Nemzedékem gyermekkora még épp a számítógép közhasználatban való elterjedése előtti időszakra esik. Tizennégy éves koromig számítógép négy osztálytársam családjában volt a harmincból. A világhálóhoz való hozzáférésről még alig volt szó. Gyermekkorunk idején az időtér utazás útikalauzaként ezért a bélyeg, az érme, a régi pénzgyűjtemények ismeretlen országbéli, letűnt korszakbéli darabjai szolgáltak. A padlások deszkázata közül a régi fiókos ládák rejtekeiből előkotorászott 19. századi magyar királyi váltópénzek, a kerti munkánál a földből kiforduló I. Ferenc korabeli kopott krajcárok képezték elindítóját gyermeki fantáziánk kalandozásának és alapiskolai kutató tudatunk kibontakozásának. Találgattuk okait, hogy és miként kerülhettek azon helyükre, ahol felleltük. Grófok tarsolyából vagy az egyszerű emberek bugyellárisából gurultak ki vajon? Miképp és mikor? E gyerekkori gyűjtemények a kincskeresés izgalmával a kutatás, felfedezés, felismerés élményével párosultak.

Hiába szépítgetjük, sajnos az a szomorú tényállás, hogy térségünk országai hadviselésre készülődnek, és ebben alighanem teljesen igazuk van. A dolgok jelen állása szerint reális a honvédelemre költeni. Ezért bölcsnek minősíthetjük azt a múlt kedden bejelentett kormányzati elgondolást, hogy jelentősen emelik a honvédelmi kiadások keretét: a jövő évi költségvetésben 427 milliárd forintot különítenének el erre a célra. Emlékeztetőül: az idei költségvetésben 350 milliárd forintot irányoztak elő katonai kiadásokra. Másképpen fogalmazva, a honvédelemre idén szánt összeg a nominális GDP 0,94 százaléka, a jövő évre tervezett summa viszont a GDP több mint egy százaléka. A 427 milliárd forintból összesen 25 milliárdot szánnak a tömeges bevándorlással kapcsolatos kiadásokra. Reméljük, ez elegendő lesz, és nem áll elő olyan helyzet, amely szükségessé teszi a keret túllépését… A költségvetési javaslat szerint a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat pedig 15 milliárd forinthoz jut. Lengyel–magyar szempontból pedig különösen fontos, hogy a honvédtemetők gondozására több részösszeget is elkülönítenének – például a hadisírgondozással és hadisírok felkutatásával kapcsolatos tevékenységekre tizenkét millió forintot adnának. Ez nagyon örvendetes, hiszen Kislengyelországban, az egykori Galícia területén száznál több első világháborús magyar katonai temető található, melyekben sok ezer mártírunk földi maradványai találhatók. És bizonyára rengeteg kutatandó honvédsír lappang még, mert a világháborús cselekményekben iszonyúan sok honfitársunk esett el arrafelé. Leszögezendő, hogy a fentebb ismertetett költségvetési elosztás még csak terv.