Kettős könyvbemutató Püski Sándorról a RETÖRKI székházában
November 22-én mutatták be a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum konferenciatermében Püski István–Gulay István: „Magyar ügyben mindenkivel szóba állunk” – Püski Sándor élete hagyatékának tükrében III. 1970–2009 és Szeredi Pál: Püski Sándor – Politikai életrajz című köteteit. Dr. Bíró Zoltán, a RETÖRKI főigazgatója bevezetőjében elmondta, hogy az elmúlt három évben, az intézet megalakulása óta könyvsorozatot adnak ki, s ezzel hiánypótló, hasznos tevékenységet folytatnak. Ennek a könyvsorozatnak egyik új példánya Püski Sándor életművének, dokumentációjának harmadik kötete. Az előző kettő már korábban megszületett. Ehhez kapcsolódik Szeredi Pál Püski Sándor politikai pályájáról készült tanulmánykötete. Azért kérte fel Lezsák Sándort a kötetek bemutatására, mert szoros, személyes kapcsolata volt Püski Sándorral, jól ismeri élete történetét és személyiségét.
Püski Sándorhoz, Püski Istvánhoz, Gulay Istvánhoz és Szeredi Pálhoz is kötődött Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Gulaynak 1973-ban jelent meg Tanyát verni a világ közepén c. könyve. Ez a könyv Lezsákot tanyasi tanítóként fogta meg, hiszen ott tanított Lakitelek mellett, a szikrai tanyasi iskolában. Amint elmondta: „hasonlót éltem meg én is, mert hazát kellett teremtenem a világ közepén, hiszen ott a világ közepe, ahol vagyunk”. Ezt követően figyelemmel kísérte Gulay írói, újságírói, szociográfusi, történészi feltáró munkáit. Szeredi Pált 1988. szeptember 3-án reggel Lezsák izgatottan várta, mert ő hozta le a Magyar Demokrata Fórum alapszabályát és a belépési nyilatkozatokat. Ez után természetesen az ő pályafutását más gondolatokkal kísérte végig. „Kötetei, oknyomozó könyvei mögött a magánkiadó, és az önmagát díjazó mecénás teljesítménye is tetten érhető. Örülök, hogy elkészül a politikai életrajza annak az embernek, akinek vezetéknevét viselni a fiúk jogán nem kevés kötelezettség és édes teher lehet.” Püski Istvánt a ’80-as években ismerte meg, mikor a család még a Diószeghy utcában lakott. „Püski Sándorról számomra a legjobb kép, Für Lajos megfogalmazásában az, hogy Sándor bácsi édesapja harangozó volt Békésben. Olykor az édesapa a fiára bízta a harangozást. Für Lajos 1999 szeptemberében, mikor laudálta Püski Sándor Kölcsey-díját, akkor mondta el, hogy akinek ez a kötelessége, annak rendet kell teremtenie maga körül, mert pontosan kell harangozni. A harangszó pedig nem maradhat el. Ahogy tanyát verni a világ közepén, és otthont teremteni magunknak, úgy Püski Sándor élhetett bárhol, mindenütt megteremtette a magyar kultúra, a népi irodalom otthonát.” Az első kötet címe: Ismertem az írók körüli mágneses teret, a harmadik pedig erre válaszol „Magyar ügyben mindenkivel szóba állunk”. Tudjuk, hogy az írók közti feszültségek néha sértődéshez is vezetnek, de egy kiadó nem lehet kiszolgáltatva a napi sérelmeknek. Felül kell emelkedni ezen, és az egészet kell érzékelnie. Ez volt Püski Sándor titka, akkor is, mikor egyes könyvkiadásai miatt becsmérelték, és még barátai is szemrehányást tettek neki – szögezte le az országgyűlés alelnöke.
Püski István 1959 óta dolgozott együtt szüleivel, de – bár ezt kevesen tudják – nem könyvesként, hanem keramikusként. Szüleim is sokáig keramikusok voltak – ebből tartották el a családot. 1976-ban kapcsolódott be István az úgynevezett könyvszakmába, mikor kimentek Amerikába. Visszamellékezett: a 12 személyes asztalt olyanok ülték körül, mint Sinka István, Veress Péter, Boda Gábor szobrászművész. Ez számára természetes volt, és csak később értette meg, mit jelentett ilyen emberekkel egy asztalnál ülni. A négy gyerek ebben a valóságban élt nagyon sokáig, ami csodálatos érzést váltott ki bennük. „Miután édesapám visszatért Teremtőjéhez, megörököltem azt az anyagot, amit a kezdetektől, 1925-től folyamatosan félrerakott. Most már ennek az anyagnak a jelentős része a RETÖRKI-nél van, ők kutatják, és ez az intézet finanszírozta a három kötet kiadását.” Püski István 74 000 oldalnyi anyagot szkennelt be, és még több ezer oldal van hátra. Azért gondolt a kiadásra, mert amint fogalmazott: „azért az életért, amit szüleimtől kaptam, nekem ezt kötelességem volt megtenni.” Gulay Istvánt kereste fel, hogy segítsen a szerkesztésben, az anyagok kiválogatásában. Arra ügyeltek, hogy eredeti dokumentumok kerüljenek a kötetbe, és éves beosztásban. „Ezzel leróttam tartozásom szüleim felé” – fejezte be hozzászólását a kötet társszerzője.
1968-ban költözött föl Gulay István szerkesztő, újságíró Hódmezővásárhelyről Budapestre, és alig pár hónap elteltével találkozott Püski Istvánnal, és rögtön barátság szövődött kettejük között. Amikor először felvitte szülei Ráday utcai lakásába, s miután kinyitotta a bejárati ajtót, leellenőrizte, hogy nem járt-e ott az államvédelem, elhelyeztek-e valamit a falban. „Hogy lehet így élni? A válasz: ahogy másnak. Úgyis akkor viszik el édesapámat, amikor akarják.” Püski Sándorról szólva megemlítette, hogy minden egyes tette, gondolata, szava a magyarság érdekében született. A magyarok, akár egyetértettek vele, akár nem, minden kontinensen odafigyeltek a véleményére, akár irodalomról, nyelvművelésről, akár világpolitikai összefüggésekről volt szó. A kötet megszületéséről megemlítette, hogy tudta, nem lesz könnyű ez a munka. Két év alatt készült el a három kötet. „Püski Sándor és Ilus néni tartalmas életének dokumentumai ma már egy közintézmény védelmét élvezik. Kutathatók, ami igazán jó hír, s egyben a felejtés elleni orvosság” – hallhattuk Gulay Istvántól.
Szeredi Pál könyve egy olyan emberről szól, aki szemtanúja, alakítója volt a 20. század magyar történelmének. Szeredi kiemelte, hogy a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján méltón kell megemlékezni Püski Sándor életművéről. „Eddig nagyon sok konferencia, tanácsozás, megemlékezés, kiállítás zajlott, de nem hallottam arról, hogy egyiken is elhangzott volna a Petőfi Párt vagy Püski Sándor neve. 1956 előzménye a XX. kongresszus, de arról kevesen beszélnek, hogy mi történt az Írószövetségben – szeptember közepén újra választják az elnökséget, bekerülnek oda a népi írók, és az elnök Veress Péter. Arról sem ejtenek szót, hogy ’56 közvetlen előzménye Püski Sándornak a Magyar Írás Irodalmi Szövetkezet kezdeményezése. Beszélnek Rajk újratemetéséről, de arról már nem, hogy október 22-én mutatták be Németh László Galilei c. drámáját, ami kulturális tüntetés volt, és a nézőtéren Veress Péter és Illyés Gyula vezényelte a tapsot.” Szeredi Pál úgy vélte, hogy Püski Sándor az újrakezdés, az újrafogalmazás, az új szövetség megkötésének kiemelkedő személyisége volt. Nem volt politikus, de ahol a politika megjelent, ott jelen volt. Könyve azt az embert mutatja be, aki átélte, megélte, időként formálta a magyar közélet történéseit, de mindezt a saját világában tette, és soha nem tartott igényt a nyilvánosság dicsőítésére.
Medveczky Attila
