Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2024. március 28, csütörtök, Gedeon és Johanna napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

Magyarország, mint tényező – II. rész

E-mail Nyomtatás

Itt, a Magyar Fórumban néhány héttel ezelőtt, Orbán Viktor angliai látogatása apropóján már megírtuk, hogy a polgári kormány bő fél évtizedes ténykedése eredményeként Magyarország szerepe jelentősen felértékelődött. (Magyarország, mint tényező – Magyar Fórum; november 10-i lapszám, 3. oldal) Akkor Theresa May angol miniszterelnök asszony szívélyes meghívása indokolta elsődlegesen annak kifejtését, hogy sikeres, önálló politikája révén hazánk súlya jelentősen megnőtt Európában, és olyan államok elismerését is kivívtuk, amelyek – világhatalmi státusuknál fogva – korábban különösebben tudomást sem vettek rólunk.

Amint azóta már közismertté vált, az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztását Donald Trump nyerte meg. A republikánus elnökjelölt esélyeit még közvetlenül a voksolás előtt is csekélynek nevezték a közvélemény-kutatók és a szakértők. Nem lehetett találni egyetlen jelentős európai politikust sem, aki Trump győzelmét jósolta, vagy pláne óhajtotta, és ennek hangot is adott. Egyetlen szabályt erősítő kivétel akadt: Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor. A győzelmet követően nem késett sokat a diplomáciai szintű köszönet sem.

Túl azon, hogy a Hillary Clinton sikerét óhajtó liberális, Soros György és köre által pénzelt médiafősodor által egyébként őrültnek, beszámíthatatlannak, hiteltelennek és a világbékére veszélyt jelentőnek beállított Donald Trump mindvégig békülékeny, úriemberhez és valódi demokratához méltó módon nyilvánul meg ellenlábasáról, azért szerencsére nem felejt. Nem felejt, és ez nekünk nagyon jót jelent. A frissiben megválasztott amerikai elnök, Donald Trump (korántsem mellesleg: ennyit a felkent, önmagukat tévedhetetlennek képzelő szakértőkről...) hivatalosan még be sem lett iktatva hivatalába – ez csak január 20-án történik majd meg –, ám máris több gesztust tett hazánk felé. Előbb egyik tanácsadója emelte ki hazánkat, mint az illegális bevándorlás ellen fellépő követendő példát, majd maga Trump illette hízelgő szavakkal országunkat. „Nagy rajongója vagyok Magyarországnak” – mondta az újsütetű amerikai elnök, aki előbb megköszönte az amerikai magyar közösség támogatását, majd meghívta a Fehér Házba Orbán Viktor miniszterelnököt. Ennek révén a magyar kormányfő az új amerikai elnök első hivatalos vendégeinek egyike lesz.

Ahogy a közmondás is tartja, bátraké a szerencse. Orbán Viktor nem csekély bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor az elnökválasztási kampány kellős közepén nyilvánosságra hozta véleményét, amelyben Donald Trump győzelmét nevezte kívánatosnak. Tizenkilencre húzott ezzel lapot, hiszen ha mégis Hillary Clinton nyert volna, akkor – tudva, hogy ő a Soros-kör embere – előbb-utóbb ismét fennállt volna a honi belpolitikába történő, nyílt amerikai beavatkozás veszélye. Ám Orbán bátor volt és bátorsága újból sikert eredményezett. Trump győzelme új alapokra fogja helyezni a magyar–amerikai kapcsolatokat, egyben joggal remélhetjük, hogy a világ vezető hatalmának háttértámogatásával folytathatjuk tovább önálló, a szó jó értelmében külön utas politikánkat.

Ha túllépünk az Egyesült Államokon, és górcső alá vesszük a többi nagyhatalommal meglévő jelenlegi kapcsolatunkat, akkor is kifejezetten kedvező képet kapunk. Oroszország az egyik legfontosabb stratégiai partnerünk, a hazájában minden korábbinál nagyobb támogatást élvező Putyin elnökkel kiváló viszonyt ápol a magyar miniszterelnök. Ha végre feloldják az Oroszországra vonatkozó EU-szankciókat, biztosra vehető, hogy a két ország gazdasági kapcsolata új erőre kap. Kína deklaráltan Magyarországot választotta bázisául a közeljövőben végrehajtani szándékozott közép-európai gazdasági beruházásaihoz, amelynek egyik leglátványosabb eleme a Budapest–Belgrád vasútvonal felújítása, fejlesztése lesz. De a távol-keleti ország a hazánk által kibocsátott államkötvényekből is vásárolt néhány évvel ezelőtt. Angliáról már szóltunk, a szigetország minden EU-taggal jó kapcsolatra törekszik, ám a gyakran jogos Brüsszel-kritikát megfogalmazó magyar külpolitika különösen figyelemreméltó a Brexit utáni Nagy-Britanniában. Németországgal vannak elvi vitáink a migránskérdés kezelése tekintetében, ám ez azért az évszázados jó kapcsolatunkat, ahogyan eddig, úgy ezután sem fogja megrengetni. Ráadásul a németek éppen a minap kezdték pedzegetni, hogy drákói szigorításokat foganatosítanak menekültpolitikájukban. Franciaországgal sem kiemelten jónak, sem sajnálatosan rossznak nem nevezhető a viszonyunk, ám történelmünk során sosem voltunk szövetségesek, így a gallok esetében ez az állapot nevezhető természetesnek. Vagyis ott tartunk, hogy talán még sosem volt ennyire kiegyensúlyozott és a jövő szempontjából kimondottan bizakodásra okot adó Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszere és a nagyhatalmakhoz fűződő viszonya.

Ennyit jelent, ha egy ország kiáll saját érdekeiért és következetesen megvédi az álláspontját akár ellenszélben is. Jó kimondani, hogy néhány éve ezek mi vagyunk, magyarok!

 

Kovács Attila

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség