vissza a főoldalra

 2017.04.23. 

A minősített idő isteni tartalma

Cseri Kálmán: A kapernaumi százados

Könyvünk szerzője, Cseri Kálmán 1939. április 30-án született Kecskeméten, 1962-ben szerzett lelkészi oklevelet Budapesten. Cecén, majd a budahegyvidéki gyülekezetben volt segédlelkész, 1971-től nyugdíjba vonulásáig –harminckilenc éven át –a Budapest-Pasaréti Református Egyházközség lelkészeként szolgált. Fő törekvése az volt, hogy az örök evangéliumot a mai ember számára is érthetően hirdesse, lehetőleg szép magyar nyelven. Emellett számos bibliai témájú könyv szerzője, népszerű áhítatos könyve A kegyelem harmatja címmel jelent meg. 2016-ban, augusztus 20-a alkalmából Magyar Érdemrend tisztikereszt kitüntetést vette át, idén januárban pedig a Károli Gáspár Református Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. 2017. február 13-án tért meg teremtőjéhez.

Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: "Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak." Jézus így szólt hozzá: "Elmegyek, és meggyógyítom." De a százados ezt felelte rá: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! - és megteszi." Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj el, és legyen a te hited szerint." És meggyógyult a szolga még abban az órában.

 A történet röviden arról szól, hogy a római hadseregnek egy magas rangú tisztje egyszer Jézushoz fordult a kérésével. Egyik szolgája lett súlyos beteg, és kérte a Megváltót, hogy gyógyítsa meg. Jézus pedig isteni hatalmával meggyógyította a szolgát. Ennyi a történet, de vannak benne olyan részletek, amiknek minden szava beszédes, és fontos igei üzeneteket közvetít a számunkra. Cseri Kálmán felhívja arra a figyelmünket, hogy mikor ment ez a százados Jézushoz, és hogyan terjesztette elő a kérését, hogyan tekintett Jézusra, és hogyan tekintett a beteg szolgájára. Ezen próbáljunk meg elmélkedni. Mikor ment oda? Cseri Kálmán ekkor közli, hogy a néha egyszerű bibliai megállapítások mögött is fontos üzenetek húzódnak meg. „Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte..." Magától értetődik ez, és mégis sokszor elfeledkezünk az ilyen egyszerű összefüggésekről: akkor ment oda Jézushoz, amikor Jézus ott volt. Nem mindig tartózkodott Jézus Kapernaumban. Most azonban, amikor megérkezett, azonnal felkereste a százados és előadta a kérését. Élt a lehetőséggel. Megragadta az alkalmat. „A Biblia többször figyelmeztet arra, amit Pál apostol így fogalmaz: az alkalmakat áron is megvegyétek, mert a napok gonoszok (Ef 5,16). Mit jelent, hogy a napok gonoszok? Azt jelenti, hogy nem ismétlődnek vég nélkül. Az ördög el akarja hitetni velünk, hogy nyugodtan elhalaszthatjuk a döntéseink megvalósítását későbbre is, hiszen lesz még arra alkalom. Honnan tudjuk? Egyáltalán nem bizonyos, hogy mindenre lesz még sok alkalom. És a sok az hány? És melyik lesz az utolsó? És azt ki mondja meg? Józanul számolnunk kell ezzel, mert az alkalom: minősített idő. Amikor az időben megjelenik valami isteni tartalom. Ilyenkor van, hogy néhány perc alatt több történik velünk, mint máskor esztendők alatt. Néhány másodperc vagy perc alatt olyasmit adhat, vagy mondhat Isten, ami kihat az egész életünkre. Más megvilágításba helyezi a múltunkat, és bevilágítja az egész jövőnket. Ezek az alkalmak ritkán ismétlődnek” – mondta a ’70-es években a lelkipásztor. Aki ismeri a Bibiliát, tudja, hogy Jób könyvében van ez a nagyon elgondolkoztató mondat: az Isten szól kétszer vagy háromszor, utána elhallgat. Ez a kettő meg a három nem abszolút szám, csak arra figyelmeztet, hogy nem szól vég nélkül. Isten nagyon kegyelmes és nagyon türelmes. Sokszor elkészíti a lehetőséget arra, hogy megváltozzék az életünk, hogy lezárjunk szakaszokat, hogy valóban újat kezdjünk vele, hogy vele kezdjünk újat, de ezek az alkalmak nem ismétlődnek vég nélkül. Boldog ember az, aki megragadja az alkalmakat.

„A múltkor mondta el valaki boldogan, hogy egy régebbi félreértés miatt az egyik hozzá közelálló ismerősével feszült helyzetbe került. Olyan udvarias hűvösség jellemezte attól kezdve a kapcsolatukat, mintha nem lett volna bántó az, ami akkor történt. Őt azonban ez bántotta, s arra gondolt, hogy mihelyt lehet, ezt tisztázni kell. Egészen váratlanul találkoztak egy hivatalos helyiség előszobájában, ahol azonban mindkettőjüknek várakozniuk kellett. Ő úgy volt vele: illendő vagy nem illendő ilyen helyen beszélni, ő ezt előhozza, és a maga részéről bocsánatot kért azért, amivel ténylegesen megbántotta, még azért is, amit csak neki tulajdonítottak. Lett ebből egy nagyon jó beszélgetés, és ezt a beszélgetést sok áldás követte utána. Másnap hallottam szomorúan a következőt: valaki nagyon megbántotta az édesanyját, aki vidéken él, és elhatározta, ha legközelebb hazautazik, tisztázza vele és bocsánatot kér. Ott akkor mindenféle rokonok voltak, meg sok mindent kellett segíteni, majd legközelebb. Amikor legközelebb lement ugyanezzel az elhatározással, megint közbejött sokféle akadály. Majd legközelebb. És a visszautazása után néhány nappal kapta a hírt: az édesanyja meghalt. A napok gonoszok és a jó alkalmat áron is meg kell venni. Mai igénk egyebek között erre is figyelmeztet minket. Eszembe jutott a betániai Mária, aki akkor, amikor Jézus egyszer Jeruzsálembe ment és a Jeruzsálem elővárosaként szolgáló Betániában betért kedves barátaihoz, meglátogatta Lázárt, Máriát, Mártát, akkor Mária nem törődött semmivel. Azt olvassuk: leült Jézus lábaihoz és hallgatta Őt, pedig nem tudta, hogy utoljára van náluk Jézus. Akkor ment utoljára Jeruzsálembe. Ez az útja már a keresztre vezetett. Ő ezt nem tudhatta, de ez számára alkalom volt, mindennél fontosabb hallgatni a Mestert. Márta pedig törte magát közben és dohogott, hogy nem segít a nővére a munkában.”

Cseri Kálmán arra tanít, hogy érzékenyen kell figyelnünk Istenre, hogy mikor minek van az ideje, és milyen alkalmakat készít Ő, amik esetleg nem ismétlődnek, de amiket, ha megragadunk, úgy meggazdagodik az életünk általa, hogy utána hosszú ideig magasztaljuk ezért Istent. Hol lehet ma Jézushoz folyamodni? Hol lehet Őt megtalálni, mik azok az alkalmak, amikor kiváltképpen találkozhat valaki vele? Azt mondja egy helyen, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Aztán tudjuk, hogy ahol az Ő igéje hangzik, ott bármikor megtörténhet a csoda, hogy a róla hangzó emberi beszéd az önmagáról való bizonyságtételévé válik, és így érkezik meg egy ember szívéhez.

Cseri Kálmán azt is kihangsúlyozza az egyszerű mondatból, hogy ez a százados egyenesen Jézushoz ment. Nem a tanítványainál érdeklődött. Nem érte be azzal, amit hallott Jézusról, vele magával akart találkozni. „Eszembe jutott egy volt évfolyamtársam története. Elhanyagolta a fogait, aztán egyre jobban fájt, és elhatározta, hogy ha a vizsgaidő végére érünk, akkor elmegy és fogorvosi segítséget kér. Így is történt, és minden délután eltűnt, vacsorára megérkezett. Egy idő után megkérdeztük, hol tart már a dolog, hány foga van már rendben. Kiderült, hogy egy sem. Mégpedig azért nem, mert a fájós fogaknak az a szokásuk, hogy az orvosi váróban csökken vagy elmúlik a fájdalom, és ő annyira félt a fogorvosi széktől, hogy visszafordult többször a váróból. Eljárt naponta a rossz fogaival az orvosi váróban olvasni. Ebből nyilvánvalóan nem lett gyógyulás. Ó de sok vallásos ember játssza ezt! Eljár a "váróba", még a templomba is elmegy, csak a szívét nem nyitja ki egészen a gyógyító Krisztus igéje előtt. Jézust magát nem szólítja meg. Beéri a róla szóló tanítással.”

Hogyan tekintett ez a százados Jézusra? Nagyon sokat elárul róla az, ahogy megszólítja. Azt mondja: Uram. Ez kétszeresen is meglepő. Egyrészt azért, mert az ő ura, kyriosa a császár volt. Ezek szerint Jézust legalább a császárral egyenrangúnak vagy még felette való hatalomnak tekintette. Másrészt jó felfigyelnünk arra, hogy a farizeusok és az írástudók soha nem szólították Jézust így: Uram. Mindig azt mondták: Mester. Csak a tanításai érdekelték őket, azok is azért, hol lehet belekötni. Jézus személyét, a vele való személyes találkozást nem keresték, és főleg nem ismerték el parancsolónak maguk felett. „Ez az ember azt mondja Jézusnak: Uram. Ez hitvallásszámba ment. Nyomon követhetjük az evangéliumokban, hogy ki és mikor szólította meg Jézust így.  A nagy halfogás után Péter teljes megdöbbenésében azt mondja Jézusnak: Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok! Előtte, amikor oktatja Jézust, akkor Mesternek szólítja ő is. Mester, csak nem kívánod, hogy világos nappal halásszunk, amikor éjszaka kell. Látszik, hogy nem értesz hozzá, nem vagy szakember. Lehetetlent kívánsz, kinevettetsz engem a kollégák előtt. Ott "Mester", ott ő oktatja Jézust. A végén azt mondja: Uram. Megváltozik a Jézushoz való viszonya.” Vagy Tamás, aki a tanítványtársait kioktatja, hogy képtelenséget ne állítsanak, hogy Jézus feltámadt. De amikor a feltámadott Jézus az ő kedvéért egy hét múlva ismét eljön, akkor azt mondja: én Uram és én Istenem. Ez hitvallás volt a kapernaumi százados ajkán is. Úrnak tekinti Jézust.

Ilyennek ismerjük-e mi a Megváltónkat?- teszi fel a kérdést a református lelkiszápásztor. Olyan sok imádságunkban ott van a tétovaság, a bizonytalanság. Egyáltalán érdemes volt-e ezt elmondani, tud-e Ő kezdeni valamit ezzel a nagyon súlyos problémával, mert a mienk mindig súlyosabb, mint mindenki másé. Vajon lehetséges-e, vajon hallja-e, vajon akarja-e? Tele vagyunk kérdésekkel. Ennek az embernek nem volt kérdéses, hogy Jézus segíteni tud. Ezért szólítja meg így. És hogy beszél a szolgájáról? Ez különösen kedves részlet. Tudniillik az a görög szó, ami itt van az eredeti szövegben, jelent szolgát is, meg gyermeket is. Van egy másik szó, amelyik csak szolgát jelent, és amikor a százados később erről beszél, hogy az egyik szolgámnak mondom: menj oda, odamegy, akkor ezt a szót használja. Az csak szolga. De van egy kettős jelentésű szó, amelyik nemcsak szolgát jelent, hanem azt is, hogy fiam, fiacskám. Ez egyáltalán nem volt természetes abban az időben, hogy egy százados, centúrió, ami nagyon magas rang volt a római hadseregben, így gondoskodjék egy szolgájáról, hogy szinte a fiának tekinti, és személyesen közbenjár a gyógyulásáért. Ennek az embernek volt szíve, nem volt közönyös.

Mi ma nagyon közömbös világban élünk. Önvédelemből is sokan közömbösekké válnak. Egyre kockázatosabb egymáson segíteni, beleavatkozni a bajba kerültnek a dolgába. Egyre fáradtabbak is vagyunk, mindenkinek elég a maga baja. Jó lenne, ha megmelegítené a szívünket ez a megszólítás itt: az én fiacskám, az én gyermekem. Nyugodtan gondolkozhatott volna ez a százados úgy is, hogy több szolgája is van, az, hogy eggyel több vagy kevesebb végzi a munkát, kit izgat? Magánügy, hogy ő most beteg. Egyáltalán neki okoz gondot, hogy kiesik a munkából. Fel is háborodhatott volna. Vagy gondolkozhatna így: fiatal, majd kiheveri, túl lesz rajta, ne csináljunk belőle problémát. De ha nála otthon valaki szenved, az neki probléma. Akkor is, ha se rokona, se boldog őse, sem a gyermeke. Jellemző-e ez a lelki érzékenység mireánk? Itt kerül egymás mellé ez a két szó, és erről szeretnék még röviden mondani valamit. Ahogy Jézus elé megy, azt mondja: Uram, otthon... Elmondja, hogy mi van otthon. Most éppen baj van.”

Ha valaki rosszul lesz, orvost hívnak hozzá. Lehet, hogy az orvos azt mondja: itt már nem lehet segíteni, előbb kellett volna szólni. Vagy ezt: ez nem az én területem, hívjanak hamar egy másik szakorvost. De az is lehet, hogy megvizsgálja a beteget, megállapítja a baj okát és segít. A százados azonban olyan hatalmasnak látta Jézust, hogy azt mondta: neked nem is kell eljönnöd a beteg szolgámhoz. Itt kimondod, hogy mit akarsz, és a szolga otthon meg fog gyógyulni. Ez a történet bátorít minket, hogy annak lássuk Jézust, Aki Ő valójában, és ezért merjünk Benne sokkal jobban bízni. Neki valóban minden lehetséges. Az is, ami az embereknek lehetetlen. Erre tanít minket Cseri Kálmán, s ez a könyv.

(Cseri Kálmán: A kapernaumi százados; Budapest, 2016; Budapest-Pasaréti Református Egyházközség)

M.A.