Megjelent a Magyar Fórumban- XX. évf. 43. szám
A hétvége válsághírei között volt egyetlen komoly, az egész folyamat álságosságát leleplező is. Valószínűleg véletlenül. Az FBI gazdasági osztálya, lényegében az amerikai titkosszolgálat, már négy évvel ezelőtt jelentette a kormánynak, az elnöknek, hogy a jelzáloghitelezés összeomlással fenyeget és ebben megengedhetetlen és törvénytelen dolgok történnek. Az amerikai vezetés elengedte a füle mellett az értesülést. Nagyjából ugyanúgy, mint valamivel korábban azt a másikat, amely azt jelentette, hogy Irakban nincs tömegpusztító fegyver, Szaddám Huszein képtelen ilyet előállítani.
A háború Irak ellen azonban megindult és ma tart ott, ahol tart, s a hasonló módon folytatott afganisztáni úgyszintén.Mit jelent ez a hír a maga teljes valóságában? Azt, hogy az, amit most eljátszanak a világ hatalmasságainak magukat feltüntető kormányok, Bush elnök és az EU összes vezetője, Német- és Franciaország minden fő embere, hogy meglepetésként érte őket a jelzálog- piaci válság, nem igaz. Mert a most pénzügyinek nevezett válság összes tünete, eleme, csalása, mesterséges volta világos elemzésekben független közgazdászok, elemzők, egyetemi tanárok által fel volt tárva. Valószínű, hogy az FBI is ezen a nyomon indult el. A tárgyilagosság számára kötelező. Figyelmeztette a kormányát. Aki tehát azt mondja, hogy őt, mint kormányt ez a válság váratlanul érte, az hazudik. Ellenkezőleg: a kormányok, a legnagyobbak leginkább együttműködtek a most csalóknak kikiáltott bankárokkal, lefölözték, amennyire tudták ennek az értelmetlen pénzmozgásnak a hasznát, háborúztak belőle és eladósodtak. Élvezték a politikai hasznát annak, hogy a fedezet nélkül szétdobált hitelekből a fogyasztói társadalom fogyasztott és a növekedés látszatát keltette, az pedig az ő jó gazdasági politikájuk eredményének látszott. Egy nagy, összefüggő hazugságrendszer dőlt most össze, mert szándékosan összedöntötték. Valamihez ez a válság időzítve volt és van. Hogy mihez, azt most még nem tudjuk, de lehet, hogy hamarosan kiderül.
Mégiscsak furcsa, hogy George Bush a Lehman and Lehman összedőlésének hírére azonnal megajánl 700 milliárd dollárt az adófizetők pénzéből a bankoknak és maga is tudja, hogy ez csak az első kicsiny részlet. Olyan nagy a meglepődés, hogy a képviselőházon elsőre nem is megy át a javaslat, mert a sok mezei képviselő még hisz a liberális kapitalizmusban, a piacban és nem érti a dolgot. Mi magunk is csak lassanként és csak a hazai jelenségek tükrében értettük meg. Most már világos, hogy a dolog fordítva történt: nem a kötelességtudó, felelősségteljes állam az éber és részvétteljes Bush elnök sietett 700 milliárd dollárral a bajbajutott pénzintézetek segítségére, hanem a pénzintézetek rendelték el, hogy az állam adjon nekik valódi pénzt, mert a virtuális már nem ér semmit. Ment a telefon vagy a kódolt üzenet a Fehér Házba: a megbeszélt dolog megtörtént, a Lehman és Lehman összedűlt, kérjük a megbeszélt dohányt. Igenis, mondta az elnök. Vagyis, nem pénzügyi válságról van szó, hanem vezetési válságról. Az állam és a pénztőke harcának újabb fejezetéről, amelyben a pénztőke pénzt rendel magának az államtól, a dolgozó emberektől, az adófizetőktől. Miért? Mert kell.
Ez a diktatúra új formája. A nemzetközi zsidó pénztőke zokogási rohamok közben úgy tesz, mintha kényszerű államosítást szenvedne el, közben azonban az állam pénze ömlik beléje. Most úgy látszik, mintha az állam államosítaná a bankokat, valójában azonban az történik, hogy az állam pénze feletti rendelkezés - tekintettel a válságra - a bankok hatáskörébe kerül és a bankok bankosítják az államot. A válság mindenható. A válság megoldásának mindent alá kell rendelni. Ugyanúgy, mint háborúban a haditermelésnek. Általános mozgósítás van.
Most a válság legyűrésének szükségletei határozzák meg a termelést, a munkaerő-gazdálkodást, a jövedelmeket, a nyugdíjakat, az adókat, az egészségügyi szolgáltatásokat, és ha a válság leküzdésének érdekében bankárvélemények szerint mindenkinek szerényebben kell élnie, akkor mindenki szerényebben fog élni. No, nem annyira szerényen, mint a bankár, akit hanyag bankvezetés miatt ideiglenesen elütnek bizonyos prémiumoktól, de mindenesetre szerényebben fog élni, mint ahogy tegnap élt. Mert a bankoknak a válság leküzdéséhez szükségük van az ő kis pénzére. A pénzére és az életére és a puliszkájára. ("A puliszka nem robban".)
Szó sincs tehát arról, amiről annyit fecsegnek, a bankok részleges, vagy teljes államosításáról, hanem éppen fordítva, az állam minden pénzének a zsidó pénztőke hatáskörébe vonásáról. Az új, a szigorított világrend bevezetésének első fázisáról. Ez már nem liberális demokrácia és nem szabadpiaci kapitalizmus, hanem valami más, pénzügyi diktatúra. A liberális kapitalizmus kiélte és túlélte magát, de a liberális demokrácia uralkodó rétege nem mond le a hatalomról és az új rendszer, a diktatúra vezetője, haszonélvezője és elitje is maga akar maradni. Ezt régen háborúval érték el, háború nyomán szabtak-rendeltek új rendet, most a háborút a válság helyettesíti. Van háború is, van terrorellenes világháború is, de a világháborút nem lehet megkockáztatni, az állandó regionális háborúzás pedig nem elég hatékony a tervezett pénzbeszedéshez. Nagy pénzbeszedéshez nagy válság kell. Hát itt van.
Azon se csodálkozzék senki, hogy bankok dőlnek össze. A háborúkat mindig pogromok vagy ellenséges támadások, Pearl Harbor és Luzitánia elleni támadások váltják ki, Kassa bombázása is ilyen lehetett és most a Lehman and Lehman összedőlése volt az első pogrom, aminek utána George Bush rögtön tudta, mit kell cselekednie. Mert megmondták neki, miként 2001. szeptember 11-én.
A magyar helyzet tökéletes megfelelője a világhelyzetnek. A Rózsadomb Géniusza kormányának úgy kellett ez a válság, mint egy falat kenyér. Most aztán meg lehet csinálni a magyar élet nagy összezsugorítását, amelynek először a Bokros-csomagban feküdtek neki. Nyugdíjemelés, adócsökkentés, magyar termelés? Nevetséges. Válság van, mindenkinek össze kell tartani, mindenki csak szoros, drót gatyamadzagot hordhat. Demszky és Surányi megmondják, mit kell tenni. Fel kell számolni az önkormányzatokat. Sok az önkormányzati képviselő és majdnem mind keresztény, mert annyi zsidó még nem érkezett az országba, hogy a falusi önkormányzatokat is megszállják. A sok önkormányzat sok iskolát tart fenn, kínkeservesen. De mi a fenének az iskola a bennszülöttnek? Sok az iskola, sok az egészségügyre fordított pénz, még van itthon némi intelligencia és még nem menekült ki mindenki az országból. A hatalmat átvenni csak akkor lehet akadálytalanul, szinte szívességszerűen, ha már csak a magatehetetlen öregek vannak az országban, akik minden nap megkapják, hogy még mindig jobban élnek, mint a csak egy marék rizsen serpáskodó nepáliak vagy indiai páriák. Mit akartok, ti lakáskölcsönnel tartozók és a törlesztésbe belerokkanók? Talán már a híd alatt alusztok? De ha akarjátok, a hidak alá szorítunk benneteket, mert ez az ország már a miénk.
Ami ma folyik, az a vén Simon Peresz által elkiabált felvásárlási akció fő hadművelete, amikor a magyarságra a második félelmetes erejű megszorítás van rákényszerítve. Ennek során mindenét elveszik. Földjét, házát, kórházait, iskoláit és lényegében putriba kényszerítik.
Csámcsogó, vérszomjas kutyák, a tegnapi liberális kapitalizmus bajnokai hirdették a Nemzeti Csúcson a véres megszorítások el-kerülhetetlenségét, a nyugdíj csökkentését, a 13. havi megvonását, a családi támogatások lefaragását, az önkormányzatok szélnek eresztését. Surányi, Demszky, Demján, aki mindig a zsidó tőke érdekében beszél, mert annak a strómanja. Befagyasztás. Kussolás és kussoltatás. És a kisebbségi kormány mögé - ellenzékből - felsorakozik az SZDSZ és az MDF és megkezdődik a magyar sírmenet utolsó fordulója.
Kádár még esküdözött annak idején, hogy ide nem gyűrűzik be az olajválság. Begyűrűzött. De a taktika is megváltozott. Gyurcsány már teli szájjal kiáltja a válságot. Az új módi: hivalkodni a világválsággal, amely elért bennünket. Most mindent a válság-elhárításba kell beszolgáltatni.
Igen, ez a beszolgáltatás új formája: be kell szolgáltatnod a nyugdíjad, a munkabéred, és ha nem tetszik a munkahelyed, az adód, a járulékod, a kórházi ellátásod, az utolsó garasod is kell Surányinak és a CIB banknak meg a többinek és te kedves, szerencsétlen kis magyar készülj fel rá, hogy ezentúl életfogytiglan a válság ellen kell küzdened. Nem tetszett a szocializmus építése? Akkor most itt van az örök-válság, küzdjél ellene egész életeddel. Mert ez a válság csak most, az első ijedtség idején határidős, és csak olyan ugri-bugri alakok merik mondani, mint Veres, a pénzügyminiszter, hogy szeptemberig tart. Szeptemberig? Melyik szeptemberig? Mert tervezve életfogytiglan van. Tíz év, húsz év - semmi. A válságból való kilábalás kötelező életcél. A tisztességes, nem szélsőséges, nem antiszemita alattvaló tudja, mi a kötelessége válság idején.
Válság volt van, lesz. Magyarország volt, de így nem lesz.
Ezt a cél legtömörebben és legplasztikusabban az mutatja, hogy a borzalmas ürességbe és semmitmondásba fulladó Nemzeti Csúcson egyetlenegy szó sem esett Magyarország igazi problémájáról, az adósságcsapdáról. Miért nem kaphat ez a megrendült gazdaság és ez a vánszorgó társadalom egy kis adósságátütemezést, netán elengedést? Amikor ez a bankokba tömött pénzek töredékéből, és veszteség nélkül is megoldható? Miért hazudják azt, hogy a fizetőképesség megőrzése a legfontosabb? Kinek? És miért? Amikor átütemezést, öt-hat évi fellélegzést a bankokba kiszórt pénzek töredékéből kaphatna ez az ország? Miért kell a magyarnak, rabló, haszonélvező kormányai jóvoltából elnyomorodnia az adósságban és mindenét zálogba tennie? Miért? Miért nem erről beszéltek a Nemzeti Csúcson? Nem igaz, hogy ők nem tudják, nem igaz, hogy senki nem jelentette nekik. Az FBI is jelentette. Minden épeszű és ép lelkű közgazdász elmondta már. Tény. Megkerülhetetlen tény. És a Nemzeti Csúcs megkerülte. Az ellenzék is megkerülte.
A magyarság ezzel az adósságteherrel a biztos pusztulásba tart. Ezt a Nemzeti Csúcson mindenki tudta, de senki nem beszélt róla. Mondhatnók azt is, hogy ezért egyszer felelni kell, de ezt bizonyossággal már nem tehetjük meg, mert ha a zsugorítási-népirtási terv sikerül és Magyarországon a Peresz-terv megvalósul, akkor az elhallgatók, a mellébeszélők kitüntetést fognak kapni. Prima primisszimát.
Csurka István
| < Előző | Következő > |
|---|
