A demokrata nem vesz részt a parlamenti demokráciában, már az Országgyűlésben sem kíván dolgozni. Kizárólag akkor teszi tiszteletét, ha esetleg valamit megakadályozhat szavazatával. A demokrata olyannyira rabja a sajtószabadságnak, hogy elvárja, az állam tartsa fenn a Párt lapját. Ugyanígy teljesen normálisnak találja, ha egyik publicistája vörösterrorral tüntetné el a törvényesen megválasztott kormányt.
A szólás szabadságára sem győzi felhívni figyelmünket, nevezze akárhogy hazánkat a Vezér vagy népünket udvari bolondjai. Viszont másoknak már a gondolkodása is idegengyűlölő vagy homofób, nemhogy a szavai.
Ha szabadon rabolhat, akkor demokrácia van a javából, viszont ha nem őt szavazzák meg, akkor diktatúrát kiált. Ráadásul azt is kideríti, hogy törvénytelenül jutott hatalomra a másik (nem úgy ő 1947-ben vagy 2002-ben), és bármit tesz bármekkora támogatással, az sérti az alkotmányt. Na, meg a demokráciát.
Ugyancsak diktatúrát kiált a miniszterelnök láttán, hiszen számára egyedül Vezére viselkedése elfogadható. Tegye ki egy teljes lakótelepi ház oldalát a plakátja („csak a füle három emelet”), magyarázzon rikácsolva, magából kifordulva, hívjon be idegen zsoldosokat, ha ellene tüntetnek, lövesse ki az emberek szemét, árusítsa ki az országot. Azonban ő nemcsak kemény, de jóságos is tud lenni. Olykor beköltözik az Avasra, vagy migránsokat fogad a házába. Már készül is az újabb plakát, ahogy arab kisgyerekek virágcsokorral és csókokkal halmozzák el a hozzájuk lehajoló Vezért.
A demokrata csak arról szavazna szívesen, hogy dolgozzon a proletár vasárnap is. Amennyiben másról van szó, úgy már nem él demokratikus jogaival, és erre buzdítja a lakosságot is. A demokratát nem érdekli, ha valakire vagy valamire az emberek kétharmada, ne adj’ Isten 98%-a szavaz. Nem is szereti az ilyesmit, legjobb, ha csak egy Pártra lehet szavazni. És ha katonai hatalom áll mögötte, akkor ki is végzi azt, aki többpárti választásokat akar rendezni.
Märle Tamás