Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2020. november 29, vasárnap, Taksony napja van. Holnap András és Andor napja lesz.

Az európai kisebbségek első alkalommal arattak győzelmet Brüsszellel szemben

E-mail Nyomtatás

Elegünk van a látszatpolitikából, s hogy a jogaink csak papíron érvényesülnek

Február 3-án hirdette ki döntését az EU Törvényszéke a Minority SafePack (Mentőcsomag a kisebbségek számára – Egymillió aláírás az európai sokszínűségért) európai polgári kezdeményezés perében, amelyet a kezdeményező bizottság az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának (FUEN) támogatásával indított az Európai Bizottság elutasító döntése ellen 2013-ban. A Minority SafePack benyújtásával az őshonos európai kisebbségek párbeszédet kértek az uniós intézményektől egy közös kisebbségvédelmi keretszabályozás létrehozásáról és a nyelvi-kulturális sokszínűséghez kapcsolódó intézkedésekről, azonban az Európai Bizottság ezt megtagadta. A luxemburgi bíróság a kezdeményezőknek adott igazat és hatályon kívül helyezte a döntést. Vincze Lóránt az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke a bíróság döntésével kapcsolatban megjegyezte: nem lehet elutasítani egy kezdeményezést csak azért, mert kisebbségvédelemről szól.

Annak idején az Európai Bizottság miért tagadta meg azt, hogy a nemzeti és nyelvi kisebbségek ügye az EU napirendjére kerüljön?

– Brüsszelt a Minority SafePack előtt is folyamatosan bombázták kisebbségi kérésekkel, de az Európai Unió mindig visszautasította ezeket arra hivatkozva, hogy nem uniós kompetencia, hanem a tagállamok szuverenitása alá tartozik. Mindeközben Európa több válsággal is szembesült, ezért sem került a kisebbségi kérdés a prioritások közé. A Minority SafePack kisebbségvédelmi csomag benyújtásával az őshonos európai kisebbségek párbeszédet kértek az uniós intézményektől, az Európai Bizottság azonban önkényesen, különösebb indoklás nélkül ezt is megtagadta. A luxemburgi bíróság éppen ezt kifogásolta. Az európai kisebbségek első alkalommal arattak győzelmet az EB-vel szemben.

Az eddig szinte mindenhatónak tűnő EB veresége mennyire lehet precedens értékű?

– A Minority SafePack volt az első polgári kezdeményezés, amelynek a fellebbezését elfogadta a bíróság, tehát precedensértékű döntés. Mi azt szeretnénk, hogy ez legyen az első olyan kezdeményezés, amelyből jogszabályt is alkotnak. Ezt megelőzően egy nagyon fontos időszak következik, amennyiben a javaslatunkat iktatják, egy éven át kell összegyűjtenünk egy millió aláírást a kezdeményezés alátámasztására. Ezzel lehetőségünk lesz arra, hogy az európai közvéleményben többet beszéljünk az őshonos közösségek, a nyelvi csoportok nehézségeiről, népességfogyásról és bemutassuk intézkedési javaslatainkat, amelyek mindezen változtatni kívánnak. A luxemburgi döntés mérföldkő a FUEN és az őshonos európai kisebbségek számára, hiszen sikerrel védtük meg ügyünket az EU törvényszéke előtt, amely elfogadta érvelésünket. Valójában már a tárgyalás során nyitottságot és érdeklődést tapasztaltunk a bírók részéről. A mi olvasatunkban pedig az a legfontosabb üzenet, hogy nem lehet elutasítani egy kezdeményezést csak azért, mert kisebbségi vonatkozása is van, kisebbségvédelemről szól. Ez reményt adhat nem csak nekünk, hanem másoknak is, akik a kisebbségi érdekvédelemben dolgoznak.

A luxemburgi ítélet után már kötelező, hogy legalább a párbeszéd szintjén foglalkozzanak az európai kisebbségek beadványával?

– Az elutasítást valóban nem előzte meg semmiféle egyeztetés, de most már arra számítunk, és meg is fogjuk keresni az Európai Bizottságot, hogy legalább most legyen párbeszéd köztünk és ne terelődjön újra peres útra az ügy. A bíróság pedig kifejezetten arra kötelezte a bizottságot, hogy egy új, alaposan és részletesen megindokolt döntést hozzon, hiszen a korábbi, érvénytelen döntésében nem indokolta meg kellőképpen az elutasítást és nem nevezte meg pontosan azokat a javaslatokat, amelyek uniós hatáskörön kívül esnek. A részletes indoklás elmulasztásával a bizottság megfosztotta a kezdeményezőket egy új javaslat kidolgozásának lehetőségétől. Mi továbbra is meg vagyunk győződve arról, hogy javaslataink elfogadhatóak az uniós jog értelmében, mindegyik kiállja a jogi próbát, és bizakodással várjuk az Európai Bizottság új döntését, amely a bírói döntés értelmében köteles érdemben foglalkozni az európai kisebbségek beadványával.

