Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2024. március 28, csütörtök, Gedeon és Johanna napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

Bálnadráma, magyar szentenciával

E-mail Nyomtatás

Csak fél füllel figyeltem, nem emlékszem a tévés hír részleteire, csak a lényegre. A világóceán valamelyik csücskében egy csecsemő- korúnak számító kisbálna - akit vagy elvesztett, vagy elűzött az anyja -, egy luxusjacht után szegődött, mert azt az anyjának vélte. Öt napon és öt éjen át követte a teljes kimerülésig, és néha kétségbeesetten szopni próbált belőle. A halálosan kimerült állatot végül jótét lelkek elkábították, a partra vonszolták, és ott szabályos euthanázia alkalmazásával örökre elaltatták. Itt ér véget a kisbálna drámája, és itt kezdődik a mienk.
Ugyanis nincs az a költői allegória, vagy  újságírói  lelemény, amely ennyire tömören adná vissza  a sorsot - legyen bár kisbálna, netán egy nemzet sorsa -, amely azokat illet, akik anyjuknak néznek és a halálig követnek valakit vagy valamit, nem ismerve fel, hogy annak az ő sorsuk teljesen közömbös: maximum egy euthanázia erejéig mozgósíthatók. A kisbálna végzetesen tévedett: életet, energiát, jövőt akart szívni magába egy jachtból, amely akár félrészeg bálnavadászok hajója is lehetett, és amelyet mindenképpen jobb lett volna elkerülnie. De ő követte az utolsó erejéig, mert azt hitte, hogy ahhoz tartozik, és egyre kimerültebben próbálta megérteni, de nem értette az érthetetlent: miért nem engedi szopni őt az anyja, hiszen ez volna a világ rendje időtlen évmilliók óta.
Vajon a törvénytisztelő, méla, jámbor magyar tömegek, nem ugyanazt a szcenáriót követik, mint a kisbálna, amikor a magyar politikai elitet, a parlamentet, a Gyurcsány-kormányt és csatolt részeit boldogabb világok, gazdagabb partok felé szállító, kék zászlós hajót saját anyanemzetüknek vélik, követik azt utolsó lehelletükig, és onnan várják sorsuk
jobbra fordulását? Onnan, ahonnan legfeljebb a XXI. század majdan megírandó történelemkönyveinek Euthanázia Hungariae című fejezete várható el. Ma a magyar nemzetnek ugyanúgy nincsen felelős vezető rétege, ugyanúgy nincsen érte bármiféle áldozatot hozni hajlandó erő a környezetében, mint történetünk kisbálnájának sem volt. Csakhogy mi azért mégsem vagyunk kisbálnák, mi egy ezeréves állam vagyunk, és talán több ezer éves nemzet, nekünk fel kell ismerni, hogy Gyurcsányék lágyan ringatódzó hajója nem a mi nemzetünk, hozzánk semmi köze, sőt! Ellenünkre van, a vérünkből, a munkánkból, a pénzünkből halad előre saját - tőlünk idegen - céljai felé. Ezektől mi semmit nem várhatunk, bennünket semmi sem kötelez semmiféle lojalitásra velük szemben, aki mégis követi őket, úszik utánuk, az megérdemli, amit kapni fog tőlük.
Voltaképpen mindez semmi újat nem tartalmaz, csak a már jól ismert, többször emlegetett magyar betegség látványos megnyilvánulása: mindig is bizonytalankodtunk, képtelenek voltunk határozott különbséget tenni a "saját" és az "idegen" fogalma között. Deák úgy vélte, hogy a kiegyezéssel hatalomra került - magyarul esetenként nem is értő - cseh beamterek tisztviselői gárdája tekinthető a modern magyar államiság felelős vezetőjének. Pontosan ugyanakkorát tévedett, mint a jachtot az anyjának néző kisbálna. (A cechet persze nem ő fizette, hanem mi.) Száz év sem telt el, amikor Magyarországot beetették azzal, hogy Rákosi, a nyomorék, kopasz törpe és szadista elvtársai az egyetlen autentikus képviselői a háború utáni magyar kibontakozásnak, és mindenki, aki ezt tagadja, vagy mást mond, a nép ellensége. Elhittük, pedig csak rá kellett nézni a Rosenfeld-fiúra, és megkérdezni: mi köze lehet ennek az én jövőmhöz? De nem tettük, mert mi mindig törvénytisztelőek, jámborok és mélák voltunk. Ismerek olyan eszement, őrült baráti kört, amelyben azt vallják, hogy a legmegnyugtatóbb politikai rendezést napjainkban az jelentené, ha valamelyik Habsburg lenne az államfő! Ez bizony már nem a kisbálna gyermeki tévedése, hanem stabil, becementezett  ősbutaság. És persze erre az ősbutaságra, mint gránitalapra építkezik az Apró-Gyurcsány-Kóka-vonulat is. Teszem hozzá: kifejezetten jó esélyekkel.
De hogy ne vádolhasson senki beszűkült nacionalizmussal, gyorsan hozzáteszem, hogy a kisbálna drámájából, a saját-idegen felismerésének létfontosságú alkalmazásából nemcsak mi, de például a grúzok is levonhatnának néhány igen hasznos következtetést.  Ha ugyanis az orosz invázió hatására most egy emberként tömörülne a grúz nemzet - Soros György, a CIA és Jeruzsálem által hatalomba ültetett, szélsőségesen liberális, globalista és gátlástalan - Szaakasvili mögé, mondván, hogy "Veszélyben a haza!", és éppen Szaakasvili lesz az, aki megmenti - nos, nagy árat fognak fizetni ezért. Az oroszokat persze ki kell zavarni Grúziából, de nem mindegy, hogy kinek a vezetésével. Ha Szaakasvilit követi, idegen hajót néz anyjának a kisbálna sorsában osztozó grúz nemzet.
És fejlett világunkban az ilyen tévedésbe esett kisbálnák sorsának legitim elintézési módja az euthanázia.   
Szőcs Zoltán
 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség