vissza a főoldalra

 2017.03.24. 

Benes kőtáblája repedezik

A szlovák nagykövet mindent megtett azért, hogy a bizottság ne foglalkozzon a témával

Február 28-án délután tárgyalta az Európai Parlament Petíciós Bizottságának koordinátori ülése a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos petíciót. A szlovák diplomácia, illetve néhány szlovák EP-képviselő mindent megtett azért, hogy megakadályozza a kérdés napirendre vételét. Ez nem sikerült, mivel az EP összes frakciója támogatta Csáky Pál EP-képviselő (Magyar Közösség Pártja) javaslatát a megtárgyalásra, illetve a közös határozat meghozatalára. Csáky Pál közölte szerkesztőségünkkel: a Petíciós Bizottságban elfogadták, hogy a cseh bocsánatkérés az európai modell, a szlovák militáns nyilatkozat pedig szembemegy az európai szellemiséggel.

 Tavaly még lehetett olvasni a külhoni magyar médiában olyan óvatos nyilatkozatokat, miszerint a brüsszeli bürokrácia labirintusaiban a magyar ügyek és a dekrétumok kérdése a kellemetlen ügyek kategóriájába tartoznak, ezért az EU döntéshozói inkább az elfelejtetés diszkrét megoldására játszanak. A február végi ülés rácáfolt ezekre a szkeptikus vélekedésekre?  

– Úgy néz ki, hogy igen. A Petíciós Bizottság koordinátori tanácsa, amelyben minden frakció képviselteti magát, úgy döntött, hogy sokáig van csend a kérdéses beadvány körül, elő kell tehát venni és lépni kell valamit. Amikor a véleményemet kérték ezzel kapcsolatban, elmondtam, hogy három évforduló is összetorlódott ezekben a napokban. Egy nagyon szomorú: hatvan évvel ezelőtt, 1947-ben zúdult rá a felvidéki magyarságra az erőszakolt kitelepítések újabb hulláma, amely lakosságcsere néven vonult be a történelembe. Húsz évvel ezelőtt, 1997-ben a csehek a cseh–német alapszerződésben először kértek bocsánatot a kitelepített németektől azért, ami történt, és ahogyan történt. A hírhedt brünni halálmenet miatt – a németeket mezítláb kényszerítették keresztülmenni a főutcán, ahol előzőleg üvegeket tördeltek szét és a felbőszült csehek mindkét oldalról botokkal és vascsövekkel ütlegelték őket – Brünn város önkormányzata hivatalos határozatban kért bocsánatot. A harmadik évforduló megint csak szégyenteljes: tíz évvel ezelőtt, 2007-ben fogadott el a szlovák parlament – már EU-tagállamként – egy olyan határozatot, amely lényegében megerősítette a dekrétumok tartalmát. Volt tehát indok ezekben a napokban szembenézni ezzel a szégyenletes problémával.

 Miként sikerült elérni, hogy az összes frakció támogatta az ön javaslatának megtárgyalását?

 – Minden koordinátorral leültem és eléjük tettem Bohuslav Sobotka mostani cseh miniszterelnök nyilatkozatát, amelyben történelmi tettnek nevezi a húsz évvel ezelőtti cseh lépést, amely példa lehet mások számára is. Mondta ezt Sobotka annak ellenére, hogy maga húsz évvel ezelőtt nem szavazta meg a cseh–német alapszerződést. Eléjük tettem Merkel mostani nyilatkozatait, Helmut Kohl és Václav Klaus akkori miniszterelnökök nyilatkozatait, Necas volt cseh kormányfő bocsánatkérését a müncheni parlamentben, a cseh kormányok több tagjának pozitív nyilatkozatai, illetve a bajor parlament és kormány pozitív reakcióit a cseh lépésekre. S mellé tettem az ettől homlokegyenest eltérő szellemiségű szlovák parlamenti határozatot, amely a dekrétumok megerősítéséről szól. Mindenki elfogadta, hogy a cseh bocsánatkérés az európai modell, a szlovák militáns nyilatkozat pedig szembemegy az európai szellemiséggel.

 A 20 évvel ezelőtti cseh lépést, mikor bocsánatot kértek a németek kiűzése és a kollektív bűnösség elvének alkalmazása miatt, mennyire volt a bizottság tagjai számára példaértékű?

 – Az az igazság, hogy eddig ezt az érvet az elődeim nem használták, pedig példaértékű, a bizottság tagjai nem is tudtak róla. Az igazság persze az – és erről is nyíltan beszéltünk –, hogy Csehországban sem mindenki ért egyet ezekkel a lépésekkel, főleg azok a csehek nem, akik az elűzött németek ingatlanjaiban laknak. De a politikai elit a megbékélés érdekében felvállalta ezt a lépést, s azt 20 év elteltével Csehországban és Németországban mindenki fontos, sőt történelmi lépésnek tartja.

 A szlovák képviselők frakciótagságuktól függetlenül próbálták megvétózni a kérdés napirendre vételét?