Az ítéletben a bíróság nyitva hagyta azt a kérdést, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vehető-e annak megállapításáig, hogy a javasolt intézkedések mely része tartozik, és mely része nem tartozik az Európai Bizottság hatáskörébe. Mit értsünk ezalatt?

– A bíróság közleményében valójában az áll, hogy a bizottság nem vette figyelembe a kezdeményezők záró rendelkezését sem, miszerint akár részleges bejegyzést is elfogadnak, a bíróság pedig nyitva hagyta azt a kérdést, hogy részleges megfelelés esetén iktatható-e a kezdeményezés, vagy sem. A bizottság feladata most az lesz, hogy a javaslatcsomag mind a tizenegy pontját külön-külön megvizsgálja, és mondja meg, hogy melyek elfogadhatóak és melyek nem. Ebből kifolyólag több forgatókönyv is elképzelhető. Nem valószínű, hogy az EB elfogadná a teljes csomagot, de részben bejegyezheti a kezdeményezést, vagy ismét elutasíthatja, viszont részletesen megindokolva mind a tizenegy pontot. Az utóbbi esetben összeállíthatunk és benyújthatunk egy új csomagot az elfogadható elemekből, miközben egy új perrel akár megfellebbezhetjük az elutasító döntést, és akkor már a bíróság is köteles tartalmilag elemezni azt; a mostani döntés procedurális érvek mentén született.

Tehát győzelemről beszélhetünk, vagy még a fellebbezések ideje következik? A végleges ítélet után mennyi idő múlva kell erről az ügyről tárgyalni az Európai Bizottságban?

– Igen, a kisebbségi összefogás és a jól előkészített védelem meghozta gyümölcsét és bebizonyosodott, hogy jó döntés volt fellebbezni a bizottság döntése ellen. Hosszú még az út, amire vállalkoztunk 2011-ben, de jelentős szakaszgyőzelmet arattunk és ez a győzelem nemcsak a miénk, hanem mindazoké, akik korábban sikertelenül próbálták megtörni az unió közömbösségét. Az európai kisebbségeknek jó esélyük van ebben az alaposan felépített ügyben, optimisták vagyunk az új döntéssel kapcsolatban. Egy esetleges fellebbezés sem volna halasztó hatályú az ítéletre vonatkozóan, tehát a bizottságnak két hónapon belül mindenképpen új döntést kell hoznia. Tudni kell, hogy ez alatt a két hónap alatt bármely érintett fél – az unió vagy a mellette kiálló Szlovákia és Románia is – megfellebbezheti az ítéletet, illetve bármely más tagállam vagy entitás, amely bizonyítani tudja, hogy közvetlenül érdekelt a perben. Egy esetleges fellebbezésnek különben kevés esélye van, mert a bírói döntés elég egyértelmű, nehezen értelmezhető másképp, mert eljárási szempontokról van szó.

Ezek után a szlovák nyelvtörvénnyel, a romániai visszaszolgáltatással vagy az erdélyi iskolaügyekkel már kell az EU szerveinek foglalkozniuk? Hiszen korábban azt mondták Brüsszelben, hogy ezek a kérdések nem tartoznak a hatáskörükbe.

– A bizottság korábbi döntéséből nem lehetett világosan kihámozni, hogy mit tekint uniós kompetenciának és mit nem, de az elkövetkező időszakban remélhetőleg sor kerülhet egy párbeszédre, amelyre már régóta várunk, és amely által az elvi kérdésektől fokozatosan a konkrét jogsérelmekig jutunk el. De kétségtelenül hosszú út áll még előttünk. Az új döntésből minden bizonnyal kiderül majd, hogy a csomagból mi esik az unió hatáskörébe és mi nem – legalábbis a bizottság szempontjából. Amennyiben nem találjuk kielégítőnek vagy elfogadhatónak a választ, még mindig rendelkezésünkre áll egy újabb fellebbezési eljárás. Az ügy kimenetelétől függetlenül úgy gondolom, hogy az unió nem lehet közömbös 60 millió állampolgárával szemben, akik valamely nemzeti, etnikai vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, és mi sem fogjuk feladni az uniós kisebbségvédelmi rendszer felépítésének álmát.

Mennyi idő áll rendelkezésre egymillió aláírás összegyűjtéséhez? Csak őshonos kisebbségekhez tartozók írhatják alá a dokumentumot?

– Az aláírásgyűjtés csakis egy kedvező bizottsági döntés esetén vagy egy, az elutasítást felülíró bírósági döntéssel kezdődhet el. Az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó szabályok értelmében a legalább hét tagállamból származó egymillió aláírás összegyűjtésére tizenkét hónap áll a kezdeményezők rendelkezésére úgy, hogy pontosan meg van szabva, hogy ebből a hét tagállamból egyenként minimum hány aláírást kell szerezni. Természetesen nem csak kisebbségi személyek, hanem bármely európai polgár támogathatja aláírásával a Minority SafePacket. A sikeres aláírásgyűjtés érdekében a kezdeményező bizottság a FUEN ernyője alatt egy intenzív és jól látható kampánnyal készülne, amely egymagában felérne egy kisebbségi népszerűsítő akcióval. Az egy millió aláírás leadása nyomán az Európai Bizottságnak jogalkotási folyamatot kellene indítania az MSPI csomagban foglalt javaslatokból. Jóváhagyás esetén már idén nyáron indulhat a kampány, és eggyel közelebb kerülnénk az uniós kisebbségvédelmi szabályozás első áttörő sikeréhez.

Hogyan lehet elérni, hogy a nemzeti kisebbségek a jogaikat – azt a keveset – minél inkább megismerjék és éljenek is vele?

– Sokszor elhangzik, hogy a kisebbségi jogok csak papíron érvényesülnek, de mégsem várhatjuk el a polgároktól, hogy bonyolult törvényeket elemezve maguk fedezzék fel jogaikat. Az államnak, a hatóságoknak, önkormányzatoknak, de a civil szférának, a kisebbségi érdekvédő szervezeteknek is óriási szerepük van abban, hogy a kisebbségi jogokat ismertessék és tudatosítsák a társadalomban. Minél nagyobb nyilvánosságot kap ez a téma, annál komolyabban veszik kötelességüket a hatóságok, és nagyobb valószínűséggel bátorkodnak majd élni is jogaikkal a kisebbségi személyek. A legjobb eszköz erre a tájékoztató kampány, és a Minority SafePack aláírásgyűjtő akciója részben ezt a célt is szolgálná, méghozzá európai szintre emelve a kisebbségi jogtudatosítást. Úgy is mondhatnánk, hogy a FUEN két legyet ütne egy csapással.

Elérkezik egyszer az idő, mikor az EU elismeri, hogy a nemzeti közösségek teljes értékű tagjai a társadalomnak?

– Több tagállamhoz hasonlóan az EU már most elismeri a kisebbségek által képviselt értéket, méltatja a kulturális és nyelvi sokszínűséget, legalábbis a nyilatkozatok szintjén. Értelemszerű, hogy a soknyelvűség, úgy ahogyan azt ma az EB érti, indokolatlan, hiszen a hivatalos nyelveknek nincsen szükségük védelemre, a regionális nyelveknek, kis nyelvi csoportoknak, a szórványban élő kisebbségeknek viszont a támogatás nélkül a fennmaradásuk kerülhet veszélybe. Közben azt tapasztaljuk, hogy ezt a látszatpolitikát leszámítva a döntéshozók igen kevés intézkedést foganatosítanak a többnyire lappangó idegengyűlölet, az intolerancia, a diszkrimináció és a gyűlöletbeszéd felszámolása érdekében, amelyek aggasztó méreteket öltenek a még mindig nacionalista érzelmű többségi társadalmakban. Mi azon dolgozunk a FUEN-nel, hogy a nemzetállamok és a többségi nemzetek is belássák: a kisebbségi jogok nem vesznek el semmit a többségtől, hanem csupán a valós esélyegyenlőséget szolgálják, tehát szó sincs pozitív diszkriminációról, amely hátrányosan érintené őket. A kisebbségek már most teljes értékű tagjai a társadalomnak, de csak akkor fogják úgy is érezni magukat, ha ennek megfelelően kezelik őket, ha nem szorítják ki nyelvüket és jelképeiket a közös térből. A kölcsönös tisztelet és megértés az együttélés kulcsa, és az EU-tól azt várják az őshonos kisebbségek, hogy ebben is követendő irányt és példát mutasson a tagállamoknak.

 

Medveczky Attila

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség