Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2017. augusztus 18, péntek, Ilona napja van. Holnap Huba napja lesz.

Csurka István : Ezek már esélyek

E-mail Nyomtatás

Baljós eseménnyel szállt rá a kampánycsend a magyarságra. Szmolenszknél lezuhant a lengyel elnök különgépe és rajta kívül odaveszett a kormány, a katonai vezetés és a katyni áldozatok kései hozzátartozóinak száz tagja. A katyni gyászünnepre igyekeztek, a nagy lengyel tragédiák egyikének emlékhelyére. Bennünket, magyarokat azért rázott meg ez a végzetszerűség, mert a világon a mi sorsunkba van legközvetlenebbül bevésve az a tragédia, ami a lengyelekébe. Nincs még a világon két nemzet, amelyik a régebbi és a modern kori történelemben olyan, többnyire tragikus pontossággal lépett volna egy ütemre, vagy egymást húzva, kisegítve, támogatva. Ezeket felsorolni most az 1940-es befogadástól az 1956-os együtt mozduláson át az 1989–90-es változásokig iskolás dolog volna – mondhatnánk kissé fellengzősen, ha nem éppenséggel az volna a helyzet, hogy ezeknek magyar–lengyel együtt zengéseknek a nyomát is ki nem hazudta volna egy bűnös, hazug, gazember iskolapolitika a magyar oktatásból. Hiller és hasonszőrű bandája gondoskodni akart róla, hogy a magyar lélekből szoruljon ki a lengyel vonzalom és ne örüljünk annak, hogy odaát már felszámolták a kommunizmust. De a lélekből mégsem tudta kiolvasztani. Hőkölten, döbbenten néztünk Katyn felé: hát nincs vége? Hát akkor a húszezerhez most szed még újabb százat Katyn szelleme? Nincs a kezünkben bizonyíték, de a gyanakvás ezen a tájon soha nem alaptalan és tépi a lelket, mint vihar a fát.

Lech Kaczynski a lengyel érdek, a lengyel nemzeti öntudatra ébredés elnöke volt, neki és testvérének köszönhető egy elsöprő választási győzelem, amely először takarította le Lengyelország politikai térképéről a korrupcióba és idegenszolgálatba rothadt Lengyel Egyesült Munkáspártot – tette pontosan azt, amire a Fidesz készült most, és amire mi is készültünk, nem is annyira pártunkkal, mint ennek a lapnak az oldalain.

Félelmetes volt az áthallás a néhány nappal korábbi Magyarország fölötti átstartolás és az orosz légtérben történt katasztrófa között, szerencsére azonban ez a történelem által tépázott lélek, ez a magyar sötéten látás már kevesek sajátja, és a választási eredmény, már ami a rothadt, idegenszolgáló gyurcsányizmus és álliberalizmus letakarítását illeti, túltett a lengyelekén is. De a történelmi igazságnak tartozunk annyival, hogy kimondjuk: nem biztos, hogy létrejöhetett volna Kaczynskiék példája nélkül. A példa kellett. Orbán Viktor megértette a lengyel példát. A lehetőséget eséllyé változtatta.

Az ország 176 választókerületéből 119-ben nem lesz második forduló, mert első körben abszolút többséget szerzett a jelölt és a pártja. 119 Fidesz-jelölt első körben nyert, kizárva minden további alkudozást, mesét, minden balliberalizmust és magyarellenességet. A fennmaradó ötvenhétben pedig, egy kivételével, mindenütt a Fidesz áll az élen, sok helyen csupán egy-két százalékkal, néhány száz szavazattal elmaradva az ötven százaléktól.

Ez az eredmény karnyújtásnyira van a történelmi jelentőségű kétharmados, alkotmánymódosító vagy új alkotmányt írni képes, rendszerváltoztató többségtől, aminek a fontosságát, szükségességét nálunk, érvekkel alátámasztottabban, senki nem képviselte. Mi egy új, a Szent Korona-tant is korszerűen magában foglaló alkotmány mellett tettük le a garast. A Fidesz pedig a választási stratégiáját a neoliberalizmust felőrlő időre építve hallgatott róla, de talán joggal feltételezzük, hogy látja az új alkotmány szükségességét. Amit természetesen nem szabad elkapkodni, aktuálpolitikai csatározások esetlegességeinek kitenni.

Mi azonban konferenciát rendeztünk a Gellért Szállóban a Magyar Megmaradás Közösségével együtt, és ezen a saját választási eredményünknél is fontosabbnak nyilvánítottuk az alkotmányozáshoz szükséges, akadálymentes kétharmadot. Minden erőnkkel ennek az ügynek a szolgálatába álltunk és talán nem hiába.

Nézzük mármost a feladatokat. A fennmaradt 57 – második fordulóban eldöntendő – körzetben egy helyen áll élen az MSZP. Budapest XIII. kerületében, az Új-Lipótvárost is magában foglaló Angyalföldön. Ez a gazdag antifasiszták, ellenállók, az apjuk hazudott partizán múltjából élők városrésze. (Nem mintha mi az „igazi” partizánokat becsülnénk valamire.) Itt vannak a legjobb, legnagyobb Dunára néző lakások, beljebb az új lakóparkok, ide érkezik a betelepülők krémje, itt van máris lakása annak, aki majd megunja Izraelt a maga Gáza övezetével és Hamaszával. A Síp utca Mazsihisz-vezetői innen járnak dolgozni a még mindig egy kicsit gettószagú Hunvald-telepre. Itt még erős Kádár–Aczél-szag terjeng. Persze itt sem biztos még „Szanyi és tsai” győzelme.

A többi 56 helyen, egy-két kivételtől eltekintve a második és harmadik helyen álló MSZP-nek és a Jobbiknak, vagy Budapesten az LMP-nek együttesen sincs annyi szavazata, mint a Fidesznek. De más bajuk is van nekik. Az, hogy legtöbb helyen mindketten indulhatnak. És egymás ellen kell indulniuk. Különösen az MSZP nem mondhatja azt, az utóbbi hetek szélsőjobb veszélyének felrajzolása után, hogy mármost pedig a Jobbikot fogja támogatni a Fidesz ellenében. Az MSZP-nek most el kell felejtenie, hogy a Jobbikot az ő sajtója és az ő pénze hozta létre, némi nemzetközi átstartolással, mert ha ezt elismeri, még a szociáldemokrata internacionáléból is kizárják, esetleg. De mindenképpen közröhej tárgyává válik.

Minden másképpen volt eddig. Eddig az MSZP mindent megtehetett, mert kormányon volt és a mellét birizgálva vakarhatta a hátát. Megtehette. A kezében lévő vagy a befolyása alatt tartott sajtó, rádió, televízió két év óta szemérmetlenül támogatja, emeli fel, nyomja előre a Jobbikot. Ha nincs a balliberális sajtó és még a Fidesz-sajtóba is beszüremlő támogatása a Jobbiknak, ez a párt soha nem jut el azokhoz a tömegekhez, elsősorban a kelet-magyarországi sértett, nélkülöző és örökösen elégedetlen tömegemberhez, volt kisgazdákhoz, akik már Torgyánnak is felültek. Nehéz lett volna az MSZP bunkóival feltölteni a Jobbikot, ha az MSZP vezérkara nem ebben látja a saját menekvését. Csak a saját MSZP-jükből is kiábrándult elemekkel fúvódhatott fel ez a párt ekkorára. Ezt a botrányos tényt jelöltjeik és vezetőik sora bizonyítja.

Mi ezt itt már alaposan kielemeztük, rámutattunk a Jobbik sajtópárt jellegére, baloldalpótló, kétharmad akadályozó Fidesz-ellenességének okaira, demagógiájára. Mi tulajdonképpen ezzel vettünk részt ezen a választáson.

Először a ferencvárosi időközi választáson azt kellett bebizonyítani, hogy a Jobbikra adott szavazat nem vész el. Sikerült. Aztán nyomban működésbe lépett a nemzetközi titkosszolgálati pumpa és a három európai képviselő már középpárttá lőtte fel a Jobbikot. Mindez úgy történhetett, hogy sem a gazdának, az MSZP-nek, sem az újlipóciai támogatásnak nem kellett színt vallania, sőt a Jobbiknak sem. Halványan – ványadt, vézna hangon – még szidhatták is egymást. Egyébként természetesen mindketten Fidesz-, és persze MIÉP-ellenesek voltak.

Most azonban elérkezett a színvallás ideje. Ha most ők akár oda, akár egymást támogatják nyíltan, akkor a nyúl a bokorból kiugrottnak tekinthető. Akkor le vannak leplezve. Természetesen – lévén szó bolsevista szellemiségű emberekről – sok minden elképzelhető, hazudozásban ezeknél felső határ a csillagos ég, de ha meg akarják őrizni a saját arcukat – pardon: a maszkjukat –, ha komolyan gondolják a saját jövőjüket, akkor nem vállalhatják egymást. Ez pedig még ötvenöt Fidesz-győzelmet is jelenthet, ami már maga a kétharmad.

Kétharmad, amiért nagyon sokat kell dolgoznia, megfeszülnie még a Fidesznek, és a vele tartó magyar tábornak. Mert ennek a nemzeti szavazótábornak kell biztosítania az érvényességet is, ha ők távolmaradásra játszanak, és neki kell urnához szólítani azokat is, akik azt hiszik, hogy már megtették a kötelességüket. Igen, megtették, de még nem teljes a győzelem, márpedig annak kell lennie.

Nagy disznóság volt, amit – az Országos Választási Bizottság bolsevikjai – csináltak, a kampánycsend meghosszabbításával. Lényegében elvették a győzelmi fiesta boldog estéjét a Fidesztől, a győztes magyar néptől. Semmi más céljuk nem volt, csak ez a partizán ünnepgyilkosság. Nem baj, talán így jobb, mert maradt még indulat a következő fordulóra, Lehet itt még nagy fiesta 25-én este, amikor meglesz a kétharmad.

Az esély megvan, valóra kell váltani.

 

(2010.április)

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség