Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2024. március 28, csütörtök, Gedeon és Johanna napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

Két napon át tartottak fogdán

E-mail Nyomtatás

Az elmúlt évben 200 millió forinttal csökkentette a drogmegelőzésre fordítható állami támogatás összegét a kormány. A társadalom közös érdeke lenne, hogy minél kevesebb fiatal váljon a drog áldozatává. Az országnak olyan tisztességes kormányra lenne szüksége, amely kemény eszközökkel fellép a kábítószer-terjesztők és -elosztók ellen.
Ahelyett, hogy  a Kendermag Egyesület kábítószer-fogyasztást népszerűsítő cinikus kampányát betiltaná, és megvizsgáltatná, milyen ismeretlen anyagi forrásokból finanszírozzák, inkább segít elterelni a fiatalok figyelmét a kábítószer-fogyasztás valós veszélyeiről,
Mit lehetne tenni, hogy  megóvjuk a fiataljainkat az őket rabul ejtő drogoktól?
Erről beszélgettünk dr. Funk Sándor főorvossal, a fővárosi Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályának vezetőjével.
- Főorvos úr, nem szokványos, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi áldozatot szedjen hazánkban a drog.
- Valóban nem szokványos, s ezért ez a tény nagyon szomorú és veszélyes. Drogos halál van, sajnos ehhez az újkori demokráciában lassan hozzá kell szokni, de megdöbbentő és elviselhetetlen ennyi haláleset. Két drogfajta nagyon veszélyes, rövid időn belül is halált okoz: ez a heroin - különösen az intravénás változata - és a gyógyszerfüggőség. Vannak olyanok, akik ezt még kombinálják is, ilyenkor következik be a  túladagolás.
- Mikor ön elkezdte ezt a szakmát, az országban hivatalosan el sem ismerték, hogy vannak kábítószeresek. Miért   választotta mégis  a gyógyításnak  ezt a fajtáját?
- Először egyetemi karriert csináltam, azután pszichiátriára váltottam, majd a neurózisosztályon dolgoztam, főleg azért, mert azt tapasztaltam, hogy ezek azok az ügyek, amelyek az embereket a legnagyobb számban érintik. Abban az időben kezdődött a magyar drogtörténet. Az első cikket erről valamikor 1980 táján olvastam - akkor már kétszeres szakorvos voltam -, egy szipus fiúról szólt, aki a Lipótmezőn fölrángatta a leragasztott linóleumot, és az alá szagolgatott, annyira szeretett szipuzni. Nagyon érdekes ügy volt, nem is találkoztam hasonlóval egész addigi praxisom során. Akkor gondoltam, milyen jó nekem, hogy nem ilyen betegeim vannak. Majd 1987-ben felkértek ennek az osztálynak a vezetésére. Abban az időben még úgy véltük, Magyarországon nem lesz komoly probléma a kábítószerből. Azt gondoltuk, ami van, megoldódik, megszűnik. Kábítószerezési szokások.
- Alighanem sok olvasónknak idegen ez a kifejezés: addiktológia.
- A függőséget tanulmányozó tudományágról van szó. E fogalom a latin adós, rabszolga szóból származik, s arra utal, hogy ahogy az adós a hitelezőtől, a rabszolga pedig a gazdájától volt alávetettség helyzetében, úgy függ némely ember bizonyos viselkedéstől, cselekedetektől vagy szerves molekuláktól. Minden az addiktológia hatáskörébe tartozik, ami szenvedélybetegségnek nevezhető. Erre az jellemző, hogy a szenvedélybetegnek bizonyos időközönként úgy kell viselkednie vagy cselekednie, illetőleg olyan molekulához kell hozzájutnia, amely kielégíti a szenvedélyét.
  Már ebből is kitetszik, hogy a függőségnek két nagy csoportja van: a molekulától, azaz a vegyi anyagtól, valamint a viselkedéstől való függés. Ami az előbbit illeti, további csoportosítás végezhető a molekula típusa és hatásmódja alapján. Tág értelemben az alkohol és a drog a két fő csoport. Jóllehet, az alkohol is drog, de mert Európában és a vele szoros népességi és kulturális kapcsolatban levő egyéb világtájakon az italozásnak nagy kulturális hagyományai vannak, az alkoholt külön csoportba szokták sorolni. A többi drogot pedig aszerint osztályozzák, hogy gátolja-e, nyugtatja-e, vagy serkenti, izgatja a központi idegrendszert, de beszélünk kemény és lágy drogokról, valamint törvényes és törvénytelen készítményekről is. A viselkedési szenvedélyek közül egyebek között a szerencsejátékot, a testgyakorlást, a motorozást, a repülést, az ejtőernyőzést, a sziklamászást, valamint a gumiköteles és a vízesésbe való ugrást említeném, már amikor ezeket nem alkalomszerűen, hanem "megszállottan", szenvedélyszerűen végzik. De ebbe a kategóriába tartozik a kóros étvágy és a túlságosan felfokozott nemi élet is.