 – Szlovák kollégáim levelet írtak a saját frakcióik tagjainak és a saját koordinátoraiknak, a szlovák nagykövet úr is mindent megtett azért, hogy a bizottság zárja le ezt a kérdést mondván, hogy az EU létrejötte előtti problémáról van szó. Nos, a 2007-es parlamenti határozat egy EU tagország parlamentjében fogadtatott el, s a 63 évvel ezelőtt kiadott dekrétumok néhány esetben ma is akadályát képezik annak, hogy magánszemélyek, társadalmi szervezetek és egyházak visszakapják jogos tulajdonukat. Tartottam tőle, hogy a baloldali pártok képviselői meginognak, de hála Istennek, mindannyian kitartottak közös nézetünk mellett, sőt többen az ülés megkezdése előtt odajöttek hozzám és az utolsó pillanatokban is biztosítottak a támogatásukról.

 Mit tartalmaz az a levél, amit a szlovák parlamentnek küldenek a Benes-dekrétumokat megerősítő határozat elfogadásának 10. évfordulóján?

 – A levél egyelőre nem publikus, de véleményem szerint kis idő múlva azzá válik. Én nem szeretném megszegni a megállapodást, ezért a levél tartalmáról most nem nyilatkozhatok.

 A Petíciós Bizottság kötelezheti bármire is a szlovák parlamentet? Amennyiben nem, akkor mi ennek a javaslatnak a jelentősége?

 – Az Európai Parlament nem felettes szerve egyetlen nemzeti parlamentnek sem, így nem kötelezheti a szlovák parlamentet sem egy bocsánatkérés megtételére. A bocsánatkérésnek egyébként is belülről kellene fakadnia, és szlovák kollégáinknak is rá kell jönniük arra, hogy egy ilyen gesztus nem kisebbé, hanem nagyobbá teszi őket, nem gyöngíti, hanem erősíti a pozícióikat. Csak egy erős nemzet képes a nagyvonalú gesztusokra.

 Tudtommal a Most-Híd színeiben politizáló Lucia Zitnanská is megszavazta korábban a dekrétumokat megerősítő határozatot. Bugár szerint pedig azokat az embereket, akik soha nem működtek együtt a fasisztákkal, mégis kollaboránsként kellett bűnhődniük, megilleti az erkölcsi kártérítés. Az egyoldalú lépésektől viszont óvott. „Ezt a kérdést a két országnak együtt kell rendeznie” – mondta. Akkor egy párton belül két szemlélet fedezhető fel?

 – A Most-Hídon belül több kérdésben tapasztalható, hogy nem létezik koherens véleményük. Mai szemmel nézve Zitnanská számára is csak egy demokratikus út van: átértékelni a saját volt véleményét. Mindenki figyelmébe ajánlanám Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter szavait, aki szerint Benesnek azért, amit a németekkel és a magyarokkal tett, a mai megítélés szerint a hágai nemzetközi bíróság előtt lenne a helye. Én nem zárok ki egy kétoldalú megoldást sem a szlovák és a magyar parlament részvételével, de hangsúlyosan el kell mondanom két mondatot ezzel kapcsolatban. Az első: a németek és a magyarok kitelepítése között az a különbség, hogy míg a németekét a potsdami konferencia Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország területéről jóváhagyta, addig a magyarok kitelepítését a brit és az amerikai kormány megvétózta. Emiatt vagyok például ma én is szlovák állampolgár, az én nagyszüleim, szüleim is megkapták már az ún. fehér papírt, minket Baja környékére telepítettek volna ki. A második: miután a magyarok kitelepítésével a békekonferencia nem értett egyet, a mi deportálásunkat menet közben leállították. Ez azt jelenti, hogy a kb. 800 ezer polgár közül 200 ezret különféle úton-módon úgyis elüldöztek (pl. lakosságcsere formájában), a maradék 600 ezertől ugyancsak Benes-dekrétumok alapján megvonták az állampolgárságot és az alapvető jogokat is. Eleink nem használhatták a magyar nyelvet, az iskoláikat betiltották, nem jelenhettek meg újságok, könyvek sem magyar nyelven, szociális vagy egyéb ellátásra nem volt joguk, állami hivatalt nem vállalhattak, stb. A németektől eltérően tehát ez nem kétoldalú, szlovák–magyar ügy, hanem elsősorban a mindenkori szlovák parlament és kormány viszonya a saját jelenlegi és volt állampolgáraihoz.

 Maradjunk a kisebbségi kérdéseknél. Március elején a magyar néppárti delegáció és a határon túli magyar nemzeti közösségeket képviselő európai parlamenti képviselők találkoztak Markus Warasinnal, az Európai Parlament új elnökének kisebbségügyi tanácsadójával. Antonio Tajani elnök mandátumának kezdetén új tanácsadói posztot hozott létre, amely többek között a nyelvi kisebbségekkel foglalkozik. Már az új tanácsadói poszt létrehozása reménnyel kecsegtető?

 – Warasin úr dél-tiroli, több kisebbségvédelmi nemzetközi szervezetben dolgozott, tapasztalt szakember, érti és érzi a problémát. Több alkalommal találkoztunk már vele, aktív és érdeklődik. Nagy reménnyel tekintek az együttműködésünk elébe.

 Miről folyt a tárgyalás?

 – Az itteni, brüsszeli együttműködésről, illetve egy októberi, szlovákiai látogatásról.

 Megtörténhet a holtpontról való elmozdulás a kisebbségek jogainak érvényesítése érdekében?

 – Ismerve az EU-beli viszonyokat óvatos vagyok, de úgy néz ki, hogy néhány lépés megtételére van esély. Nekünk viszont nem az esélyeket kell mérlegelnünk, hanem mindent megtenni azért, hogy ami reális, azt megtegyük.

Medveczky Attila