Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2019. augusztus 22, csütörtök, Menyhért és Mirjam napja van. Holnap Bence napja lesz.

A kortárs dalirodalom elkötelezett előadója

E-mail Nyomtatás

Megismerjük, milyen volt Trianon előtt Magyarország

Nem tudom miért, de úgy alakult az életem, hogy a kortárs zeneszerzők mindig „megtaláltak.” Már zeneakadémista koromban énekeltem kortárs műveket. Jelenleg a mai magyar kortárs dalirodalomban Meláth Andrea mellett én mutatom be a legtöbb alkotást. Nagyon fontos, hogy a magyar zeneszerzők műveit megismerjék itthon és külföldön. Hála Istennek zseniális komponistáink vannak.

Kun Ágnes Anna operaénekesnő (mezzoszoprán) felsőfokú énektanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész szakán kezdte 2003-ban. Tanára: Pászthy Júlia. 2009 óta Velencében Sherman Lowe művész tanítja. 2003–ban elvégzi a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karát. 1998 és 2003 közt a Járdányi Pál Zeneiskolában tanul ének szakon. Tanára: Schultz Katalin.

Szerepei: Kodály: Székely fonó – Szomszédasszony, Legény anyja; Donizetti: Lammermoori Lucia – Alisa; Mozart: Figaro házassága – Cherubino; Balassa: Földindulás  – Mári néni; Vivaldi: Farnace – Selinda; Britten: Lukrécia meggyalázása – Női kórus (Narrátor); Bizet: Carmen – Carmen; Vidovszky: Nárcisz és Echó – Echó; Rossini: Hamupipőke – Hamupipőke/Angelina; Melis-Euripidész: Bakkhánsnők – Karvezető, Mezzo szóló; Rossini: A sevillai borbély – Rosina; Gounod: Rómeó és Júlia – Stephano; Kodály: Háry János – Örzse; Prokofjev: A tüzes angyal – Zárdafőnökasszony; Haydn: A Patikus – Volpino; Racine-Melis: Atália – Lévita lány; Bartók: A kékszakállú herceg vára – Judit; Sullivan: A Mikádó – Katisha; Bizet: Carmen – Mercedes; Mozart: Cosí fan tutte – Dorabella.

A fentieken kívül számos ismert opera-, operett- és musicaláriákat, illetve dalciklusokat, jazzstandardeket tanult és ad elő.

Mesterkurzusok: Komlósi Ildikó, Eötvös Péter, Hamari Júlia, Marton Éva, Cornelia Kallisch, Johannes von Duisburg, Helmuth Rilling, Antoine Palloc, Mitsuko Shirai, Nicholas Clapton, Csengery Adrienne, Schultz Katalin, Roel van Oosten, Vajda Gergely.

Versenyeredmények, Díjak: Mezzo – Armel – Operaverseny – Középdöntő; Placido Domingo – Operalia; Fischer Annie Ösztöndíj; Mezzo TV – Operaverseny – Középdöntő; V. Simándy József Énekverseny – I. helyezés – Bartók Rádió Különdíja – Szegedi Tudomány Egyetem  Zeneművészeti Főiskolai Kara Különdíja; Székely Mihály Énekverseny – II. helyezés; Budapest Énekverseny – III. helyezés.

Oktatás: 2010-11: Miskolci Egyetem Zeneművészeti Karán tanított, 2009 –től pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetem kántor szakán.

Júniusban, az esztergomi ferences templom jubileumi hangversenyén találkoztunk, ahol öcsém Komáromi miséjének Agnus Dei tételét is énekelte. Úgy vettem észre, hogy kissé nehéznek tartotta.

–Valóban nem könnyen előadható, de csodálatos művet komponált testvére, s nem egyszerű a zenekarral való együttes hangzás. Tehát az együtthangzások jelentették a nehézséget. A közönségnek tetszett, mert nagyon szép zenemű.

Mi a véleménye a kortárs magyar zeneművekről?

–Nem tudom miért, de úgy alakult az életem, hogy a kortárs zeneszerzők mindig „megtaláltak.” Már zeneakadémista koromban énekeltem kortárs műveket. Jelenleg a mai magyar kortárs dalirodalomban Meláth Andrea mellett én mutatom be a legtöbb alkotást. Nagyon fontos, hogy a magyar zeneszerzők műveit megismerjék itthon és külföldön. Hála Istennek zseniális komponistáink vannak. Szinte mindenki ismeri Bartók és Kodály munkásságát, de kevesebben Orbán Györgyét, Vajda Jánosét, Csemiczky Miklósét, Selmeczi Györgyét, Gyöngyösi Leventéét, és még sorolhatnám. Decsényi János, Dragony Tímea – ő volt az elsők között, aki megkeresett–, Balassa Sándor, Szabó Barna, Megyeri Krisztina, Szalai Katalin műveit is előadom.

Úgy tudom, hogy a kortárs szerzők partitúrái nem szokványosak, a klasszikustól eltérő jeleket alkalmaznak. Ez nem jelent problémát?

–Nekem nem. Amikor általános iskolás koromban zongorázni tanultam, két kedvenc kottám volt, Bartók Mikrokozmosz-sorozata, és a Tarka-Barka. Az utóbbi kortárs szerzők műveit tartalmazta, és abban már olyan jelek voltak, hogy például ököllel kell ütni a zongorát. Ezeket a különös jelöléseket ugyanúgy meg lehet tanulni, mint a matematikai egyenleteket, vagy a Bach-partitúrákat.

Nem csak az a kortárs zene, hogy összecsapunk két tányért, és közben leejtünk egy labdát

A kortárs művektől viszont többen idegenkednek. Tehát milyen ezeknek a daraboknak a fogadtatása?

–Valóban él egy előítélet, miszerint a kortárs művek csúnyák, hallgathatatlanok. Ez nem igaz. Arnold Schönberg a XX. század elejének kiváló zeneszerzője a 12 fokú skálával kísérletezett, aminek az lett az eredménye, hogy a közönség hazament. Kísérletekből születnek meg a jó alkotások. Viszont kiváló kabarédalokat is írt. Egyik önálló estem a Cabaret dalok Rossinitől napjainkig, és az összeállításkor sorra vettem, ki, hogyan nyúlt a kabarézenéhez. Ezek mind fantasztikus, befogadható zenék. Épp mostanában a doktorimat írom, egy PhD-dolgozatot teológiából, az Énekek éneke fordítása, magyarázata és hatástörténete a kortárs zeneművészetre címmel. Több száz kortárs zeneszerzőnek – akik írtak valamikor az Énekek énekével kapcsolatos zeneművet – a világ minden tájára elküldtem egy kérdéssort. S a nyáron körülbelül 400 Énekek éneke kompozíciót hallgattam meg, ami mind kortárs volt. Ennek jelentős része teljesen befogadható és élvezhető. Tehát nem csak az a kortárs zene, hogy összecsapunk két tányért, és közben leejtünk egy labdát – bár ilyenek is vannak - , mert a zeneszerzők jelentős része mára megtalálta a középutat.

Azt vettem észre, hogy többen visszakanyarodnak – például Balassa Sándor – egy kissé a formabontó korszak előtti szinte stílushoz. Osztja a véleményem?

–Erre is van példa, és természetesen, mint minden művészetnek, így a kortárs klasszikusnak is sok az ága. De azért mégiscsak az adható el, ami a közönségnek is tetszik. Különböző kísérletek, kutatások eredményei szerint, azokra a zenékre, amikben van harmónia, dallam, koncepció, mind a vércsepp, mind a vízcsepp harmóniával reagál. A növény abba az irányba nő, amerről harmóniát hall. Tehát ezek biológiai tények, s tudjuk már mi szükséges és jó az emberi szervezetnek. Ezért kardoskodom a kortárs klasszikus, illetve a klasszikus zene mellett, mert a könnyűzenei stílusok között vannak olyanok, melyek kifejezetten károsak a szervezetünknek.

A Figaro házasságának Hábetler András operaénekes és rendező által újragondolt változata az Erkel Színházban látható, ez a Figaro2.0. amiben Cherubinót énekli. A produkciót éles viták követték. Egy extravagáns rendezői koncepcióval meg lehet szólítani a fiatalokat?

–Ennek az előadásnak eléggé vegyes a fogadtatása. Egyik blogger hölgy, aki tanár és növendékeit elhozta erre a produkcióra, felmérést végzett az iskolások körében, és a diákok felének tetszett az előadás. Tehát nem lehet kizárólagosságot mondani. Ismerőseim hallgatták a szünetben a gyerekek beszélgetéseit, és azt mondták, hogy a legtöbben szerették ezt a koncepciót. Ha már a gyerekek közt az opera a beszédtéma, akkor sokat tettünk a műfaj védelméért. Szerencsére, más-más ízlésvilággal rendelkezünk, így van, akinek tetszik egy rendezés, másnak nem. Mindenki igényét nem lehet kielégíteni. Mozart is provokatív és formabontó volt a maga korában, így elképzelhető, hogy neki tetszene ez az előadás.

Miért, hogy inkább a németajkú zeneszerzők operáihoz nyúlnak a rendezők a másként, mint amit megszoktunk? Gondolok Mozart és Wagner több operájára.

–Láttam egy nagyon szellemes Rossini Hamupipőke előadást is, aminek rendezője nem követte a „klasszikus hagyományokat”. Tény, hogy német nyelvterületen előbb kezdtek a rendezők eléggé elrugaszkodott, modern koncepciók alapján előadásokat színre vinni, mint Magyarországon.

Nem félő, hogy a látvány a zene rovására megy?

Már apró gyermekként jártam operába, s emlékszem, hogy volt sok kiváló, de voltak csapnivaló hagyományos rendezések is. Ez a modern rendezésre is igaz. Tehát mind a hagyományos, mind a modern rendezés, ha szellemes, ha van mögötte mondanivaló, ha koncepcióra épül, akkor jó lehet. A látványról: a mai fiatalokat sokkal több impulzus éri egy nap alatt, mint Shakespeare-t egész életében. Ehhez képest, szerintem Shakespeare még mindig sokkal többet tudott az emberiségről, mint bármelyikünk. Tehát a fiatalok már igénylik a látványt-Kevés nekik, ha csupán kiáll az énekes a színpadra, és szinte várják, hogy közben mondjuk cigánykereket hányjon.

Vágynék a világtól elemelkedett klasszikus „tündérmesére”, de a lényeg, hogy a fiatalokkal megszerettessék az opera műfaját

Talán jobb lenne, ha először megismernének egy klasszikusnak mondott rendezést, és utána néznék meg a kissé különcködő előadást?

–Aki szeretné, megnézheti a „klasszikus” Figaró házasságát. A vitatott produkciónak nem véletlen az a címe, hogy Figaro2.0., így jelezték, hogy ez eltér a hagyományostól. Ha most lennék kisgyermek, vágynék a világtól elemelkedett klasszikus „tündérmesére”, de a lényeg minden esetben, hogy a fiatalokkal megszerettessék az opera műfaját. 2005-ben játszottam egy Cosi fan tutte-ban, ami a valóságshow-kra hajazott, és a rendezői koncepció szerint beszavazták az előadásba a szereplőket. Még a Sziget Fesztiválra is meghívták az előadást, ahol hatalmas sikere volt. Őrjöngtek a nézők. Én viszont a Szigettől sem őrjöngök – ilyen szempontból konzervatív beállítottságú vagyok. Szeretem, ha egy előadás finoman elegáns.

Hogy érezte magát Cherubino „bőrében”, ami nadrágszerep?

–Hangfajomból adódóan nagyon sok nadrágszerepet éneklek, és ezeket szeretem is. Ebben az ominózus rendezésben többször lánnyá változom – s ez számomra viszonylag könnyű volt. Gounod Rómeó és Júlia operájának Stephanója viszont végig fiúként áll a színen. Tehát nekem nincs azzal problémám, hogy a mezzoszopránok fiúkat szólaltatnak meg. A kontratenor-korszak után jött be, hogy a fiatal fiúkat mezzo szólamra írták. Emögött az húzódott, hogy tudták, egy fiúszerepet egy izgalmas nő személyesít meg – így kissé pikáns áthallása volt ennek a szerzői koncepciónak.

Ugorjunk vissza az időben. Mikor kezdett el zenével foglalkozni?

–Kicsike lányként már énekeltem és zenéltem. S emlékszem, mennyire megsértődtem, mikor nagymamám, akinek szép hangja volt, és remekül hegedült, nem hogy örült volna, hogy milyen szépen éneklek, hanem kijavította hibáimat. Ma már hálás vagyok érte, hogy jelezte, hol éneklek hamisan. Hatéves koromtól zongoráztam, majd nyaranta kántorképzőbe jártam, mert apukám kijelentette, még érettségi előtt kell egy diploma. Debrecenben folytak az országos kántorképző kurzusok, ahol Karasszon Dezső orgonaművész vezette egyik évben a tanfolyamot, és ő találta ki, hogy a kántoroknak legyen kötelező a hangképzés. Ott derült ki, hogy érdemes lenne énekelni tanulnom. Akkoriban még színész vagy lelkész szerettem volna lenni, és úgy gondoltam, egyiknek sem árt, ha jó hangja van. A középiskolai évek után Schultz Katalin tanított énekelni, végig a teológiai tanulmányaim mellett.

Református lekész és operaénekesnő

Melyik teológiára járt?

–A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára. Gondoltam, majd a teológia után jelentkezem a Zeneakadémiára. Ha felvesznek, az is az én utam, és énekes leszek, ha pedig nem, elmegyek lelkésznek valahová.

Mikor döntötte el, hogy operaénekes szeretne lenni? Hiszen egy oratórium éneklése közben állnia, míg az operaénekesnőnek mozogni kell

–Rajongok a színpadért, ezért operaénekes akartam lenni. Sokkal több operát énekeltem, mint oratóriumot. Mindig a színház érdekelt. Gyermekkori álmom még az volt, hogy színésznő legyek, ami szó szerint nem teljesült be, de így, operaénekesként is boldog vagyok.

Ki határozta el, hogy mezzo lesz?

–Ez biológia és hangszín kérdése. Nem azért vagyok mezzo, mert nincs magasságom, kiéneklem a C-t is, de a hangszínem jóval sötétebb, melegebb, mint a szopránoké.

Arra ügyelt, hogy ne utánozzon másokat?

–Soha senkit nem utánoztam. Sokan úgy tanultak be egy szerepet, hogy meghallgatták valakivel, és úgy énekelték el. Annyira, hogy még a hibájukat is leutánozták… Azt a szerepet, amit nem ismertem, a zongora mellett tanultam meg.

Sosem volt lámpaláza?

–Csak akkor érzem magam kellemetlenül, mielőtt a színpadra lépnék, ha nem vagyok teljesen egészséges.

Senki sem döbbent meg azon, hogy lelkészként operaénekesnő?

–Miért lenne a kettő között ellentmondás? Ha kellő alázattal végezzük mindkét szolgálatot, akkor a lélek egy felsőbb szférába kerül. Ehhez meg kell találni azt a forrást, ami táplál minket.

Melyiket tartja hivatásának, és melyiket munkájának?

–Mindkettő hivatás, ha munkaként állok a lelkészséghez, vagy az operaénekességhez, az régen rossz, akkor ne is csináljuk!

Melyik gyülekezetben szolgál?

–A Jóisten kegyelméből a maglódi gyülekezetben. Bálint Klára ott a református lelkész, akinek húga Szabó Mónika az Operettszínházban karmester. Tudjuk, nincsenek véletlenek; amikor befejeztem a segédlelkészi éveket, s tanácstalan voltam, melyik utat válasszam, egyik professzorom tanácsára rendelkezési állományba kértem magam. Ennek az a feltétele, hogy legyen egy fogadó gyülekezet – esetemben a maglódi – amelynek bekebelezett lelkésze lehetek, s amelyben rendszeres időközönként szolgálatot végzek.

Mit mutattak be október 31-én, a Reformáció Emléknapján?

–Vajda János Istenes ének c. kantátáját a debreceni nagy ünnepségen, ahol párom, Kovács István operaénekes énekelte a szólót. Én egy 2 nappal korábbi ünnepségen énekeltem Orbán György Zsoltár feldolgozásait. Október 31-ének nálam van egy személyes vonatkozása; a legjobb barátnőm, Denk Viktória szoprán születésnapja, aki katolikus. Ilyenkor kissé tréfálkozunk egymással. Ő azt mondja, azért született október 31-én, hogy jóvátegye ezt az 500 éves hibát, én pedig, hogy azért, mert lelke mélyén református. A viccet félretéve, a reformátusok számára ez egy identitás-megerősítő ünnep. Mindamellett, hogy református lelkészként az ökumené elkötelezettje vagyok. 2002. október 1-jén írtuk alá Magyarországon az Ökumenikus Chartát, és nagyon sajnálom, hogy hazánkban még mindig sok protestáns lelkész, sok katolikus atya szinte ignorálja ezt a kérdést. Nagyon bánt, hogy nem azt keressük, ami összeköt.

Egyik nap Carment, a végzet asszonyát énekli, másik nap szabadtéren esket. Miként tudja ezt összeegyeztetni?

–Látom, készült az interjúra, nézegette a fotókat az interneten…Valóban sokszor eskettem szabadtéren, sőt hajón is. A lelkész hús-vér ember. Sőt szerepeim kapcsán sokkal közvetlenebbül tudok a hívekkel beszélni. Fontosnak tartom, hogy hiteles maradjak. Soha nem beszélek szószéken olyan témáról, amiről ne fejteném ki véleményem baráti társaságban. Ha egy lelkész olyanról beszél, amit nem tart sajátjának, akkor bort iszik, és vizet prédikál. Mivel tudják, hogy lelkész és operaénekesnő is vagyok, sok különleges dolgot meg mernek tőlem kérdezni. A színházban is látják, hogy ugyanolyan gondjaim vannak, mint másoknak, így olyan kérdéseket tesznek fel, amit egy távolságtartónak gondolt lelkésznek nem igazán mernek. Lelki tanácsokat adok, sőt egyik rendezőt én kereszteltem, és konfirmáltam. Középiskolákba is járok beszélgetni a diákokkal, mert egy súlyos betegségem volt, és a testi-lelki problémákról tartok kis előadásokat. Ha azt mondom: „lányok, ha fáj a szex, baj van” –akkor máris tudják a diákok, nem csak lelkész vagyok, hanem olyan felnőtt, aki bármiről hajlandó vagyok velük beszélni. A tanulók kérdéseiből kiderül, hogy sok minden komoly dolog foglalkoztatja őket, és alig akad olyan ember, aki válaszolna nekik. Ezt egyik szívügyemnek tartom, mert endometriózis miatt négy műtéten vagyok túl, és csak a Jóisten kegyelmének köszönhetem, hogy még élek. Öt évvel ezelőtti nagy műtétem után nem láttam esélyét annak, hogy valaha még visszatérhetek a színpadra. Gulyás Dénes felkért a Sevillai borbély Rosina szerepére –amit Székesfehérváron mutattunk be. Kicsit féltem, de ő bíztatott. Nagyon hálás vagyok Dénesnek azért, hogy akkor azt mondta, szedjem össze magam. Az a lány, akit előttem műtöttek, a mai napig nem tud járni. Öt százalék esélyt adtak az orvosok, hogy életbe maradok. A nagyáriakor láttam néhány tolószékest a nézőtéren, és akkor arra gondoltam: Istenem, köszönöm, mert én is ülhetnék ott! Ehhez képest a színpadon állok, és játszom. Életem pedig arról szól, hogy játszhatom. A legutóbbi műtétemet követő harmadik héten már Cherubinóként bújtam ki a hűtőszekrényből. Ezek a Jóisten ajándékai.

Voltak még ilyen ajándékok?

–Nagyon érdekes, mert nemrég mondtam páromnak, hogy sokszor többször élem át a nézőtéren ezt a csodát. Például az egyik Árnyék nélküli asszony c. előadás közben patakokban ömlöttek könnyeim, amikor a tűzben perzselődő halak elkezdtek énekelni, hogy mi azok a lelkek vagyunk, akik arra várunk, hogy megszülessünk, de te nem akarod engedni. De nem csak operákról van szó. Meghatott, Soltész Bözsével és Fillár Istvánnal, a Hullámtörés a Pesti Magyar Színházban, és a Balikó Tamás által Győrben rendezett A kripli után három napig alig tudtam megszólalni. Ezek apró, és lényeges csodák.

Reményik Sándor sorai jutnak eszembe: „A mindennap kicsiny csodái. Nagyobb és titkosabb csodák.”

–Az utolsó műtétem után, mikor kint voltam vidéken a szüleimnél, minden nap egy kicsivel többet sétáltam. Amikor már képes voltam elsétálni a vadgesztenyefán túl, akkor láttam, hogy a kerítésen keresztül kibújt egy tök. Akkor döbbentem rá, hogy ez a kis inda elbírja ezt a hatalmas tökfejet, és nem szakad le. Ez akkora csoda: az élet él, és akar élni. Tehát sok mindent átértékeltem a műtéteim után.

A kritikák sem érdeklik?

–Elolvasom a kritikákat, próbálok tanulni belőlük, de már rájöttem egy-egy vélemény pontosan annyit ér, mint akitől származik. Ma már tudom, hogy néhányan csak ledönteni akarják az embert, és kevesen vannak, akik építeni szeretnének.

Azért ad valakinek a véleményére?

–Természetesen, de nem feltétlenül a kritikusokéra. Párommal ugyanazon énektanárhoz járunk, ott vagyunk egymás óráin, és otthon is építő jelleggel kritizáljuk egymást.

Tehát amíg a pályán vannak, addig tanulniuk kell?

–Nem dőlhetünk hátra. Halálunkig tanulunk.

Mit lehet akkor Zeneakadémián megtanulni?

–Megismerhetjük a dal-és operairodalmat, megtanuljuk a zenetörténetet, a színpadi mozgást. Ami számomra sokat jelentett a Zeneakadémián – és ezt nem azért mondom, mert Önnel beszélgetek –, amikor Medveczky Ádám behívott a korrepetítor szakosok vizsgáira, hogy próbáljunk velük. A Rózsalovagból ott tanultam meg néhány részt, mert a vizsgához szükségük volt rá. Amikor pedig a Kékszakállút tanulták Ligeti Andrással a karmesterszakosok, folyamatosan Cser Krisztiánnal jártunk be énekelni.

Többször járt külföldön, mesterkurzusokon.  A hazai operajátszásnak van szégyellnivalója?

–A Magyar Állami Operaház világklasszis. A vidéki színházak operaelőadásai se rosszak, és én mindig szerencsés helyzetben voltam, mert nagyszerű kollegákkal, nagyszerű produkciókban énekeltem vidéken és Budapesten is. Csapatjátékos vagyok; ha mindannyian megteszünk mindent az előadásért, akkor sikeres lesz. A próbákon is azt a munkát szeretem, ahol együtt gondolkodunk, és ebből születik valami új.

Nagyon sok versenyen ért el remek helyezéseket. Melyikre a legbüszkébb?

–Lehet, hogy meglepi, de nincs olyan díj, amelyikre a legbüszkébb lennék. Nemrég kérdezték, mit tartok életem legnagyobb eredményének, s azt feleltem; négy műtétből is felálltam úgy, hogy a Jóisten megsegített.

Másként kérdezem: versenyző típus?

–Sajnos igen, annyira, hogy magammal is versenyzek. Előfordul, hogy kiírja a GPS, mikor érek egy bizonyos helyre, és akkor versenyzek a géppel.

Még nem beszéltünk az oktatásról. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem kántor szakán tanít. A katolikusoknál a kántorok orgonálnak és énekelnek. Ez így van a protestánsoknál is?

–Pontosan. Sok lelkész-szakos hallgató veszi fel az órámat, nem csak magánéneket tanítok, hanem hangképzést, beszédtechnikát – mert hála Istennek felismerték, mennyire fontos, hogy a szószékről, érthetően, hangosan, jól artikulálva beszéljenek.

Milyen tanítási módszert alkalmaz?

–Klasszikus zeneirodalmi dalokkal, áriákkal foglalkozunk, és mivel a kortárs zenét szívügyemnek tekintem, egy fél évig csak Orbán György-dalokat tanítok. Nem az éneklés az első, hanem, hogyan tudja a lelkét kinyitni a hallgató. Egyik növendékemnek azt a házi feladatot adtam, hogy nézze magát a tükörben, és lássa meg, mennyire szép, és milyen gyönyörű templomot kapott a Jóistentől a lelke.

Lelkész, operaénekesnő – ez bizonyára sok időt elvesz életéből. Mivel tölti szabadidejét?

–Meg kell tanulnom pihenni. Betegségeim zöme azért alakul ki, mert nem tudok kikapcsolódni. Ezért hímzek, sokat olvasok, főleg klasszikus irodalmat, és a teológiai doktorátusom írása miatt Ószövetséggel kapcsolatos könyveket, valamint kutyázom, mert a kutyák mellett tökéletesen ki lehet kapcsolni, tőlük meg lehet tanulni a jelenben létezés gyönyörűségét.

Ma azokat ismerik, akiknek lemezük van, tévékben szerepelnek. Nem gondolt még egy CD megjelentetésére?

–A lemezek korszaka lejárt. De mégis két szívfájdalmam van; Kocsis Zoltánnal vettük volna fel Bartók Ady-dalait, és nagyon készültünk rá, de a művész halálával ez meghiúsult. A másik, hogy Elek Szilviával idén vettük volna fel Mosonyi Mihály összes dalát, amit betegségem miatt nem tudtam elvállalni, így kiváló kolleganőm Miksch Adrienn énekelte fel. Ma, mikor a netre mindenki mindent fel tud tölteni, lemenőben van a lemezgyártás. A lemez-korszak utolsó fázisában énekelhettem volna…Azt sajnálom igazán, hogy ma nem úgy van, mint mikor a Psota Irén és a hozzá hasonló habitusú művészek voltak az ország vezető színészei, mindenki ismerte őket, holott csak egyetlen egy tévécsatorna volt – melyen közvetítették a karmesterversenyt, az opera-és színházi előadásokat. Értéket közvetítettek. Holott ma is vannak Házy Erzsébetek, Psota Irének, csak nem ismerik őket, mert a tévécsatornákon általános butítás megy. Ezért nem is nézünk televíziót.

A vonatról kidobott fotó esete

Viszont ad önálló műsorokat, amiket meg lehet rendelni.

–Több önálló estem van, és párommal együtt is fellépünk. Nagyon szeretem a tematikus műsorokat; Orbán Györgynek több mint 40 dalát mutattam be. Hála Istennek a fővárosban és vidéken is van erre fogadókészség.

Határon túl is fellépnek?

–Mostanában én ritkábban, de talán a közeljövőben erre is sor kerül… Nagyszüleim úgy ismerték meg egymást, hogy egy társaságban nagyapám zongorázott, nagyanyám hegedült. Nagyapámat elvitték katonának, fogságba került, és fotója hátoldalára ráírta nagymamám címét és ezt: édes Rózsám, az élet másként alakult, ahogy terveztük, de ha gondolod, várj rám, és én örökké hű leszek hozzád. A fotót kidobta a vonat ablakán, amit megtalált egy bakter, aki postára vitte. Ez a fénykép ott van a zongorám felett. Amikor megismerkedtek, nagyapám elmondta álmát; ha véget ér a háború, eladják a földjüket, vesznek egy kétüléses kisautót és körbejárják Nagy-Magyarország határát. Úgy érzem, nagyapámnak ezt az álmát nekem kéne megvalósítanom. Párommal évente kiválasztunk egy-két határon túli vármegyét, és azt körbeautózzuk, hogy megismerjük, milyen volt Trianon előtt Magyarország.

 

Medveczky Attila

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség