Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2020. november 30, hétfő, András és Andor napja van. Holnap Elza napja lesz.

Csak a szólamok szintjén bővítéspártiak a nyugatiak

E-mail Nyomtatás

A szerb csatlakozási folyamat 8-15 évig is eltarthat

Lényeges, hogy a délvidéki kis- és középvállalkozások megerősödjenek, felkészüljenek arra a pillanatra, amikor az EU tagság által bejutnak az egységes európai piacra, ahol nagyon erős a verseny – közölte érdeklődésünkre Deli Andor, a Fidesz–KDNP délvidéki európai parlamenti képviselője.

Budapesten a Nikola Tesla Szerb Tannyelvű Gimnáziumban találkozott Lyubomir Alexovval, a magyarországi szerb kisebbség országgyűlési szószólójával, valamint Dr. Lásztity Jovánkával, a gimnázium igazgatónőjével. Miről folytak a tárgyalások? Milyen kihasználhatatlan lehetőségek vannak a két kisebbségi közösség közötti együttműködés vonatkozásában?

– Úgy gondolom, hogy a találkozónak a gyakorlati haszna mellett, jelképes jelentősége is volt. A megbeszélésen kölcsönösen ismertettük egymással a vajdasági magyarság és a magyarországi szerbség aktuális helyzetét, valamint szó esett a jövőbeni együttműködési lehetőségekről. A magyar–szerb kormányközi kapcsolatok elmélyülése és a kiváló együttműködés pozitívan befolyásolja a szerbiai magyar, illetve a magyarországi szerb közösség helyzetét és megkönnyíti érdekérvényesítésüket. Megegyeztünk, hogy a jövőben is folytatjuk a tapasztalatcserét, és lehetőség szerint bevonunk más érdekelteket is, úgy magyar, mint szerb részről.

Az EU-s csatlakozási tárgyalások is napirendre kerültek?

– Igen, egyetértettünk abban, hogy mindkét kisebbségi közösség alapvető érdeke, hogy Szerbia minél gyorsabban haladjon előre a csatlakozási tárgyalásokkal, hogy az ország minél előbb elnyerje a teljes jogú tagságot, mert ezáltal még könnyebbé válik a kapcsolattartás az anyaországokkal.

Ha már a tárgyalásoknál tartunk, két újabb uniós csatlakozási fejezet nyílt meg Belgrád és Brüsszel között: a gazdasági és ipari kérdéseket taglaló 20., valamint az oktatással és a kultúrával foglalkozó 26. Utóbbit egyúttal ideiglenesen le is zárták. Ezek mennyire fontos fejezetek Szerbia és a délvidéki magyarság számára?

– Minden fejezet megnyitása fontos az integrációs folyamatokban, mivel egy lépéssel közelebb kerül az ország a kitűzött célhoz, a teljes jogú tagsághoz. Az oktatás és a kultúra területén kevés az uniós jogszabály, amivel össze kell hangolni a belső jogrendet, ezért e fejezetet ideiglenesen azonnal le is zárták. A 20. tárgyalási fejezet témáját tekintve már relevánsabb. E fejezet a vállalkozásokkal és az iparpolitikával foglalkozik. Célja a megfelelő befektetési és gazdálkodási körülmények biztosítása a vállalkozásoknak, különösképp a kis- és középvállalkozásoknak. A kkv-k helyzetének javítása közvetlenül kötődik az ország versenyképességének növeléséhez. Nagyon fontos, hogy a szerbiai s ezen belül a délvidéki kkv-k megerősödjenek, felkészüljenek arra a pillanatra, amikor az EU tagság által bejutnak az egységes európai piacra, ahol nagyon erős a verseny.

Az oktatással és kultúrával kapcsolatos fejezetek mit garantálnak a kisebbségek számára?

– A kisebbségek helyzetével a 23. tárgyalási fejezet, és annak szerves részeként a Kisebbségi Akcióterv foglalkozik, így a kisebbségi oktatási és kulturális kérdéskört a 26. fejezet külön nem tárgyalja.

Mit gondol, ezután egyetlen szomszédos ország sem fog akadályokat gördíteni Szerbia európai útja elé? Hiszen tavaly a horvát blokád miatt teljesen apolitikus fejezetek is lassan nyíltak csak meg.

– Az eddigi tapasztalatok és horvát képviselő társaim kijelentései alapján úgy gondolom, hogy a rendezetlen kétoldalú kérdések továbbra is ki fognak hatni Szerbia uniós integrációjára. A vitás kérdéseket horvát–szerb kormányközi együttműködéssel kellene megoldani, amely mindkét ország érdekében állna. A Nyugat-Balkán integrációja és stabilitásának biztosítása közös cél kellene legyen, de sajnos úgy látszik, hogy ezt csak Magyarország kormánya értékeli kiemelten a térségben. Hiszen a vitás kérdéseket elsősorban bilaterális kapcsolatok és közös kormányülések útján kezelik, miközben a balkáni szomszédok nagy előszeretettel visznek ki minden problémát az európai politika színtérre, és nincsenek tekintettel a lehetséges következményekre.

Összesen 35 fejezet van. Mikor juthatnak el az összes tárgyalásához, lezárásához? És mindez minek a függvénye?

– Elsősorban technikailag kell előkészíteni az egyes fejezeteket, hogy készen álljanak a megnyitásra, majd pedig politikai megegyezés szükséges, hogy egy-egy tárgyalási fejezet meg is nyílhasson. Ez egy hosszabb, szukcesszív folyamat, ami éveket vesz igénybe. Bizonyos szempontból arra is szolgál, hogy a tagállamok időről időre értékeljék a elvégzett munkát és erőfeszítéseket, aminek függvényében gyorsíthatják, de lassíthatják is a tárgyalások további ütemét. A fejezetek megnyitása után következik a nehezebb munka, a belső jogszabályok összehangolása az uniós normákkal. Bizonyos fejezetek lezárása jogtechnikai kérdés, azaz mikor a jogharmonizáció megfelelő szintet ér el, a tárgyalások befejeződnek. Míg más fejezeteknél, úgymint a 32-es (külpolitikai) vagy a 35-ös (amelyben pl. ott van Koszovó kérdése is), inkább politikai mérce alkalmazandó, ami kevésbé behatárolható, és az uniós és szerb aktuálpolitika is kihatással van rá. Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, hogy ez Szerbia esetében mennyi időt fog igénybe venni. Figyelembe véve a kelet-európai tagországok csatlakozási ütemét, ez a folyamat 8-15 évig is eltarthat.

Többször hallani, hogy míg a kelet-európai uniós országok bővítéspártiak, addig a nyugatiakra ez nem igazán jellemző. Ön is ezt tapasztalja?

– A szólamok mentén mindenki bővítéspárti. Azonban a tényleges bővítési kedv egyre csökken. Ennek vannak objektív okai is, hiszen az utóbbi évtizedben az EU az egyik válságból a másikba keveredik (gazdasági, migránsválság, Brexit), így ezek a problémák elvonják a politikai figyelmet. Nem ad bizakodásra okot az a tény sem, hogy az európai polgárok többsége úgy gondolja, hogy pillanatnyilag nem kell tovább bővíteni az EU-t, amely véleményt átvehetik a kormányaik is. Viszont pozitív példaként emelném ki Magyarország, és a többi V4-es ország támogatását, amit a Nyugat-Balkánnak nyújtanak, és ez sok esetben döntőnek is bizonyul. Nem szabadna megengedni, hogy a nyugat-balkáni polgárság és kormányaik elveszítsék az európai értékekbe vetet bizalmat. Az EU támogatottsága ezekben az országokban még mindig magas, de csökkenő tendenciát mutat, és ezért nagyban felelős az EU is. Szerintem az volna a bővítési kedv igazi próbatétele, ha rövid időn belül az egyik tagjelölt ország sikeresen lezárná a tárgyalásokat. Ezzel az EU olyan lépéskényszerbe kerülne, amely valóban kimutatná, hogy létezik-e még ténylegesen bővítési hajlandóság.

A szerb országjelentés az ütemezés szerint tavasszal az EP elé kerül. Mit gondol, elfogadják-e azt a képviselők, illetve vannak-e fenntartásai a Néppártnak?

– Az EP külügyi bizottsága nagy többséggel fogadta el a 2016-os évre vonatkozó Szerbiai országjelentést, ami arra utal, hogy a nagy frakciók között egyetértés van a dokumentum tartalmát illetően. Személy szerint is elégedett vagyok a jelentéssel, mivel a néppárti jelentéstevő David McAllister elfogadta az általam benyújtott módosítások legnagyobb részét, így sikerült olyan megállapításokat belevinni a szövegbe, amelyek fontosak a vajdasági magyar közösség szempontjából. Az EP plénuma várhatóan április végén tárgyal és szavaz a bizottságban elfogadott jelentésről.

Az a tény, hogy Aleksandar Vucic kormányfő bejelentette, nem lesznek rendkívüli parlamenti választások Szerbiában, segíti a csatlakozási folyamatokat?

– A rendkívüli parlamenti választások lassították volna a folyamatokat, mivel a törvényhozás is szünetelt. Ezért a tény, hogy Szerbiában csak elnökválasztás lesz, nagyban egyszerűsíti a dolgokat.

Nem kerülhető meg a migránskérdés. Hogyan vélekedik erről a szerb kormány?

– Szerbiában jelenleg 5-7 ezer migráns „várakozik”, hogy tovább haladhasson valamely nyugati állam felé, közülük nagyon kevesen jogosultak és nyújtanak be menedék kérelmet, illetve nem várják meg az eljárás végét. A válság megoldása nem a szerb kormányon áll vagy bukik, ezzel tisztában vannak Belgrádban is. Igyekeznek megtenni mindent a határok védelmében, de a földrajzi adottságok és a gazdasági helyzet miatt ez nem könnyű feladat. A belgrádi kormány saját erőből nem tud elegendő forrást biztosítani a migránsok ellátására, ezért az EU támogatására nagy szüksége van. Az idei országjelentés egyébként dicsérően szól a szerb kormány teljesítményéről, ami a migránsválság kezelését illeti.

A migránstéma együtt jár a terrorfenyegetettséggel. Hogyan tekintenek erre a fontos kérdésre az EP politikusai?

– Ennek a kérdésnek megkerülhetetlen eleme a szabadság–biztonság dilemmája. Magyarán, hogy melyik élvez elsőbbséget. A régi elgondolás az volt, hogy a szabadságjogok előnyt élveznek a biztonsággal szemben. Mára már az Európai Néppárton belüli is tapasztalhatunk egy fajta paradigmaváltást, amely szerint a szabadságjogok kiteljesedéséhez alapvető követelmény a biztonság megteremtése, a terrorfenyegetettség elhárítása. Ezek mindenképpen pozitív változások, de sajnos az Európai Parlamentben a néppárti hozzáállás még mindig nem elég elterjedt. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy vajon hány terrortámadásnak kell még megtörténnie ahhoz, hogy ez a szemléletváltás végre-valahára bekövetkezzen?

 

Medveczky Attila

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség