Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2024. március 28, csütörtök, Gedeon és Johanna napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

Új generációs kommunisták és a felelősség

E-mail Nyomtatás

A pénteki lapszámot olvasgatva úgy tűnik nekem, hogy a virtuális klubban, melynek tagjai a Népszabadság szerzőiből és hűséges olvasóiból verbuválódnak, nagy a zavar azt illetően, hogy a kialakult államcsődközeli helyzetért ki a felelős? Merthogy a Gyurcsány nem - ez az egy biztos -, mivelhogy ő a megmentőnk IMF-kapcsolatainak hála. Maradhatna még az Egyesült Államok, de ez is kínos, nagyon kínos, napokkal a vizummentesség megadása előtt, és egyáltalán, hogy jövünk mi ahhoz, hogy az USA-t...? Három notabilis szerző is nekiveselkedik, hogy a fából vaskarikát csináljon: ám roppantul tárgyilagos, csak a tényeket néző, mindenre kiterjedő elemzésük végső következtetése meglepően uniszónósra sikeredett: Gyurcsány ártatlan a kialakult vészhelyzetért - ha van egyáltalán ilyen az Óperenciás-konvergenciás tengerentúli jövő alapjainak lerakásán tüsténkedő Magyarországon -, legkevésbé a kormány, sokkal inkább a rosszindulatú, felelőtlen ellenzék, az álhíreket terjesztő médiumok, valamint az ezekre fogékony ostoba magyar tömegek a felelősek.
A magyar újságírás olyan, amilyen. Sajnos nagyon sok benne a buta, kontár, inkompetens okoskodás, ami - gyaníthatóan - úgy tartozik hozzá a kivívott sajtószabadsághoz, mint disznóhoz a vakaródzás. (Szabó Dezső után szabadon.) Számos jól-rosszul összekalapált cikkel találkozhatunk nap mint nap, amelyből kilóg a lóláb és penetránsan érezhető a szerző izzadságának szaga, amint bizonyítani igyekszik a bizonyíthatatlant, szépként lefesteni a rútat, vagy rútságként interpretálni a szépséget. Valójában ezek az írások még cáfolatra sem méltóak. Az viszont mindig elszomorít - sokkal inkább emberileg, mint szakmailag -, ha egy kifejezetten tehetséges, jó tollú kolléga egy nyilvánvaló képtelenség bizonygatása során próbálja meg ostobábbnak feltüntetni önmagát, mint amilyen, miközben tökéletesen tudja ő, hogy letért az egyenes útról, és girbe-gurba ösvényeket követve tapogatózik.
Ezt tette például Aczél Endre is szokásos, 3. oldali belső vezércikkében, ahol is egyenesen "abszurdnak" nevezi azon feltételezést, hogy Gyurcsánynak egyáltalán bármi köze van  államcsődünkhöz: "Már látni, hogy az ellenzék - és a sajtója - nem ismeri a kíméletet. A válság előidézője nem Amerika, hanem a ma-gyar miniszterelnök lesz, bármi abszurdan han-gozzék is ez."  Javaslom, finomítsunk ezen a képen: a világválság előidézője elsősorban és mindenekelőtt az USA, de a hazai államcsőd egyszemélyi felelőse Gyurcsány Ferenc, és csak másodlagos oka Amerika ingatlanpiaci válsága. Hogy könnyebben érthető legyek, képzeljünk el egy falut, ahol korrupt, felelőtlen, csak a profitot néző, semmi másra tekintettel nem lévő polgármester szava dönt mindenben. Így aztán, ahol lehet, ott csípnek le egy falatkát: kilopják az épületekből a cementet, mindenből a legolcsóbbat, a leghitványabbat szerzik be, azt is a létező legkontárabb, éppen ezért legolcsóbb melósokkal vakoltatják össze. Aztán hirtelen jön egy földrengés, nem túl nagy, nem is túl kicsi, de arra azért tökéletesen alkalmas, hogy falun-
kat a földdel tegye egyenlővé, miközben a szomszéd településeken csak némi kárt okoz: ledől egy-két kémény, megreped egy-két fal, de azért az élet megy tovább. Kivéve minket, mert számunkra - hála a lelkiismeretlen, önző, harácsoló és dilettáns vezetésnek - végzetes lett. Kérdés: a földrengést, vagy az összeroggyanásra predesztinált épületeket felhúzató polgármestert terheli-e nagyobb felelősség? Nyilvánvaló, hogy ez utóbbit. Ez még akkor is nyilvánvaló, ha Aczél Endre publicista úr abszurdnak tekinti ezen következtetés levonását.
A még talán Aczél Endrénél is népszerűbb Csányi Vilmos a kormány jó hírnevének lovagias védelmében szintén hajlandó saját - sze-rintem amúgy is eléggé kétes - világnézeti színvonala alá bukni, látásmódját tudatosan leárnyékolni, mint hajdan a szódáslovakét, csak azért, hogy sikerüljön elmismásolnia Gyurcsány felelősségének kérdését. Kötelező álszerénységgel emlékezteti olvasóit tudományos rangjára - ("mint az emberi viselkedés szerény tanulmányozója, azt kell mondanom") -, hogy aztán inkább a sci-fi, semmint az egzakt vizsgálódás kategóriájába sorolható jóslatokat tegyen közzé: a válság hamarébb véget fog érni, mint hisszük; Kína segítségével fogjuk orvosolni; a válság nagyon sok jó és pozitív hozadékot provokálhat ki az emberiségből, mivel "a milliárdos embertömegek egészen másként viselkednek, mint ahogy az egyének"; ezért szükség volna egy új tudományra, amely a milliárdos tömegek természetét tanulmányozza stb., stb. Érdekes dolog ez, ugyanis a baloldal tűzzel-vassal tiltakozik a nemzetkarakterológiának, mint feltételezésnek is a létezése ellen, ugyanakkor az efféle tellúris kiterjedésű, milliárdos tömegekre érvényes viselkedésnormákat gond nélkül bedob a köztudatba az ünnepelt, nem titkoltan szocia-listabarát etológus. Ám tegye, az ő sara. Én mindehhez csak egyet fűznék hozzá: számomra ma sokkal mértékadóbb a magyar egyének privát véleménye Gyurcsányról és politikai bűnbandájáról, mint milliárdos embertömegek állítólagos válasza az USA pénzpiaci válságára.
Végezetül Babarczy Eszter elemzéséről szólnék, amelynek már a címe is üvöltően hamis, mert kérdés - vagyis nem lezárt rébusz - formájában teszi fel a mindenki által kapásból megválaszolható nyilvánvalóságot: Kié a felelősség? Talán mondanom is felesleges, hogy a kolléganő nyomozati eredményei nem csupán Gyurcsány Ferencet, de még az USA-t is felmentik minden világválsági felelősség alól. Ugyanis, és most tessenek figyelni: "Kié a felelősség? A maga szintjén mindenkié. A bankáré, a szabályozóé, a politikusé, a médiáé és az átlagemberé."  Vagyishát, a tiéd, kedves olvasó, aki ahelyett, hogy az ártatlan kormányfőt szapulod, jobban tennéd, ha a tükör elé ülnél - legalábbis Babarczy Eszter szerint.
Istenem, hogy milyen ismerős ez az egész, hiszen szó szerint ezt, vagy valami effélét gajdoltak exkommunistáink húsz évvel ezelőtt, közvetlenül a rendszerváltás után is, de akkor a bukott rendszer bűnei kapcsán kérdezte tőlük a magyar társadalom: kié a felelősség? Részükről ugyanez volt a válasz, amit ma Babarczy mond: mindenkié, mindnyájunké, az egész társadalom együtt felelős, mert ugyebár "ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van, és mindenki szem a láncban". Ezért aztán a vadász elől menekülő kisnyúl felelős tettestárs a vérengzésben. Talán azért, mert incselkedve menekült, kiváltva az ártatlan puskás emberből a vadászösztönt, talán mert nyúlnak született. És mert csak, végül is ott volt, szereplő volt, ne csináljon úgy, mintha ártatlan lenne és kizárólag a vadász tehetne a történtekről! Ezen logika kiterjesztésével válhatott rab és börtönőr egyként áldozattá, sőt! Ha jól belegondolunk, a rab azért van ott, mert megérdemli, mert valamit elkövetett, de a szegény őr, aki hófehér, mint a liliom, miért kellett, hogy a börtönben töltse az életét? A rab miatt, akire vigyáznia kellett. Így lesz igazi áldozattá az őr, és marad örökre bűnöző a rab.
Teremtő Isten, mikor lesz végre új ég és új föld Magyarországon? 
Szőcs Zoltán
 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség