Eseménydús napok állnak mögöttünk, szinte azt sem tudom, melyik téma legyen az első. Talán az, hogy Jaroslaw Kaczynski, a kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke múlt vasárnap fontos interjút adott néhány újságnak. A sajtóbeszélgetést a vezető európai napilapok szövetsége (Lena) elnevezésű együttműködés keretében tartották. Többek között a francia Le Figaro, a belga Le Soir, a német Die Welt, a spanyol El País és az olasz La Repubblica újságírói vettek részt rajta. Kaczynski „bemelegítésképpen” arról beszélt, hogy Európa mostanság tapasztalható erőszakos kulturális egyesítése veszélyes, és egyedül a nemzetállam garantálhatja a szabadságot, a demokráciát és a kulturális sokszínűséget. Véleménye szerint az Európai Uniónak a nemzetállamok erősítésével kell megújítania magát, méghozzá sürgősen, mert a helyzet jelenleg úgy fest, hogy az EU-t vagy megreformáljuk, vagy menthetetlenül összeomlik.
Némi éllel írom: az újságírók „természetesen” Orbán Viktort is szóba hozták. Az egyik bértollnok például lelkesen szajkózta, hogy a magyar kvótaügyi népszavazás eredménytelen volt, amire Kaczynski azt felelte: „Nem gondolom, hogy Orbán veszített. Az igaz, hogy jobb lett volna az ötven százalék fölötti részvételi arány.” Ezt követően a menekültválságról folyt a szó. Kaczynski határozottan kijelentette, hogy a lengyel kormány az elmúlt hónapokban számos építő javaslatot tett a válság kezelésére, de Brüsszel részéről mindig merev ellenállásba ütközött. Keserű meglepetésként értékelte, hogy miközben Brüsszel udvariaskodva tárgyal Törökországgal, addig Varsónak brutális stílusban, fenyegetőzve üzenget. Lényeges, hogy Lengyelország továbbra is elutasítja a kötelező betelepítési kvótarendszert. Ám Kaczynski rámutatott: Brüsszel és Németország gyakran elsumákolja azt a tényt, hogy Lengyelország az ukrán–orosz háború kezdete óta több mint egymillió ukrán menekültet fogadott be, méghozzá teljesen önként, a keresztény szolidaritás szellemében. Tehát szó sincs arról, hogy a lengyel vezetés menekültellenes és idegengyűlölő lenne. A lengyel politikus nagyon világosan rámutatott (vélhetően a balliberális zsurnaliszták hápogása mellett), hogy aki bevonul egy idegen országba, és ott akar élni, annak tiszteletben kell tartania a helyi törvényeket és kulturális szokásokat. Néhány nyugat-európai állam, amely tömegesen befogadott menekülteket, megfeledkezett erről az alapvető szabályról, és emiatt súlyos társadalmi feszültség keletkezett. Csak tetézi a bajt a beözönlő migránsok erőszakossága, amely különösen a nőkkel szemben érezhető.
Az újságírók nem tágítottak, fontosnak tartották Magyarország és Orbán Viktor „műsoron tartását”, és arról érdeklődtek, hogy a magyarok és a lengyelek miért mutatnak szerintük kevés szolidaritást a menekültkérdésben. Kaczynski erre azt felelte: „Érezzük a nyomást Nyugat-Európa részéről, de nem engedünk.” Majd kifejtette: az egész menekültválság Angela Merkel német kancellár véletlenszerű döntései miatt keletkezett. Úgy hívta be a migránsok százezreit Európába, hogy arról nem egyeztetett az uniós partnereivel – alighanem abban bízott, hogy a német gazdaság hasznot húz a bevándorlókból, ez azonban óriási tévedésnek bizonyult.
Kiemelkedő kulturális hír, hogy múlt pénteken egy lengyel költő, Adam Zagajewski kapta a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. Ezt az elismerést öt évvel ezelőtt alapították Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnökének kezdeményezésére. Egy kecskebőr bevonatú oklevél, egy művészi kialakítású trófea és ötvenezer euró pénzjutalom jár mellé. Ez nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően magas irodalmi összeg, jóformán csak a Nobel-díj múlja felül. Ez esetben a magas díj párban jár a kitüntetett személyével, hiszen Zagajewski a kortárs világirodalom egyik legjelentősebb alkotója, a Nobel-díj egyik várományosa. Az idei irodalmi Nobel tulajdonosát most csütörtökön jelentik be Stockholmban – nem lenne különösebben meglepő, ha Zagajewski lenne az. A Janus Pannonius-díj ünnepségét Pécsett tartották, az ünnepi laudációt történetesen én tartottam, nagy-nagy örömmel. Tizenhat évig ábrándoztam arról, hogy Zagajewski hazánkba látogat, átvesz egy rangos elismerést, és híresebbé válik a pannon vidéken is. Dióhéjban annyit érdemes tudnunk róla, hogy 1945-ben született Lembergben, tanulmányait Krakkóban végezte, filozófia szakon diplomázott. 1982-ben Franciaországba emigrált, és csaknem húsz év elteltével, 2001-ben költözött vissza Krakkóba, ahol most is él. Művei franciául és angolul is napvilágot látnak. A Janus Pannonius-díj átvétele alkalmából a Magyar PEN Club gondozásában megjelent A veled hallgatott zene című kötet, Zagajewski száz versével, az én fordításomban és szerkesztésemben. Mindenkinek jó szívvel ajánlom!
Hétfőn érkezett a szomorú hír, hogy kilencvenéves korában elhunyt az Oscar-díjas lengyel rendező, Andrzej Wajda. Egy varsói kórházban érte a halál, tüdőelégtelenség következtében. Sajnos törvényszerű, hogy lassan teljesen eltűnik mellőlünk ez a nagy nemzedék, amelynek olyan tagjai voltak, mint Szent II. János Pál pápa, a két Nobel-díjas költő: Czeslaw Milosz és Wislawa Szymborska, továbbá Slawomir Mrozek, Stanislaw Lem, Tadeusz Rózewicz és még sorolhatnám. Most Wajda is távozott, akit a lengyel történelem fáradhatatlan krónikásaként tartottak számon. Az egyik lengyel napilap keddi főcímén az állt: Egy zseniális ember halála – és csakugyan erről van szó. Jellemző, hogy az egyik legolvasottabb magyar világhálós híroldalon csak arra a szánalmas, hollywoodi stílusú címre futotta: Meghalt a Vasember filmek sztárja. Ez természetesen bődületes ostobaság, és annak a firkásznak, aki ezt képernyőre írta, halvány fogalma sincs Wajdáról, sem általában az európai filmről és kultúráról. Vasember filmek nem voltak, Vasember címmel egyetlen film készült, amelynek párját Márványember címmel készítette el Wajda. És nem filmsztár volt, hanem rendező, méghozzá nem csupán kivételes tehetségű film-, hanem legendás színházi rendező is.
Idén ünnepeljük I. Mieszko herceg megkeresztelkedésének 1050. évfordulóját, vagyis a lengyel kereszténység kezdetét. Az akkor megfogant, majd gyorsan kibontakozott keresztény hit több mint ezer éven át termékennyé tette a lengyel földet, és a legkeservesebb időkben mindig új nemzetet szült a keresztség alapjain. Ennek emlékére és a jövő építésére ünnepi konferenciát tart a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület október 20-án, 17 és 20 óra között Budapest ötödik kerületében, a Nádor utca 34. szám alatt. Érdemes lesz jelen lenni, mert a lelket építő témához kiváló előadók társulnak.
