Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2020. július 4, szombat, Ulrik napja van. Holnap Emese és Sarolta napja lesz.

Az élhető, kortárs terek szolgálatában

E-mail Nyomtatás

Korábban volt önálló belsőépítészeti képzés. Amikor az Iparművészeti Főiskolán tanultam, volt építész, és belsőépítészeti képzés-tanszék. Jelenleg az Iparművészeti Egyetemen és más felsőfokú intézményekben okleveles építész-tervező művészeket képeznek. Elsősorban az építészetre koncentrál a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és az NYME soproni Simonyi Károly Művészeti Kara. Így az építészirodák is foglalkoznak belsőépítészettel. Korábban láttam egy szakmalistát, ahol fel sem tüntették a belsőépítészt.

Makk Attila belsőépítész, grafikus 1963-ban született Szekszárdon. 1982-ben az Építőipari Szakközépiskola magasépítési szakát végezte el 1984-től 1990-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol a Tervező és Mesterképző Intézet keretein belül belsőépítész, mesterfokozatú környezettervező diplomát kapott. Ezt követően három évig önálló belsőépítész tervező –több belsőépítésszel együttműködve. 1993-tól 1995-ig a CD Design Építész Iroda belsőépítész tervezője (műteremvezető: Somogyi Pál). 1995-től 2004-ig az MD Stúdió Építész Iroda belsőépítész tervezője (műteremvezető: Somogyi Pál). 2005-től önálló belsőépítész tervező. 1990-től folyamatos tervezői munkát végzett az építész irodán kívül is. 1990-1998: tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiójának. 1991-től a MAOE, 1997-től a Magyar Építész Kamara, a Keszi-Art Egyesületnek pedig alakulása óta tagja. 2003-ban megkapta „Az év belsőépítészete” díjat (Somogyi Pállal). Honlap: makkattila.hu.

Fontosabb munkái: Mammut I.- Mozi, Budapest, 2000., ( MD Stúdió Építész Iroda-Somogyi Pállal); Aranytíz Művelődési Központ, Budapest, 2002. –erre a munkára kapta „Az év belsőépítésze” díj”-at Somogyi Pállal (MD Stúdió Építész Iroda). Önálló munkái: Bank Center-Pólus Kft. Iroda, Budapest, 2005; Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Athén, 2005; Jankovich Kúria Hotel és Étterem, Rácalmás, 2006-2007; Szabadtéri Néprajzi Múzeum-Szentendre-Új fogadóépület, 2008-2009; Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Szentendre – „Skanzen-ház”(információs iroda, pékáru bolt), 2009; LG Hungary irodaház – recepció, bemutatóterem, előadóterem – Budapest, 2009; Budapesti Történeti Múzeum – „Mátyás templom évszázadai” című kiállítás látványterve, Budapest, 2015; Promontor étterem, Budapest-Budafok, 2015. Grafikusként több helyen kiállított.

Miben különbözik a belsőépítészet és az építészet?

–A belsőépítészet az építészet mellett építészeti eszközöket használ, s azonkívül tárgytervezéssel is dolgozó terület. Természetesen szorosan kapcsolódik az építészethez. Belső terekben falakat, álmennyezeteket, nyílászárókat tervez. Burkolatokkal, falfelületek kialakításával, világítással, fényhatásokkal, textíliákkal, szőnyegekkel, függönyökkel is foglalkozik. Ki kell választania a padlóburkolatokat, és meg kell határozni a padlókiosztást. Beépített bútorokat, az egyedi lámpákat vagy kiválasztja, tervezi, elhelyezi – együttműködve a szakágak képviselőivel, így például az elektromos- tervezővel, a gépész-tervezővel, statikussal.

Vegyünk egy példát; megbízzák egy művelődési ház belsőépítészeti munkájával. Megtervezi, és külön szerződik, mondjuk egy elektromos-tervezővel?

–Minden nagy épület átalakításában, építésében különböző tervezők vesznek részt. Építészek, gépészek, elektromos –tervezők, és még sorolhatnám. Mindegyik mester a saját részmunkájával foglalkozik. A szakággal való együttműködésem nem jelenti azt, hogy külön szerződök velük. Kidolgozom a javaslataimat, egyeztetünk, adatszolgáltatási kötelezettségeim vannak. Erre egy példa: én adom meg a lámpa pontos helyét az elektromos tervezőnek, aki átvezeti az ő tervére. Ugyanez érvényes a gépészetre is. Mindkettő feladata, hogy az általam kiválasztott lámpákat, vagy gépeket véleményezze, hogy azok megfelelőek-e az adott helyen, de ha nem, akkor újat kell választani. Mindezt a belsőépítész a tapasztalatok alapján meg tudja határozni. Olyat természetesen nem illik/szabad leírni, mondani, ami kivitelezhetetlen, és technikailag működésképtelen.

A szakági tervezőkkel olyan szinten is tartja a kapcsolatot, ha van egy új lámpatípus, akkor azt közlik önnel?

–Ez kölcsönös. Néha ajánlanak lámpatípusokat, cégeket, akik ilyeneket forgalmaznak, máskor én járok ennek utána. Mindez függ a munka nagyságrendétől, jellegétől. Hiszen egy családi ház esetében más a helyzet; akkor vagy én ajánlok, vagy közösen tesszük ezt  a megrendelővel. Amikor pedig nagyobb munkáról van szó, akkor a generáltervező által rögtön kapcsolatba lépünk a szakági tervező kollégákkal. Ez tehát egy komplex feladat. Amint az olvasó is észreveszi, nagyon sok mindent megtervezhetünk – de nincs építészeti jogosultságunk. Munkánkhoz nem szükséges engedélyezési terv. Közbeszerzés esetén viszont szükséges a belsőépítészi tervező; nekünk is van kamarai tagságunk, és tervezői jogosultságunk.

Többen panaszkodnak, hogy Magyarországon a belsőépítészetet másodlagos szakmaként kezelik. Ön is ezt tapasztalja?

–Sajnos igen, ezért folyamatos ebben a témában a szakmai disputa. Nálunk is megjelent a nemzedéki váltás; az X, Y, Z-generáció. A miénk, az X –generáció még a régi szemlélet szerint dolgozik.

Mit jelent a régi szemlélet?

–Korábban volt önálló belsőépítészeti képzés. Amikor az Iparművészeti Főiskolán tanultam, volt építész, és belsőépítészeti képzés-tanszék. Jelenleg az Iparművészeti Egyetemen és más felsőfokú intézményekben okleveles építész-tervező művészeket képeznek. Elsősorban az építészetre koncentrál a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és az NYME soproni Simonyi Károly Művészeti Kara. Így az építészirodák is foglalkoznak belsőépítészettel. Korábban láttam egy szakmalistát, ahol fel sem tüntették a belsőépítészt.

Akkor ön, mint belsőépítész hivatalosan nem létezik?

–Lehet, hogy azóta a listát bővítették, korrigálták, de magunk közt arról beszélünk, hogy a mi szakmánk hivatalosan nincs is. A Magyar Építész Kamara Belsőépítész Tagozatában pedig kevés a fiatal, és folyamatosan kérjük a szaktárcát, hogy a belsőépítészt külön szakmaként kezeljék, oktassák. Ma sajnos bárki mondhatja magáról, hogy belsőépítész, ahogyan azt, hogy grafikus. Nem bántom én az építészeket, de ezt a helyzetet tisztázni kell.

Divatos szó a designer. Meghirdetnek termékdesign-kurzusokat, és ők is bútorokat, függönyöket terveznek. Itt sincs kapcsolódási pont?

