tartott külalak nyomasztó hatásának köszönhető. Fokozatosan
alakul ki a betegség, eleinte csupán életmódváltás a cél,
egy általánosabb egészséges táplálkozás, súlyfeleslegtől
való megszabadulásra való törekvés, de szépen lassan elmélyül
az egészségtudatosság a fenti okok miatt.
Meg lehet állapítani, hogy főleg kiket érint ez a
zavar?
–Van egy bizonyos réteg, ahol gyakrabban lehet találkozni
étkezési zavarral küzdő személyekkel, mégpedig a jómódú,
tehetősebb hölgyek körében. Elsősorban azért, mert ők
engedhetik meg maguknak, hogy minden olyan élelmiszert
megvegyenek, amely egészséges, vagy annak gondolják, hiszen számukra
fontos az összetétel, az előállítás („bio”), a származási
hely. (Természetesen nem mindenki orthorexiás, aki ilyen termékeket
vásárol!) Ezek a nők általában tanultabbak, magas pozíciókban
dolgoznak, és emiatt még fontosabb a megjelenés számukra. De
testépítők, fitneszedzők között is lehet találkozni olyan
személlyel, akiket gyakrabban érint ez a betegség.
Ezek az emberek azért döntenek egy étkezési szokás
mellett, hogy egészségesek legyenek. De valóban azzá válnak?
–Testileg lehet, de lelkileg semmiképpen sem. Az
orthorexiás betegek amennyire egészségtudatosak, annyira kárt
is tehetnek magukban. A gondosan megválogatott ételek, a
megtervezett étrend lehet megfelelő összetételű, abban az
esetben testi egészségkárosodás nem következik be, csupán
mentális. Ugyanakkor előfordulhat, hogy bizonyos tápanyagot (például
szénhidrát, zsír) elkerül, akkor jelentkezhetnek hiánybetegségek
és emésztési problémák is. A hiányos táplálkozással
makro- és mikrotápanyag-hiány is jelentkezhet, de vannak, akik
ennek elkerülésére étrend-kiegészítő tablettákat és
vitaminokat szednek.
A különböző hiánybetegségek mellett az is elképzelhető,
hogy annyira hangoztatják saját elképzelésüket a táplálkozásról,
hogy az emberek elkerülik őket?
–Igen. Egyértelműen leszűkül a baráti és munkahelyi
kör, kimaradnak az összejövetelekből, mert félnek, hogy olyan
ételeket kell fogyasztaniuk, ami számukra tilos. A társak számára
egy idő után zavaró lesz, hogy barátjuk kritizálja őket
„hagyományos” étkezési szokásuk miatt, aki már-már semmi
másról nem is hajlandó beszélgetni. A tartósítószereket
egyenesen méregnek titulálják. A betegek éreztetik, hogy lenézik
a többi embert, amiért általuk „szemétnek” titulált ételt
esznek.
Sokszor azt hozzák fel, hogy a remeték, a Bibliában
olvasható személyek közül többen is csak az erdők, mezők növényeit
fogyasztották, és hogy az őskorban nagyon kevés húst
fogyasztottak. Ha hosszú évekig csak magvakat, nyers zöldséget
eszünk, az mihez vezet?
–Az, hogy régen, az őskorban, vagy a Biblia szerint mit
ettek az akkor élő emberek, nem tudhatjuk bizonyosan, mint
ahogyan azt sem, hogy milyen betegségekben haltak meg akkoriban.
(Bár azt lehet tudni, hogy sokan nem élték meg a 40 éves kort
sem…) Erre hivatkozni egyszerűen nem releváns a mai modern,
civilizált, felgyorsult életünkben. Szervezetünknek most is
ugyanazokra a tápanyagokra (szénhidrátok, fehérjék és zsírok),
ásványi anyagokra és vitaminokra van szüksége, mint évszázadokkal,
évezredekkel ezelőtt, ebben nem történt változás. Abban
viszont igen, hogy mennyivel változatosabbá vált a technikának
köszönhetően az, hogy mit tudunk elfogyasztani (ezzel párhuzamosan
megjelentek olyan betegségek is, amelyek a táplálkozással összefüggésben
állnak, és régen nem volt jellemző, mint például a
cukorbetegség, vagy az elhízás). Ha valaki nyers koszton él,
azaz mindössze magvakkal és zöldségekkel fedezi a napi
energiaigényét, az hosszú távon emésztési panaszokat, bélproblémákat,
tápanyaghiányt okozhat.
Ismerjük az agárdi tragikus esetet, mikor a kisfiú halálát
nem a hanyagság , hanem a hisztérikus törődés okozta, és az,
hogy a család bizalmatlan volt a védőnőkkel, orvosokkal
szemben. Hogy fordulhat elő, hogy diplomás emberek nem tudják,
hogy a gyermekük szervezete az intenzív növekedés miatt nagy
mennyiségű és jó minőségű tápanyagokat, vitaminokat, ásványi
anyagokat igényel?
–Sajnos abban az esetben a „hisztérikus törődés”
kimerült annyiban, hogy a gyermeket anyatejjel táplálták. Ez a
legtökéletesebb táplálék a gyermek 6 hónapos koráig, de utána
fokozatos bevezetéssel minden tápanyagot meg kell ismertetni a
babákkal, hiszen szervezetük folyamatos fejlődéséhez és a növekedéshez
nem lesz elegendő az anyatejjel elfogyasztott kalóriamennyiség.
Szélsőséges esetek bárhol előfordulhatnak, napvilágot
viszont csak akkor látnak, ha valamilyen sajnálatos tragédia
bekövetkezik. Nem lehet tudni, zárt ajtók mögött ki milyen szélsőséges
nézetek szerint él. Az viszont bűncselekmény, ha az általa
hitt eszmék szerinti életmódot vezetve veszélyezteti mások életét.
Az egészségmániás személyek gyakran biogyümölcsön, -zöldségen
és magvakon kívül maguk sem fogyasztanak mást, és biztosak
abban, hogy mindezekkel képesek fedezni testük szükségleteit.
Mit javasol, hogyan etessük fejlődésben lévő
gyermekeinket?
–Csecsemők számára a legideálisabb, ha kizárólag
anyatejet (tápszert) kapnak 6 hónapos (4 hónapos) korukig. Majd
az élelmiszerek fokozatos bevezetésével (ld. hozzátáplálási
táblázatokban) kiszélesedik a paletta, és jó minőségű zöldségekből,
gyümölcsökből, húsokból, zsiradékokból és gabonafélékből,
később tejtermékekből fedezzük a napi energiaigényüket. Egy
tápanyagot (szénhidrátok, zsírok és fehérjék) sem szabad
megvonni tőlük, akkor sem, ha mi magunk esetleg diétázunk.
Arra azonban figyeljünk, hogy édességeket, cukros ételeket és
italokat minél kevesebbet kapjanak. A védőnő és a házi
gyermekorvos tanácsait igyekezzünk megfogadni és betartani.
„Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint
egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus” – tartja a
régi intelem. Ezt a mai rohanó, stresszes világban mennyien képesek
betartani? Azt veszem észre, igen sokan a legnyugodtabban este
esznek, és „bepótolják” azt, amit nappal elhagytak.
Gondolom, ez is testi és lelki zavarokhoz vezethet…
–Az a legritkább, hogy olyan személlyel találkozok,
aki képes betartani az ajánlott, napi ötszöri étkezést. Általában
a reggeli rohanásban, munka és iskola előtt kevesen kelnek fél
órával korábban, hogy nyugodt körülmények között meg
tudjanak reggelizni. A délelőtt folyamán egy gyors harapnivalót
magukhoz vesznek, amivel kihúzzák ebédig, de az ebéd ideje sem
délre, hanem kora délutánra húzódik. Az uzsonnai étkezés
elmarad, majd otthon egy kiadós vacsorával tömik meg az egész
nap nélkülöző gyomrot. Ez a fajta életmód előbb-utóbb
megbosszulja magát, és túlsúlyhoz, elhízáshoz, keringési és
emésztőrendszeri megbetegedésekhez vezethet. A régi mondást a
mai állásfoglalásunk szerint egyébként sem tartjuk mérvadónak,
hiszen az ideális az lenne, ha a reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora
aránya energiabevitel szempontjából 25-10-35-10-25% arányban
oszlana el.
Véget ért a nagyböjt időszaka. Korunkban is lényeges
a böjtölés?
–Szervezetünk számára nincs szükség semmilyen tisztítókúrára
vagy méregtelenítésre, hiszen ezt a feladatot a vesék és a máj
tökéletesen ellátják. A böjtölés során ugyanakkor némileg
tudatosabban odafigyelünk az étkezéseinkre, mit lehet enni, és
mit nem. Ezt a tudatosságot megtartva, de nem átesve a ló túloldalára,
hanem az arany középutat megtalálva, mindenki számára fontos
lenne az egészséges életmód és a kiegyensúlyozott, tápanyagokban
gazdag, rendszeres táplálkozás.
Medveczky Attila
|