- A szocializmusban a drogosokról  még beszélni sem lehetett.
- Szokásos szocialista kétarcúság volt. Hivatalosan nem beszélhettünk róla, mivel nem létezik. Nekünk azt tanították, hogy drogfüggő egyféle létezik, az elmagányosodott vidéki körzeti orvos, aki a saját morfium- készletét adja be magának, és akkor találkozunk csak drogossal, ha ez a bizonyos kolléga rosszul lesz. A heroinprobléma, amellyel már tele volt a világsajtó, nálunk ez úgy volt kezelve, hogy a kábítószer a kapitalizmusban terjed, és csak ott van jelen. A kapitalizmus logikus következménye, minket azonban megvéd a szocialista rendszer, ami fölénk borul, mint egy óvó ernyő. Később még jól is jött a rendszernek, hogy nyugatról beszivárgott a drog és ez okozza a fiatalság romlását. Ebben az időszakban kemény drogokról még nem lehet beszélni, nyugtatókat szedtek alkohollal, és szipuztak csavarlazítóval. A rendszerváltás után nagy felfordulás következett, annak idején nem annak éltük meg, de már látjuk, milyen hibák születtek.
Olyan hihetetlen gyorsasággal terjedtek el különféle könnyű és nehéz drogok az országban, hogy azt senki nem gondolta volna. Azonnal a közepébe: az intravénás heroin elterjedésének lehettünk szemtanúi.
- Mikor kezdett felsejleni, hogy a drogprobléma nem szűnik meg, hanem elhatalmasodik?
- 1989-ben, de hivatalosan még akkor sem beszélt róla senki. Egyszer csak elkezdtek jönni a betegek, de nem egy vagy kettő. Már nem arról volt szó, hogy valaki hazajött Lengyelországból és heroinista maradt, hanem százszámra jelentek meg függők. Először a mákteások, de ez egy év alatt lefutott, majd utánuk jöttek a heroinisták. És ez a korszak azóta is tart.
- 1997-ben Önt megvádolták,  őrizetbe vették, a Metadon miatt?
- Valóban, két napon át tartottak fogdán, annak ellenére, hogy beteg voltam, majd elkezdték gyűjteni a vádemeléshez szükséges tanúvallomásokat. Közben többször kijöttek a lakásunkba házkutatást tartani, felfüggesztettek az állásomból, visszatartották a fizetésemet. December körül azonban már lehetett látni, hogy alaptalanok a vádak, és ezt az ügyet nem viszik el szárazon. Még tényállást sem tudtak produkálni, vagyis nem volt mivel az ügyészséghez fordulni, ezért januárban újabb erőfeszítéseket tettek. Találtak egy tanút, aki azt vallotta, hogy miután az édesapja adott nekem 40 ezer forintot, két tablettával fölemeltem a napi gyógyszeradagját. Na, ez már egy tényállás. Ez, ha bizonyítható - márpedig a kedves papa is ezt vallotta -, alkalmas a vádemeléshez. A probléma csak az volt, hogy a tanúk által megnevezett időpontban nem én osztottam a gyógyszert, ugyanis Szicíliában tartózkodtam ösztöndíjjal. Tökéletes alibi. Akkor találtak egy másik tanút, ő azt vallotta, hogy saját maga adta a pénzt a kezembe, mire én fölemeltem a tablettaadagját. De ez sem jött be, mert akkor én éppen a repülőn ültem Svájcba menet, mivel három gyereket vittünk kezelésre, ráadásul egy tévéstáb is velünk utazott, úgyhogy még képfelvételek is igazolták az állításomat.
A végén ugyan felterjesztették vádemelésre az úgynevezett anyagot, de az ügyészség megtagadta a vádemelést, mert nem volt alapja. Hát, így végződött az ügy, illetve utána én bepereltem a rendőrséget, és tulajdonképpen megnyertem a pert. A Metadon egyébként  egy szintetikus gyógyszer, nem ópiát. Nem okoz olyan erős eufóriát, mint a heroin, viszont enyhíti a heroin utáni vágyakozást, az elvonási tünetcsoportot. Éppen ezért megfelelően alkalmazva, a Metadon egy pótolhatatlan szer a heroinisták kezelésében, mert képes arra a szintre visszahozni a kábítószerest, ahol legalább közbiztonsági kockázatot nem jelent. Érdekességképpen vagy ráadásul jegyzem meg,  a helyettesem a szcientológiai egyház híve volt.
- Hogy lesz valakiből drogbeteg?
- Az emberi fejlődésben a 15-25 év közötti szakasz, amikor a családból kilép a társadalomba és akárhogy szocializálódott a családban, a társadalomban másképp kell. Ez egy zavaros, ugyanakkor csodálatos korszak. A családból átlépnek a kiscsoportba. Ebben a csoportban az történik, amit a vezér akar, ha ez a csoport rohad, drogos, akkor nagy a csoportnyomási kényszer a gyereken, nehéz ellenállni. A mi időnkben a csoportrítus a dohányzásból és a szeszes italból állt, tehát azt kellett csinálni, ha valaki nem csinálta, kivül találta magát a csoporton.
Az illegális és a különböző legális drogok, mint az alkohol, a nikotin, a koffein és a nyugtatók esetében is az első szakasz a kipróbálásé. A második szakaszban alakul ki a függőség. Míg az első szakaszban az eufória - amely akár az első elszívott cigaretta felett érzett büszkeséget is jelentheti - nagyon esetleges, a függőség kialakulásának stádiumában ez az érzés, illetve az erre való késztetés rendszeresen visszatér. Egy nikotinfüggő például szinte óraműpontossággal 25 percenként vágyat érez, hogy rágyújtson. A harmadik szakaszban az eufória már elérhetetlen, a nyomorult szenvedélybeteg tulajdonképpen folyamatos hangulati deficitben van. A heroinistát immár nem elégíti ki az anyag, ám fokozódik rá a vágyakozása. Ekkor beszélhetünk a voltaképpeni betegségről. Az alkoholnál a statisz-tikák alapján 20-30 év között alakul ki az első, 30-40 között a második, 40-50 között pedig a harmadik stáció, feltéve, hogy a delikvens még életben van. Az átlagosan 17-27 éves korú heroinista ugyanezt a "karriert" mindössze három év alatt futhatja be. A második szakasz azért veszélyes, mert ebben a függő heroinista nem jelentkezik az orvosnál, mert nincsenek tünetei, környezete pedig nem veszi észre rajta.
- Életveszély-keresés a drogozás, vagy pusztán a kilátástalanság az oka?
- Az életveszély-keresés is  mindenképpen benne van, példának okáért fiatal  korban szívesen választanak életveszélyes sportot. Kockázatkeresés,   játékszenvedély,  ahogy a magasból leugrik a semmibe. Amikor  kipróbálják a fiatalok és ez nagy élvezetet okoz nekik, nem gondolnak arra, hogy a függőséget okozó készítmények sem egyik pillanatról a másikra ejtik rabul az embert, hanem háromszakaszos fejlődésmenet során. Én mindig is félkemény szernek tartottam a cannabisszármazékokat.  Ezt azért kell hangsúlyozni, mert ha idejében be tudunk avatkozni ebbe a fejlődésmenetbe, akkor megakadályozhatjuk a következő szakasz kialakulását. Már amennyiben a páciensben együttműködő partnerre akadunk.
   Az emberiség ősi genetikai ösztöne az újdonságkeresés.
 Az első a kóstolgatás szakasza, amelyben még nincs függőség. A marihuána élvezete mindvégig megmarad ebben a szakaszban, még ha van is olyan állapota, amely majdnem függőségnek tekinthető. De nem is ez a fő gond vele, hanem az, hogy míg az italozással kapcsolatban jó néhány korlátozás van érvényben, például az ittas ember nem vezethet gépkocsit, vagy nem veheti fel a munkát, addig a marihuánás cigarettát szívó személyt nem tartja vissza semmi, mert a törvény nem foglalkozik a kimutatásával, s olyan eljárásunk sincs a gyors ellenőrzésre, mint amilyen az alkoholszonda. Márpedig az értelmi-lelki változás miatt a marihuánázó ember is ugyanúgy veszélyezteti a közúti közlekedés biztonságát, mint az italozó ember, mert romlik az érzékelési-észlelési és a reagálási képessége, s ilyenkor nagyobb valószínűséggel hoz hibás döntéseket, okoz balesetet, mint amikor semmilyen drog sem hat a központi idegrendszerére. A második szakasz az, amikor a függőség kialakul. Erre egyrészt a kábítószer használatának ritmusa, másrészt a programja jellemző, ami jól mérhető. Szinte anyagonként más és más a ritmus és a szertartás. Ez annyira erősen rögzül, hogy a beteg kényszerítő életmódjává válik, de egyben bizonyos fokú védelmet is nyújt neki. Pontosabban amolyan hamis biztonságér-
zet ez,  amelybe jól belekapaszkodhat. Ennek azonban két hátulütője van. Az egyik az, hogy az ebbe a szakaszba jutó ember nem tartja magát betegnek, hanem azt mondja: a kábítószerezésnek az ő életében szerepe van. Jól tudja, hogy a droghasználatot korlátoznia kell, s erre - a saját bevallása szerint - minden további nélkül képes. A másik hátulütő az, hogy ez az állapot törékeny egyensúlyi helyzetet tükröz. Vagyis a páciens az idő múlá-sával egyre közelebb kerül az öszszeomláshoz. Ez már a harmadik szakasz, a vég nélküli, szörnyű krízis kezdete. Ilyenkor a szer utáni vágyakozás már sohasem szűnik meg, s az illetőnek nincs módja arra, hogy kielégüljön. Ez szünet nélküli nyomorúságot jelent. Azt tapasztaljuk, hogy a harmadik szakaszban, amely az alkoholbetegek és a heroinisták esetében nagyon szembeszökő, a beteg már nem is törekszik eufóriára, azaz fokozott, megokolatlan jókedvre, mert tudja, hogy ezt nem érheti el. Ehelyett az a célja, hogy minél nagyobb mértékben lenyomja tudatállapotát. Minthogy nagyon szenved, s ezt nem tudja megszüntetni a régi módon, vagyis azzal, hogy bead magának egy kis kábítószert, amelytől egy ideig kellemesen, eufórikusan érzi magát, az érzékelését igyekszik elnyomni azzal, hogy elaltatja, azaz eszméletlenné teszi magát. Az alkoholbeteg azt mondja erre, hogy "kiütöm magam", s ezt meg is teszi, méghozzá minél előbb, hogy megszabaduljon nyomorúságos érzésétől.
- Milyen egészségi panaszokkal kell szembenézzen, aki marihuánát fogyaszt?
- A függőség, passzivitás, érdektelenség, depresszió, ezenkívül szociális problémái is lehetnek, egészen a hajléktalanná válásig. A marihuána füstje sokkal ártalmasabb, mint a nikotinos cigarettáé, ha valaki cigi helyett azt szívna, még nagyobb kockázat lehet számára a tüdőrák. A paranoid, halucinogén képbe tartozó elmebetegséget is előbb valószínűsítik a cannabisfogyasztóknál.
- Beszéljünk a kemény drogokról.
- A kokain kemény és veszélyes drog. Függőséget és komoly egészségproblémákat is okoz. Sajnos a közvélekedés az, hogy kellemes, szinte ártalmatlan szer, élénkebb, fáradhatatlannak érzi magát, ezek pozitív dolgok, de az egészségi hátrányok nagyon hamar jelentkeznek ennél a szernél.
- Mennyien drogoznak ma Magyarországon?
- Főleg becslés van, tudományos alapokra helyezett becslés, pontos adatok híján. Olyanok, akik függők és kemény drogot fogyasztanak: 3-4 ezer intravénás heroinista (ezeket érdemes külön kezelni), a többi drogfüggő száma 30-40 ezer körül lehet, és vannak még a kipróbálók, alkalmi fogyasztók, discodrogosok, ezeknek a száma 200-300 ezer.
- Mit tegyen az, aki meg akarja védeni szeretteit, gyermekét, családját, barátait a drogtól?
- Ha megfelel a kiscsoport négy feltételének az illető, akkor relatív biztonságban van. Legyen a kiscsoport tiszta, az illető egyenrangú, legyenek sikerélményei, és szeressék. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor veszélybe kerül. Fent kell tartani a kommunikációt.
- Pár nap alatt ennyi áldozatot  még nem szedett a drog. Ez figyelmeztető?
- Bizony, figyelmeztet arra, hogy nincs nyugalom egy percig sem. Elrettentő hatása ennek valószínűleg van, most minden drogfogyasztó kicsit átgondolja kapcsolatát a szerekkel, de  sajnos ez is előbb-utóbb feledésbe merül, és minden a régi lesz. Attól félek, hogy ez a jelenség még sokkal mélyebben gyökerező, még veszélyesebb, és sokkal többet kéne foglalkozni vele.
Nem lehet elfelejteni, hogy csökkentek a drogmegelőzésre fordított kiadások, feloszlatták az országos idegelmét, megszűnt a budai drogambulancia a Lipóttal együtt. Lazul a drogellenes politika, kevesebb pénzt adnak rá, nincsen annyira a kormányzat fókuszában. Mintha az állam kevésbé látná ezt fontosnak, akkor lehet, hogy ez a következménye. 
Oláh János József
 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség