50 éves a csenkei Bódis József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola
Felső-Csallóközben a legtöbb iskolát a gyerekhiány miatt a bezárás veszélye, illetve a beköltöző szlovákok részéről érkező kritika fenyegeti. Csenkén viszont a lakosok szíve az intézménnyel együtt dobog. A történet már 80 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az osztálynaplók történelmi hitelessége szerint: az első öt évfolyam részére megnyitották a magyar tanítási nyelvű iskolát. Majd 50 éve új épületbe költöztek, amelyet az állami támogatás mellett közösségi összefogással, úgymond brigádmunkával és már akkor a falu lakóinak önkéntes adományaiból építettek fel. A korabeli képek tanúsága szerint öreg és fiatal együtt lapátolt, hordta a maltert és a téglát, örömmel építették a közös jövő falait, amelyben a felnövekvő nemzedékek gyerekei magyarul fognak tanulni.
Így is volt ez évtizedeken keresztül, míg Lengyel Zsuzsanna igazgató elmondása szerint a 2011-12-es évben olyan létszámválságba kerültek, hogy Karika József polgármester és a képviselő-testület feltétlen támogatásának köszönhették, hogy megmaradt az iskola. Most, amikor az 50 éves jubileumot ünneplik, 36 tanuló van a négy osztályban, az oktatás összevont osztályokban történik.
Felújítják az iskolát
A községben az oktatási intézményeket 2004-ben úgy reformálták meg, hogy az iskola és az óvoda közös igazgatóság alá került és felvette a község egykori polgármesterének, Bódis Józsefnek a nevét. Most ismét felújításba kezdtek, kívül-belül megszépül az épület. Portálunknak Karika József polgármester elmondta, hogy a község önerőből gazdálkodta ki az építkezés költségeit.
Sikerükről kérdezve Lengyel Zsuzsanna igazgatónő elmondta, hogy 1966-ban, elsősként itt kezdte meg tanulmányait és 2001-ben, egy kis kitérő után, mint pedagógus, igazgató tért vissza egykori iskolájába. Beszélgetésünk közben elérzékenyülve mesélte, hogy Csenkén nehéz olyan családot találni, akiknek tagjai közül legalább egy személy ne ide járt volna. Véleménye szerint ennek a személyes kötődésnek, a gyökereknek köszönhető, hogy a szülők, most a XXI. században is bizalmat szavaznak az intézménynek és ide íratják be gyermekeiket. „A múltat nem tagadhatjuk meg, a mostani diákjainkat is, mint az előző évtizedek tanulóit, arra tanítjuk, hogy becsüljék meg azt az örökséget, amelyet kaptak.”
A jó pedagógus a szabadidejéből áldoz
Az igazgatónő tapasztalata szerint ezért jó példa a helyi tanító, aki a falu közösségével együtt él. Bizalommal fordulnak hozzá a szülők akár az utcán, az üzletben vagy a hentesnél. Nemcsak tanít a pedagógus náluk, hanem szabadidejéből áldoz a nemzeti ünnepekre való felkészítés, a karácsony vagy anyák napja alkalmából. Ez mind olyan járulékos tevékenység, amelyet a pedagógusok segítségével a gyerekek is a tanítási időn túl gyakorolnak be, készülnek fel rá.
Tovább lépve az iskola célját Lengyel Zsuzsanna igazgatónő úgy fogalmazta meg, hogy pedagógus társaival, Csóka Anitával, Kiss Gabriellával, Almási Amálkával, Mihalík Elvírával, Nagy Máriával, Mózes Szilviával és Szabados Katalinnal azt szeretnék elérni, hogy a gyerekek otthon érezzék magukat az iskolában. Örömmel járjanak ide és a módszerek, amellyel a tananyagot magukévá teszik, közel álljon hozzájuk. A gyerekeknek teret adnak, hogy az órák alatt és azon kívül is, ki tudják fejezni érzéseiket, gondolataikat. Olyan programokat biztosítanak számukra, amelyek tágítják a világra való látásmódjukat.
A gyerekek ünnepi műsora (fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Az igazgatónő büszkén folytatta: a tanulást úgy könnyítik meg, hogy a napköziben bevezették „Az otthon csak ismételj!” iskolaprogramot. A napközis nevelővel a gyerekek elkészítik az írásbeli házi feladatot és megtanulják, begyakorolják a szóbeli leckét is. Otthon a szülővel csak ismételni kell – meséli az igazgatónő – aki így betekintést kap a gyermek fejlődésébe, akinek a fő feladatai így nem a késő délutáni órákra maradnak. Olyan oktatást biztosítanak, amellyel jó képességű, jól felkészített tanulók lépnek tovább tőlük az ötödik osztályba, egy másik iskolába. Nagy öröm a pedagógusok számára, hogy a környékbeli falvak lakói is felfigyeltek a csenkei Bódis József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola hírére és felkeresik az intézményt, többen ide íratták a gyerekeiket.
Nézve a falakat díszítő rajzokat, az ünnepi alakalomból az ablakokat díszítő tanárokat, a tisztaságért felelős nénik utolsó simítását, a szomszédban kerítést festő hölgyet, a szülők támogatását, valamint hallgatva a tanulók csoportjából alakult, a szomszéd teremben gyakorló Kalászka néptánccsoportot, a szemlélő azt gondolhatja, itt az iskolával dobban a lakosok szíve.
Szeretném, ha az iskola fennállásának 100. évét is megünnepelnék
És, hogy milyen lesz a jövő? Kérdésemre könnyes választ kapok. Nem könnyű a jövőről szólni. „Szeretném, ha az iskola fennállásának 100. évét is megünnepelnék. Hiszen olyan örökséget kaptunk, amelyet kötelelességünk megóvni és továbbadni. Azt reméljük, hogy amit eddig elértünk, az alapul szolgálhat egy újabb 50 évnek. A fiatalok itt fognak élni, ragaszkodnak a szülőföldhöz és a jövő generáció már nem a nemzetiség alapján fogja megítélni egymást. A közeljövőbeni álmom pedig, hogy az ötödik osztályt is itt nálunk járhassák ki a gyerekek” – mondta Lengyel Zsuzsanna, a csenkei Bódis József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda igazgatónője.
Az 50. jubileumi évforduló alakalmából ünnepi programot állított össze az iskola vezetése. A történelmi visszatekintés mellett, a gyerekek ünnepi műsorát, a Kalászka néptánccsoport és az iskolai énekkar fellépését tekinthették meg a vendégek. Az ünnepi alkalom tiszteletére kopjafát avattak, melyet Molnár Attila ajándékozott az iskolának, majd a barantások ostormenetével vonultak a helyi kultúrházba, ahol Naszvadi Sándor esperes hálaadó szentmisét mutatott be. Ezt követően a somorjai Híd Vegyeskar énekelt. Az ünnepség után az idősebb és a fiatalabb diákok a megfakult fényképekből és az iskolai dokumentumokból álló kiállítást tekintették meg.
Képek: Hideghéthy
(felvidek.ma)