–A designer –mint formatervező –, a faipari mérnök, és a belsőépítész is tervezhet bútort. A designer ezt főleg számítógépes programmal teszi. Tehát összefolynak ezek a szakmák.

Talán azért tudnak kevesebbet a laikusok a belsőépítészeti szakmáról, mert csak a használók látják az épületet belülről, míg, akik elsétálnak mellette – s ők vannak többen–, kívülről, és jó esetben csak az építész neve érdekli őket?

–Ezt nekünk tudomásul kell venni, bár fájó. Egy időszakban a belsőépítészetnek nagyobb volt a presztízse, bár ha valakit érdekel ez a szakma, akkor talál róla publikációkat. Példájánál maradva: ha belépünk egy impozáns épület belső terébe, minden, amit látunk, adott esetben a térszerkezet is, a belsőépítészet témakörébe tartozik. Az építészek ezt a munkát rögtön kisajátítják maguknak, főleg a modern épületeknél, ezzel egy a gond, hogy az építészeti munka annyira komoly, hogy – tisztelet a kivételnek – nincs idejük megfelelő mértékben kezelni a belsőépítészetet. Az az optimális, ha egy építész irodán belül legalább egy belsőépítészt foglalkoztatnak.

Ha egy új lakást vennék, és hívok egy lakberendezőt, ő lehet belsőépítész is?

–A „rovar-bogár”-hasonlattal élve: minden belsőépítész lakberendező, de nem minden lakberendező belsőépítész. Korábban nem képeztek külön lakberendezőket, így ezt a munkát is mi végeztük. A lakberendezők számunkra konkurenciát jelentenek, mert munkánk egy részét ők végzik el. Mivel nem kötelező a jogosultság, sok lakberendező kitanulja a szakmánkat, és kinevezi magát belsőépítésznek, vagy designernek. Állami megrendelés esetében nem, de egy magánszálloda építésekor felkérhetnek lakberendezőt is a belsőépítészeti munkákra. A rendszerváltás után megjelentek az enteriőr-stylistok – ez is „szép magyar szó” – vázlatokat, koncepciókat készítenek, s áll mögöttük egy kivitelező stáb.

Kenyérharc folyik?

–Ezt nem állítom, de kétségtelen, hogy régebben sokkal letisztultabbak voltak a szakmai fogalmak, jogosultságok. Az ismert belsőépítészek, akiknek ügyes a marketingjük, nem maradnak munka nélkül. Könnyebb azoknak, akik tervező irodákban dolgoznak, a magánzóknak kissé küzdelmesebb az életük.

Néhány kollegája felvette, hogy érdemes lenne a Műegyetemen indítani egy, az építész alapképzésre épülő belsőépítész szakirányt, mert lenne rá igény. Mit gondol erről?

–Hallottam erről, mert mindig felvetnek különböző ötleteket. A Műegyetemen oktatnak formatervezést is gépész-szakon belül. Dolgozom egy belsőépítész kivitelező céggel, melynek egyik munkatársa, egy fiatal hölgy, a műszaki egyetemen szerzett formatervező diplomát – és most ő például bútorokat tervez. Nem kerülöm meg a kérdésre a választ: a belsőépítészet önálló szakma, amiben lényeges az esztétika és a technika, és az, hogy annak, hogy az építészekkel együtt képezzék őket, már van értelme.

A belsőépítészetben is léteznek ugyanúgy stílusok, mint a festészetben, vagy a zenében?

–Léteznek, de ezeket már nem stílusoknak, hanem trendeknek, divatoknak nevezik. Ma mindent szabad, mindent lehet, ha el tudjuk adni, és meggyőzzük a megbízót. Csak ki kell választani azt a trendet, amit tudunk művelni. Lehet a trendeket szidni, de szükséges figyelemmel kísérni az újakat, naprakészen lenni anyagokban, eszközökben, technológiákban. Az esztétika terén követhetjük a trendeket, azok közül kiválaszthatnunk egyet, amit tudunk, és csak úgy dolgozunk, vagy egyedi stílust teremtünk. Sok függ a megrendelőtől, mert ha klasszikus polgári lakást szeretne, akkor azt kell megterveznünk. Megkapjuk a megbízást, és azon belül kell minőségi munkát végezni, és ha lehet, ha meg tudjuk győzni a megrendelőt, korszerűt. Hála Istennek még nem kellett megbízást visszautasítanom, mert annyira extrém dolgokat kértek tőlem, és természetes, hogy van, amit jobban szeretek csinálni. Szükséges kompromisszumot kötni, de csak a saját esztétikai értékrendszerünk határáig.

Amikor az Iparművészeti Főiskolára járt, ismerték a nyugati irányzatokat is?

–A ’80-as években már meg lehetett ismerni a nyugati stílusokat, hiszen utazni is lehetett. Viszont az új divatok szerinti kivitelezésnél problémát jelentett, hogy nem volt meg annak az anyagi fedezete, és az az áruválaszték, ami később, a rendszerváltás után beérkezett Nyugatról.

A Tervező és Mesterképző Intézet, ahol diplomázott, a főiskolán belül működött?

–Még sokan nem is hallottak a bolognai rendszerről, mikor az Iparművészetin bevezették az alap-és a mesterképzést. Így az első három év után megkaptuk a főiskolai diplomát, és 2 éves volt a mesterképzés. Alapképzés, amit ma BA-nak hívunk, kiváló volt, mert az első évben közösen tanult, ugyanazokat a feladatokat kapta az első évfolyam. Mindez szakmailag is pozitívumot jelentett, mert együttműködtünk, közösséggé kovácsolódtunk. Így minden szakma képviselőit – akik abban az évfolyamban jártak – ismerjük.

Több művész mondja, hogy a mesterséget igazából az egyetem után lehet elsajátítani, a gyakorlatban. Nagyon sokáig dolgozott együtt a Somogyi Pál vezette építész irodákkal. Ez volt az a gyakorlat?

–Az anyag-és a technológiák ismeretét, az együttműködést a szakági tervezőkkel nem lehet teljes mértékben elsajátítani az egyetemen. Mindezt a munkák során tapasztaljuk meg. Voltak, akik rögtön magánzók lettek, én pedig beálltam egy stúdióba. Így lett Somogyi Pál a mesterem és később barátom. A „mester” megszólítás is kiment a divatból, de esetünkben ez még elmondható. Ma is fogadnak fiatalokat az irodák, de ők ez-két év után más helyre mennek.

Mit jelentett a szakmán belül, hogy 2003-ban megkapta „Az év belsőépítészete” díjat Somogyi Pállal? Több megrendelés érkezett?

–Ahogy most sem, úgy akkor sem jelentette azt egy díj, hogy azt követően nagyon sok megrendelést kap az illető. A szakmán belül természetesen ez nagy elismerést jelentett.

Életrajzából kitűnik, milyen sok munka köthető a nevéhez. Vannak tanítványai, vagy akik tanácsot kérnek öntől?

–Eddig még nem. Irodát sem hoztam létre, bár most, hogy egyre több a munkám, próbálok hívogatni a különböző szagágakból embereket – így lehet, most érett meg ez a dolog. Korábban viszont erre nem volt alkalmam, sok önálló munkát végeztem, és nem is gondoltam a tanításra.

Tudom, hogy nem építész, de mégis felteszem a kérdést: ha végignézek a főváros utcáin, terein az eklektika borzalmaival szembesülök. Nem kéne valamilyen egységes szabály, hogy mondjuk neoklasszicista épület mellett ne álljon üvegpalota?

–Nem szívesen szólok bele építészeti témákba, de vallom és hirdetem a kortárs művészet létjogosultságát. Amennyiben azt az épületet jól és megfelelő alázattal, szakmai tudással tervezik, építik, akkor annak csak örülni tudok. Azt sem feledjük el, hogy a régi épületek, így a Nemzeti Múzeum is kortársnak számított korában. Fontos, hogy a modern épület kontextusba kerüljön környezetével, de ez mind szakmai kérdés. Lényeges az a társadalmi háttér, ahol a kortárs minőségi művészet érvényesülhet.

Tehát nem járatták le a kortárs művészet fogalmát?

–Nem szabad összekeverni a dolgokat! A műtárgyak, műemlékek, klasszikus zenék is kortársak voltak valamikor. Az járatja le magát, aki a kortárs művészet köntösébe bújva minősíthetetlen dolgokat készít. Amennyiben valaki egy rossz mai művet lát, az nem jelenti azt, hogy a kortárs művészet önmagában csapnivaló.

Kiss Iván budakeszi grafikusművész, akit már bemutattunk lapunkban, említette, hogy ön grafikával is foglalkozik. Mióta?

–A rajz minden képzőművészeti ág alapja, így a szakközépiskolában és a főiskolán sok tanulmányrajzot kellett készíteni és szakgrafikával, linómetszéssel is foglalkoztunk. Én viszont a hagyományos, képzőművészeti grafikákat készítek, mióta elvégeztem a főiskolát. Senki sem bíztatott, hanem kedvtelésből elkezdtem csőtollal – amivel dolgoztunk is – grafikákat rajzolni, akár egy füzetecskébe, vagy egy papírlapra.

Ezek figurálisok?

–Azok is vannak köztük; de ugyanúgy játékos firkák, kompozíciók, majd tudatosan például szakrális, vagy természeti tematikájúak. S ezek a lapra rajzolt grafikák egyre gyűltek, melyeket dossziéba raktam.

Ez több mint hobbi?

–Kikapcsolódás, játék, művészet. Azért is több mint hobbi, mert belső igényemmé vált a grafika. Néha felvetődik bennem, csak ezzel kéne foglalkoznom.

A Keszi-Art Egyesület grafikus tagjainak kikérte a tanácsát?

–Olyan szempontból, hogy mit rajzoljak, senkitől sem kértem tanácsot. Azt láttam, hogy barátaim, kollegáim mikor meglátták grafikáimat, bíztattak, hogy folytassam. Ekkor gondoltam a kiállításra. Előtte megkérdeztem az ön által említett Kiss Ivánt, hogy miket érdemes bemutatnom a közönségnek. Elég nagy sikere volt a kiállításnak, néhány grafikámat elajándékozom, de vesznek is tőlem – főleg Budakeszin. Biztos vagyok benne, ha tudnám menedzselni magam, akkor sokkal többen ismernének grafikusként, de belsőépítészként is.

Sosem volt kilincselő típus?

–Soha! Ez távol áll tőlem. A kapcsolati rendszerem nem nagyon erős, de megfelelő, és egyik munka hozza a másikat.

Akkor nem unatkozik?

–Szerencsére, most nem. A 2008-as válság természetesen a szakmára is kihatott. Remélem, hogy a konjuktúra, a gazdasági fejlődés nem torpan meg, hanem sokáig eltart. S ha ez így alakul, akkor elképzelhető, hogy felveszek valakit tanítványomnak – hosszabb ideig. Hiszen a mester (vagy mai szóval mentor) -tanítvány kapcsolat nem rövid időre szól.

Mi lehet az oka, hogy Budakeszin nagyon sok művész él, és a települést a művészetek városának is nevezik?

–Ez a titulus jól hangzik, de más településre is vonatkozhatna. A főváros közelsége, a nyugodt környezet, az erdő vonzza Budakeszire a művészeket. Az itt élők több generációt képviselnek, a fiatal pályakezdő művésztől, a tapasztalattal rendelkező középgeneráción keresztül, az aktívan dolgozó idős művészekig.

 

Medveczky Attila

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség