Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2017. október 21, szombat, Orsolya napja van. Holnap Előd napja lesz.

Csurka István :Útban van a magyar

E-mail Nyomtatás

1992-ben megírt tanulmányomban többek között az MDF vezette koalíciós kormány nomenklatúra burzsoáziával való kiegyezést szorgalmazó politikájának következtében előálló veszélyre utaltam. Az „akkori középosztályt”, a nomenklatúra burzsoáziát nem tartottam magyar szelleműnek, hiszen a burzsoá létéhez szükséges anyagiakat a pártállamban szerezte, minden szállal a régi pártállamhoz kötődött. Azt mondtam, hogy ha ezzel az egyezséggel ezt a nomenklatúra burzsoáziát megerősítjük, akkor soha többet nem lesz lehetőségünk arra, hogy a mindnyájunk által kívánatos magyar középosztály kialakuljon. Mert azok a folyamatok, amelyek addig lezajlottak a magyar társadalomban, éppen a magyar szellemű középosztály szerveződése ellen hatottak. A magyar társadalom nagy terhelésnek volt kitéve, a szerveződő középosztály óriási küzdelmet folytatott létéért, s nem tudta a maga számára megszerezni azokat a pozíciókat, amelyekkel a következő korszakban élhetne. Ezen túl egy jelenségre hívtam fel a figyelmet, amelyről úgy gondoltam, illeszkedik az akkori Izrael politikájához. Hogy meglátásomban antiszemitizmus lett volna, azt a leghatározottabban visszautasítottam.  Megjegyzem, azt ők is tudták. Másról volt szó. Az uralom megtartásáról.  A mindenkori liberális politika lényege: minél kevesebb, minél gyengébb és minél gyávább magyar nép. Mert ők magát a hazát akarják eladni. Részben már sikerült. Minél kevesebb a hazában a magyar, annál biztonságosabb a megszállók élete. A magyar legfeljebb koldusként közelítsen a lakóparkjaikhoz. A magyar kultúra útban van.

Tavaly, október 23-án idegen fegyveres erők a magyar rendőrség egyenruhájában meneteltek, parancsokat osztogattak, lövöldöztek, ütöttek-vertek magyar állampolgárokat Budapest utcáin. Ma sem tudjuk, kik voltak.  A hatalom és a szolgálatába szegődött média egy szót sem ejt erről a felháborító nemzeti sérelemről, a magyar függetlenség törvénytelen sárba tiprásáról, és az illetékeseknek feltett kérdéseinkre nem is válaszoltak. Ide jutottunk.

Ezek már Magyarország megszállásának végkiárusítással egybekötött lépései, gyorsabban fogyasztani a szegény népet, mint amennyire magától fogyatkozik, elvenni és eladni mindenét, kultúráját felhígítani és szétkenni, idegen szokásokat, romlott nyelvet megszoktatni vele, oktatását lerombolni, a magasabb műveltség és a vezetőképességhez szükséges tudás megszerzése elől elzárni, bamba, konformistává, futószalag-emberré lenyomni, meghunyászkodásra szoktatni. Szokja meg, hogy hazudnak neki. A hazugságot államnyelvvé tenni. A néha feltörő ellenállásokat durva erőszakkal letörni. Ez a liberálbolsi uralkodó kaszt a demokrácia nevében a magyar nép életére tör.

A jogállam és a demokrácia védelmezői lettek a 301-es parcella megtöltőinek jogutódai, emberek, családok, pártközponti egzisztenciák, akik egész létezésüket a jogtalanságra, az erőszakra, a szovjet terrorra és a hetvenes-nyolcvanas években kibontakozó valamilyen nemzeti ellenállás leszerelésére, megfigyeltetésére használták, majd a társadalom szemetének tekintett KISZ-fiúkákból milliárdosok és élkapitalisták lettek – ez egy sztalini szellemű vagyonvédelmi ötlet volt. Ami itt velünk, magyarokkal 2002 választása óta és különösen 2006 őszödi beszéde óta történik, az a gyalázatnak, a képtelenségnek és a népirtásnak olyan jelenetsora, amelyet csak azért tud a keresztény magyarság túlélni, mert valójában nem fogja fel. Nem érti, nem hiszi el, hogy ez vele történik, hogy ez megtörténhet egy több mint ezeréves nemzettel és megtörténhet Európa közepén.

Minden államban vannak bűnözők, vannak maffiák és maffiózók, vannak üresfejű, semmihez nem értő emberek, akik szerencse folytán vagy a többség hiszékenysége következtében hatalomra és vagyonra tesznek szert, de hogy egy bűnöző garnitúra és egyben egy semmihez nem értő csapat 2002 után 2006-ban is, két választás során ezt tehesse 1956 nemzetével, Árpád, Szent István, Széchenyi István és Kossuth Lajos nemzetével, azt elhinni és megérteni egyaránt képtelenség.

A pártok a 19. század liberalizmusának a termékei, amelyek miután belevitték a világot és Európát az első világháború poklába, betöltötték történelmi szerepüket. Az első világháború után Oroszországban a bolsevik párt vette kezébe az államot, 1933-ban pedig Németországban egy választás során a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt, Hitler pártja lett az állam fő ereje, és minden más pártot kiiktatott. Az USA-ban ezzel körülbelül egy időben a gazdasági és pénzügyi elit úgy szervezte meg az állam kézbevételét – nem a demokráciát! –, hogy fenntartotta ugyan a két nagy pártot, de egyöntetű uralmi politikát vezetett be, a hatalmat most is, akármelyik párt győz is, ugyanazok a pénzemberek gyakorolják. Régebben a fehér, protestáns, angolszász pénzembereké volt a hatalom, most pedig túlnyomórészt a nem keresztény pénzembereké. Kínában egypártrendszer van, de nem ez a fontos, hanem az, hogy jelenleg a világ legerősebb gazdasága és Amerika nem tud mit kezdeni vele. Vagyis a történelem bebizonyította, hogy az emberi szabadság és a fejlődés, netán a jólét és egy-egy közösség gyarapodása vagy elszegényedése és a többpártrendszer és a választás között nincs feltétlen összefüggés. Az államot irányító elit, a pénzt birtoklók és az eszközök és a munka felett rendelkező csoportok, ha tisztességesek és a nemzet érdekében, a nemzet fennmaradásáért és gyarapodásáért, függetlenségéért fejtik ki tevékenységüket, tehetik ezt egypártrendszerrel éppen úgy, mint többpártrendszerrel, illetve sárba tiporhatják a szabadságot több párt fenntartásával ugyanúgy, mint egy párt uralmával.

Ami pedig a Gyurcsány-rendszert illeti, azt kell megértenünk, hogy ennek a rendszernek az urai, az irányító pénzemberek és az idegen hatalmak emberei nem egyetlen pártot, nem is kettőt akarnak a végtelenségig fenntartani, hanem egy olyan rendszert akarnak fenntartani, amelyben az egész műsort ők rendezik. Ez a lényeg. Nekik nem a pártok kellenek, hanem a műsor meg az, amit mi a műsorért leperkálunk. Mi fizetünk azért, hogy szerepelhessünk, hogy eljátszhassuk a választási komédiákat, és utána tapsoljunk vagy sírjunk. A szabad választás eszméjéből mostanra vásári komédia lett. Jön kopott öltözékében, nyikorgó inakkal és borostásan az MSZP balekja, a lakótelepi proli, hogy leadja a voksát a nagytőke párttitkárára, a tegnapi munkásőrre, hogy kiüsse vele a népben-nemzetben gondolkodó polgárt. Nem gondolkodik el azon, mit csinál, mert el van zárva a 21. század technikai és civilizációs lehetőségétől, az ismeretek megszerzésének lehetőségétől. Honnan tudná, hogy akadály már a 19. század liberális pártrendszere, a két világháború poklát megteremtő rossz, ásatag pártrendszer.

Egy új rendszert, a magyar megmaradás rendszerét nekünk kell megteremtenünk, különben felszámolnak bennünket. Ennek a rendszernek a bevezetéséhez új alkotmány kell. Ennek legfőbb akadálya az, hogy ezt a jelenleg kormányon lévő pártok és a mögöttük álló háttérhatalom nem akarja. Fél tőle, hatalmának megdöntését látja benne. Most új és régi generációs liberálisok, bankárok, volt munkásőrök védik a jogállamot és a demokráciát, teszik nevetségessé egy új alkotmány eszményét, állítják azt, hogy itt már minden be van fejezve és véglegesítve is van, akiknek éppen ez a rendszer, a kenőpénz rendszere kell, mert ebből élnek, ebből van mindenük. A rendszert meg kellene dönteni, a nemzet azonban el van nyomva.  Minden kísérlet kudarcba fulladt, akár a polgári engedetlenséget, akár a tömegmegmozdulás bármilyen formáját választotta is a magyarság. De nem tétlenkedhetünk, be kell látnunk, hogy a tények és az általunk is elrontott természet is azt parancsolja nekünk, hogy új rendszert vezessünk be az életünkbe. A Gyurcsányék által működtetett rendszer, a kenőpénz rendszerének az a legfőbb baja, hogy idejétmúlt. Teremtsük meg a tudományosan kidolgozott nemzeti programon alapuló szabad világunkat, demokráciánkat. Egy olyan rendszert kell kialakítani, amely egyértelmű, és a társadalom tiszta fejjel, a felelős döntés feltételeinek megteremtése után, bölcs mérlegelés után nemzeti alapon álló kormányt választhasson neki tetsző időtartamra. Ma éppen az ellenkezője történik: a népet a bölcs mérlegelés lehetőségétől zárják el, elhülyítik, szemfényvesztik, hazudnak neki, olyan programot adnak elő neki, amit eszük ágában sincs megvalósítani. Ez a kenőpénz rendszere. A kenőpénz rendszerében a népet nem hájjal, hanem hazugsággal kenegetik. Egyetlen reális lehetőségünk van. A most fennálló kenőpénzes körülmények között, a most rendszeresített választáson kétharmados győzelmet elérni, és a kétharmados győzelem birtokában alkotmányt módosítani. A nemzettel leszerződött program alapján bejelentkezni szolgálatteljesítés lehetőségéért. Ez az egyetlen módja annak, hogy a magyar élet legnagyobb rákfenéjét kiégessük magunkból. A kontraszelekció a mi legnagyobb bajunk, amely részben az alkalmatlanok mindent elöntő nyüzsgéséből származik.

Következzék a tisztességes munka és a munkával, tehetséggel való érvényesülés, az egyenlő esély korszaka.

 

(2007 ősze)

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség