Futtatók, hajtók, idomárok, lovasok, lovászok, tenyésztők, fogadók, versenyrendezők, fogadásszervezők és a lósport iránt szimpátiát érző állampolgárok élőlánccal demonstráltak, mert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. tervei között szerepel a Kincsem Park azonnali bezárása, ingatlan célú hasznosítása és a lóversenyzés megszüntetése. A lóversenyzés melletti fellépésről Horváth Zalánnal, a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület ügyvivőjével beszélgettünk.
Miért hozták létre az egyesületet?
- Mert a teljes lóversenyzést értékesítené a vagyonkezelő. Áprilisban kiderült, hogy a második pályázat kiírására készülnek, amiben "levonják" a tanulságokat az első pályázatból. Ez azt jelenti, hogy túl szigorúak votak a feltételek, és az új kiírásnak vonzóbbnak kell lenni a befektetők számára. Így kívánják átjátszani a területet, ezzel kiszorítani és tönkretenni a magyar lóversenyzést. A felpuhított pályázattal előtérbe kerülhetnek az ingatlanspekulációs befektetők. Előfordulhat az is, ami 3 éve az ügetőpályával történt. Már csak emlékekben él tovább, helyén az Aréna pláza épült. Félünk attól, hogy hasonló döntés születik, és ezért előre szeretnénk felhívni a közvélemény figyelmét: megszűnhet a Kincsem Parkban a lóversenyzés, helyette Kincsem Pláza vagy Kincsem lakópark épülhet.
- Mit eredményezhet egy ilyen döntés?
- A Kincsem Park az utolsó hely Magyarországon, ahol lóversenyzés zajlik. Ez az utolsó vára a 181 éves lóversenyzésnek. Ma a Széchenyi István és a nagy elődök által elindított, majd a nemzedékek alatt felvirágoztatott és életben tartott hazai lóversenyzés megőrzése a feladatunk. A helyzet megoldását nem bízhatjuk azokra, akik még soha nem jártak lóversenyen és döntéseikben csupán gazdasági szempontokat vesznek figyelembe. Ehhez viszont közösen, egységesen kell fellépnünk, hiszen a tét itt már egyértelmű: a megmaradás.
- Kik juttatták ide a magyar lóversenyzést?
- Az állami vezetésnek nagy szerepe van abban, hogy ide jutottunk. Amit a vagyonkezelő folyamatosan mond, miszerint veszteséget termel a lóversenyzés, az azért van, mert olyan feladatokat kell ellátnia, amelyek nem kapcsolódnak a lóversenyzéshez. Miért kell lakásszövetkezeti feladatokat ellátnia a Nemzeti Lóverseny Kft-nek? Olyan ez, mintha egy focipálya köré a focistákat és családjukat költöztetné be a tulajdonos. Profiltisztításra lenne szükség, hogy a lóversenyzést ne mondhassák veszteségesnek. A veszteséget az állami emberek által irányított Nemzeti Lóverseny Kft. termeli.
- Kinek kifizetődő az ellehetetlenítés?
- Az ingatlan az, ami óriási csábító erő lehet bizonyos lobbicsoportoknak, és akadnak egyes vezetők, akik mindent odadobnának egy maroknyi pénzért.
- Miért küzd az Összefogás Egyesület?
- A rendszerváltás után18 évvel az 58 éve államosított lóversenyzést vissza kéne adni a szakmabelieknek. Nem is lehet több olyan sportágat találni hazánkban, amelynél a szakma nem kapta vissza a rendezés szervezésének jogát. Akik 1200 versenylovat tartanak fent, heti rendszerességgel hozzák a lovaikat versenyezni, kapjanak beleszólást a szervezési jogokba is. Ez az első követelésünk. A második, hogy a Kincsem Parkot nyilvánítsák kulturális örökségnek, és elidegenítési tilalom mellett maradjon meg állami kézben, továbbá az Alagi Versenyló Tréningközpont műemlékvédelméért is kiállunk. Az Összefogás feladata még a lóversenyzés és versenylótenyésztés népszerűsítése, társadalmi elfogadottságának növelése. A hazai lósport élénkítése, események szervezése, a versenyrendezési feltételek javítása.
- Ezen célok elérése érdekében élőlánccal demonstráltak a Kincsem Parkért.
- A demonstráció a Nemzeti Lóverseny Kft. Vezetésének minden törekvése dacára - a demonstrálókat eleinte nem akarták beengedni a pályára, majd a demo-lapokat törvénytelen módon sokaktól elkobozták - sikerült. A Kincsem Parkban jelenlévő sokezres tömeg és a tévé-rádióhírekből értesülők milliósra tehető tábora immár első kézből kapott információkat az MNV Zrt. tevékenységéről, mely alapjaiban veszélyezteti ezt a szép sportágat. Külön köszönjük Fábry Sándornak, hogy élére állt hihetetlen mozgósító erejével a demonstrációnak, valójában vezéralakja lett. Az Összefogás egyre több ember számára teszi világossá: a Kincsem Park nem lehet az ingatlanspekuláció áldozata.
- Aláírásokat is gyűjtenek?
- 15000-ren csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz, amit köszönünk. Ebből a számból is kitűnik, hogy még mindig sok ember számára fontos ez a sport.
- Mi a helyzet külföldön?
- Nézzünk körül Európában, milyen jelentős szerepe van a lóversenysportnak. Szlovákiában 5 lóversenypálya van, Csehországban 15, Németországban több mint negyven, Angliában 59, Franciaországban 250 hely nyújt lehetőséget versenyzésre. Nálunk meg 1 darab, és azt is be akarják zárni. Mindenhol a világon a lóverseny egy társadalmi esemény, sport és szórakozás. A kommunizmus nálunk azt verte az emberek fejébe, hogy a lóverseny hazárdjáték, züllött alakok vannak a pályákon, akik eljátsszák a pénzüket. Nézzük meg Angliában milyen fiesta van egy-egy derbin. Az öt napon keresztül tartó Ascoti versenyt 70 ezer ember látogatta meg. Még a királynő is jelen volt.
- Most mi a helyzet a magyar lótenyésztés körül?
- Már nem vagyunk olyan népszerűek, mint régen. Sajnos a ménesek folyamatos bezárásával csökkent a hírnevünk a világban. Az országban nemrég még hat helyen tenyésztettek telivért. Most privatizálják a Bábolnai Nemzeti Ménest. A Kerteskői ménest már eladták, ami azért fontos, mert itt tenyésztették a derbinyerő Rodrigót, Rodolfot. Meszsze vagyunk már a régi Imperiál-teljesítménytől, de azért egy közép-európai kupán még mindig nagyon szép eredményeket tudnak elérni a magyar lovak.
- Mi a következő lépésük?
- A célkitűzés: hosszútávon gazdaságosan működtethető lóversenyzés. Tehát a profiltisztítás, a bevételi-kiadási struktúra arányainak egyensúlyba hozása, és a rendszer fokozatos átállítása a piaci alapokon működő versenyrendszerre. A hangsúly a fokozatosságon van, hiszen az állami támogatás drasztikus megvonása alapjaiban rendítené meg sok száz ember helyzetét, akik a lóversenyzésben és az azt kiszolgáló területeken végzik munkájukat. Ez pedig már nem csak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is. És akkor a lovakról még nem is beszéltünk.
O. J.
