Üzenetek Voltegyszerből

E-mail Nyomtatás

Megjelent a Magyar Fórumban- XX. évf. 48. szám

Ezeken a hasábokon már jóval ezelőtt felvetettük, hogy a nyugati kultúrában a lehanyatlás évtizedeiben a liberális korszakot önkényuralmi, parancsuralmi korszak fogja követni. Mindezt Oswald Spengler zseniális történelemfilozófiai korszakolása alapján mertük megtenni. Spengler felfedezte, hogy az összes előttünk járt nagy kultúrában, a kínaiban, a mezopotámiaiban, az egyiptomiban és a többi ókoriban, s így természetesen a mienkben, a faustiban, vagy nyugati keresztény kultúrában is az adva lévő feltételek között szabadelvűnek minősíthető korszakok után parancsuralmi korszak következett. Azért, mert ezt kívánta a kultúra fennmaradásának és a kultúra metafizikai küldetésének az érdeke, illetve azért, mert egyszerűen így történt. Spengler, talán mondanom sem kell, nem esik bele abba a felületes hibába, hogy az egyes korszakokat egymás fölébe vagy alá helyezze, és a szabadelvűnek mondható korszakot a haladás csúcsának, a zsarnokit pedig visszafejlődésnek minősítse. A kultúrákat szerves egésznek tekinti, amelyekben az élet önálló ütemei nyilvánulnak meg. A haladás egy ostoba liberális illúzió, amelyet a technika fejlődése látszik igazolni, de a tömegember mai lelki sivársága, amelyet ez a haladás teremtett meg és a vékony pénzbirtokos kaszt használ ki, porba dönti a haladás elméletét.
 Ezzel a spengleri tekintettel végignézve a nyugati kultúrán, amelynek részei vagyunk, ha nem is legbelsőbb körbeli része, a közelgő diktatórikus korszaknak évek óta számos jele észlelhető. Most pedig az úgynevezett világválság, mint valami tüntetés transzparenseit állítja a szemünk elé a liberalizmus összeomlásának és a rendkorszak előnyomulásának jelenségeit. Az új tények a névlegesen még fennálló liberális rendbe semmiképpen nem illeszthetők bele. A diktatúra még a farkát ugyan behúzva, sunyítva és körbeszimatolva, szégyenkezve nyomul előre a liberális demokrácia erdejében. Mintha tudná, hogy hamarosan ölni fog, mert a rendteremtéshez azokat, akik nem akarják, el kell távolítani. Lopakodását közintézmények dőlte és halottak jelzik.
Van azonban ennek az átmenetnek néhány érdekes kísérőjelensége. A bukófélben lévő liberális vezetőréteg maga kezdi használni a következő diktatórikus korszak fegyvereit. Azok és azoknak az utódai, akik a liberalizmussal uralomra jutottak és kétségtelen, sok értelmes, üdvös dolgot is megvalósítottak, lásd: szociális piacgazdaság, most a diktatúrában is uralmi pozícióban kívánnak maradni, és ezért ők kezdenek - ölni.
Mindenekelőtt Jörg Haider kiontott vére a legfenyegetőbb üzenet az elkövetkezendő módszerekről és a kíméletlenségről, de ez még korántsem az elkövetkező rendteremtő rassz műve, hanem éppenséggel az osztrák liberalizmusé, ha tetszik, az úgynevezett ausztromarxizmus utolsó gaztette.
Az előre hozott választásokat Ausztriában azért írták ki hónapokkal ezelőtt, mert az osztrák néppárt és a szocdemek nagykoalíciója felbomlott. A legtöbb szavazatot jelentős veszteségek után ismét a szocdemek kapták, de önálló kormányalakításhoz ez kevés volt. A néppártot még jobban megbüntették a választók, csak huszonöt százalékot kapott, vi-szont majdnem harminc százalékot ért el a két szélsőjobboldalinak mondott párt, amelyek mindegyike Jörg Haider köpönyegéből bújt ki, és ezeknek, a kereszténydemokraták huszonöt százalékával kényelmes, 55 százalékos kormánytöbbségük lehetett volna. Ausztriában ilyen kormány egyszer már volt. A néppárt és Haider pártjának kormányra kerülése - még Haider személyes részvétele nélkül is - európai bojkottot zúdított Ausztriára. Ez már önmagában is képtelen dolog volt. Az erőszakos beavatkozás egy nemzet belügyébe nélkülözött minden jogi és erkölcsi alapot. A liberális Európa, a demokrácia hivatott terjesztője keresztes háborút hirdetett egyik katolikus tagállama ellen - zsidó-keresztény keresztes háborút. Mi volt ez, ha nem liberális parancsuralom? Most pedig mi történt? Az osztrák választók többsége újra felkínálta a politikai vezetőknek a tegnapelőtti lehetőséget. Alakítsatok kereszténydemokrata és jobboldali kormányt. Osztrákot. Abszolút demokratikus, tiszta választási eredmény képében. A válasz erre Haider megölése volt. A megjátszott baleset tulajdonképpen nem is az úgy-nevezett szélsőségeseknek, hanem a néppártnak szólt és egész Ausztria népének: ne merjétek. Nem merték. A két régi kollaboráns párt megegyezett, és visszaállították az egyszer már megbukott nagykoalíciót. A liberalizmus talán néhány évvel meghosszabbította fennmaradási idejét.
Haider balesetének helyszínén a kötelező haladás irányát jelző nyíl kétségtelenül kelet felé mutat. A liberális rendszer átmentési akciói most Budapesten történnek. Balesetnek álcázott gyilkosságok is vannak, voltak, véres leszámolások is - Aranykéz utca, móri bankrablás -, rendőri akciók is, méghozzá idegen résztvevőkkel, roppant megszorítások, amelyek voltaképpen csendes népirtások. Ezeket a fenyítéseket és megfélemlítéseket azonban nem a készülődő rendpárt, nem egy katonai junta követi el, hanem a liberális rend, annak is a titkos háttérhatalma. Az elkövetők soha nem kerülnek kézre, a szükségintézkedések elrendelői megdicsőülnek, magasan fizetett világbanki állásokba jutnak. Majdnem mindannyian milliárdosok. Cézár azonban katona volt.
A magyarországi, túlnyomó részben zsidó liberalizmus most iskolát teremt: az agyonmanipulálás politikai főiskoláját, amelynek az egész világ a csodájára jár. Hogyan lehet egy valamikor hősies szabadságharcokat vívó nemzetből rongytömeget csinálni, s hogyan lehet zavarkeltéssel, állandósított, szándékos rendetlenséggel a haszonélvezők szűk kasztját uralmon tartani még azután is, amikor történelmi idejük már réges-rég lejárt. Mire lehet jutni népből tömeget csinálva, mennyi ideig tart az értelmiség nagy részének tartás nélkülivé tétele, hogyan lehet egy mihaszna, tehetségtelen és gazemberekből álló kormányzatot a lelepleződés és az ország nyilvánvaló tönkretétele után is fenntartani, s végül hogyan lehet az első átmentés után, amelyik a rendszerváltáskor történt meg, másodszor is átmenteni az uralkodó réteget. Vagyonnal együtt, egy recesszióban, amelyet a rossz kormányzás idézett elő. De ezt a hadműveletet, ezt a történelmi szabadalmat talán csak a zsidó vallási állam megteremtéséhez lehetne hasonlítani, amely ugyebár a szétszórtság kétezredik esztendeje után történt.
A manipulálási módszer lényegére, a szabadalom titkára most nem térhetünk ki, de majd sort kerítünk talán erre is. Most legyen elég annyi, amit korábbi írásunkban már pedzettünk, hogy a manipulátor mindig legyen szövegközi, hitesse el a tömeggel, hogy az ő szavai és ígéretei tettek - és maga egy percig se higygye el, amit mond. Aki csak egy pillanatra is meginog, s komolyan veszi a gojoknak tett ígéreteit, azt sürgősen el kell távolítani a vezetésből. Példa kell? Tessék.  2008. november 23-án, hétfő este Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke, miután vezetésével pártja kilépett a koalícióból, azt mondta az Este műsorvezetőjének, hogy nem az MSZP-nek és a kormánynak szavazzák meg a költségvetést, hanem a ma-gyar népnek. Ez már ott, a stúdióból is kiszippantotta a levegőt egy pillanatra. A magyar nép érdekében vonják el a tizenharmadik havi fizetést a dolgozó emberektől, és a magyar nép érdekében engedik vagy kényszerítik utcára lökni a dolgozó emberek tízezreit. És elsősorban a külföldi tőke teszi utcára a dolgozóit, amelyet ők csaltak be az országba irdatlan kedvezményekkel, a magyar tőke rovására és annak teljes kiszorításával. Mert a magyar nép érdeke az, hogy ez a mihaszna, tehetségtelen, az országot aljasul eladósító és rabló kormány fennmaradjon. Mi ez, ha nem diktatúra? Amikor az uralkodók egyike, egyébként egy sima arcú, minden kenyérenvaj ember azt mond, amit akar.
 A megvezető iskola lényege továbbá az állandó ellenségképzés. A magyar liberalizmus világszabadalmában az ellenséggel való állandó küzdelem, s egyúttal az ugyancsak állandó áldozatvédelem és az örök demokráciaszolgálat az uralom alapját képezik.   Ez természetesen csak akkor érvényes és csak akkor hatékony, ha az ellenség nem ellensége a nemzetnek, és a sors jobbra fordításának nem akadálya, hanem csak az uralkodó kasztnak áll útjában, s ugyanígy az áldozat sem áldozat, hiszen uralmon van, a demokrácia pedig mint módszer teljesen félre van magyarázva és nyomokban sem létezik. Az egésznek együtt pedig az állandó zavarkeltést kell szolgálnia. A társadalom egy pillanatra sem nyugodhat meg. Magyarországon ezért most, észlelve, hogy az antiszemiták és az antiszemitizmus elleni küzdelem bizonyos fásultságba fullad, a szlovák-magyar ellentétet is felszítják és megjátsszák.
Ebben semmi veszély nincs, ezt a még liberális Európa is mosolyogva nézi.
 Szlovákiában a Slota-féle szélsőség csak borovicskától nyelv-összeakadásos magyar- ellenességet produkál, és csak mellékesen böfög fel hozzá némi antiszemita gőzt, azt is inkább Budapestnek címezve, tekintettel arra, hogy Szlovákiában egyelőre nincs hegemóniához elegendő számú zsidó elem. Európa vezetői nyugodtak, és tűrik Slotát és Ficót. Csak a gondolkodásra is képes, elemző és történelmi látású jobboldal a veszélyes számukra, csak az a kirekesztendő szélsőjobb. Egy Haider a maga liberalizmusával megölendő, pusztán azért, mert nem hódolt be. A "kokkettáló" középjobb - néppárt, Merkel-féle német kereszténydemokraták, a Fidesz, a régi MDF - akár hatalomra is segíthető, amíg politikailag korrekt. Az ellenségnek kinevezettek, a francia Nemzeti Front és a magyar MIÉP és más európai pártok, természetesen nem antiszemiták, de éppen mert nem azok - nincs bűntudatuk és nem hajlandóak alávetni magukat a zsidó erőszaknak és kizsákmányolásnak.
 A liberális rendszer most összeomlott, mert látványosan áthágta a saját szabályait, mert képtelen fenntartani azt az életformát, amely fennmaradásának egyedüli tömegbiztosítása és mert kimerült. A Nyugat nem bírta ki azt a kétszáz évet, amennyit Oswald Spengler jósolt neki "A nyugat alkonyában", az 1910-es évek végén, amikor befejezte művét. Mert most ugyan világválságról szól a mese, de nincs az egész világra kiterjedő válság. Kína és Távol-kelet, Japán megérzi ugyan az európai és amerikai piac összeszűkülését, de nincs válságban. Mert a világnak azon a felén soha nem volt liberalizmus. A Nyugattól ők a liberalizmust még ha akarták volna sem tudták volna átvenni. Csak azt vették át, ami számukra használható volt, a technológiát. Amikor a kis zseni Teng Hsziao-ping megsejtette, hogy az amerikanizmus és a liberalizmus be akar törni Pekingbe, tankokkal tapostatta el az Amerika iránt elbódított kínai fiatalokat a Tienanmen téren - és most Kína a legerősebb hatalom, és a válság sem terjed ki rá. Az eltaposás borzalmas volt és kegyetlen, de ma már nem vitatható, hogy a kínai kultúra érintetlenségének és önállóságának védelmében történt. A japán autóiparból nem bocsátanak el senkit, és egyelőre a magyar Suzuki felől sem érkeznek ilyen hírek. Baj csak ott van, ahol liberalizmus - volt. Ahol a liberalizmus szövegközijei uralkodtak. Kínát kínaiak vezetik. Japánt japánok. Ezek tények.
 Most persze az a kérdés, hogy ki és melyik réteg, elitcsoport, náció vezesse a majd a felkészülési állapotban lévő új diktatúrát. Erre nézve Spengler nem ad útbaigazítást, de egyetlenegy fáraót, egyetlenegy római katonacsászárt, egyetlenegy római arcélet sem rajzol le, amelyik előzőleg a liberálisnak mondható korszak uralkodója volt, aztán pedig egy piruettel diktátor és zsarnok vagy egyszerűen rendteremtő lett volna. A liberálisokat előbb megölik a rendteremtők, aztán lépnek trónra, vagy akárhová.
A mai magyar helyzet különössége éppen abból fakad, hogy ugyanazok akarnak rendet teremteni és parancsuralmat gyakorolni, akik a liberális korszak haszonélvezői és szórakoztatóiparosai voltak. A szórakoztatóiparba beleértve, természetesen nemcsak az árusított lemezjátszókat, hifi-tornyokat és CD-ket és az ezen eszközök által elérhető műsorokat is, hanem a megvételükhöz szükséges hitelek nyújtását is. Mert ennek a rendszernek, amelyik most összeomlott, ez volt a végső és egyben legaljasabb fogása: nem adott akkora bért még a középosztálynak sem, hogy abból a fogyasztás állandóan bővülhessen, márpedig a fogyasztás állandó és természetellenes bővülése volt a rendszer fenntartója. Hanem hitelt adott, illetve tukmált szinte mindenkire, és így az emberek megszokták, hogy hitelből fogyasztanak, hitelből élnek. Ezért rohannak most az államok vezetői, a kormányok a bankok segítségére, mert tudják, hogy ők is ludasak, vétkesek, sőt bűnösök. Mesterséges életet teremtettek azok, akiknek minden információ a kezükben volt, és tudván tudták, hogy a buborék ki fog pukkanni.
A baj most sokkal nagyobb, sokkal mélyebben fekszik, mint ahogyan előadják. Most nélkülözni kell megtanítani azokat a milliókat, akiket eddig fogyasztásra neveltek, akik eddig azért kaptak szagos szappant, mert "megérdemelték". (Ezt is megírtuk már itt.) A kamat volt az a körfogás, és az ember elaljasodásának, kiürülésének lényege.
Nélkülözni azonban csak a kultúra fennmaradása érdekében lehet. A nép soha nem fogja fel tisztán, esszenciálisan a célt, de megérzi a lényegét. Ha vezetői őszinték és nem szövegköziek, nélkülöz és háborúba megy. Ehhez azonban katonacsászár kell. A magyar tragédia lényege és talán az európaié is, hogy nincs a láthatáron egy katonacsászár, nincs egy apró termetű Teng Hsziao-ping. Aki megmondja, hogy mit akar és miért, és parancsolni is tud.
A rendszernek vége, de a rendszergazdák uralmon akarnak maradni. Ennek a bűzét érzi Slota Budapesten, csak nem tudja magát értelmesen kifejezni.
A szabad demokrata-szocialista kormány 2002-ben került hatalomra, hatalmas, rejtett és nyílt, körmönfont és ismeretlen technikájú médiatámogatással, választási csalásokkal és a tömegemberből kiváltott proletárönzéssel. Mert a jobbak és tehetségesebbek, a nemesek iránti irigység felkeltése korábban a polgárságnak is eszköze volt a feudális rend ellen. Ma ugyan gyönyörűnek és emberszeretőnek van a polgár beállítva, de nem csak olyan volt és mindenekelőtt nem volt nemes, a fogalomnak 10-11. századi, Szent László-i értelmében. Viszont kétségtelenül hasznosabb volt, elsősorban a maga számára. De a polgár egy részéből nagypolgár lett, bankár és oligarcha, és most már önzése és kamatharácsolása roppant veszélyt jelent az emberiségre. A polgár, a liberalizmus ma már semmi mást nem tud kínálni a nemes és a katona fegyelmével és az egyenlőség abszurditását nem ismerő rendjével szemben, mint a szabad választást. De hát miből áll ma egy úgynevezett szabad választás? Csalásból. Rábeszélésből, hamis ígéretekből, műsorokból, pénzköltésből - a pénz lopott! - és hazudozásból. Szavakból, szavakból és szövegekből, amelyben a szövegköziek verhetetlenek.
A választásoknak ez a formája előjáték a diktatúrához. Amikor a választást az ellenőrizetlen eszközökkel felhalmozott pénz és a nemzetközi segítséggel megszerzett médiatámogatás dönti el, s nem a képviselt eszmék igazsága, s különösen nem a nemzeti értékek és a nemzeti kultúra szolgálata, akkor a választás tulajdonképpen felesleges. A nagy pártok csak a győzelemhez szükséges technikát dolgozzák ki, Magyarországon hozzászerzik a szükséges nemzetközi támogatást, a pénztőke figyelmét magukra vonják, és a többi mellékes. Legkevesebbet a programon dolgoznak. Miután a nemzetközi pénztőke a rokonait támogatja, a dolog eldőlt: esélyesek a rokonok. Ezért igyekezett a Fidesz mindig kellőszámú rokont felmutatni, hogy igazolja magát. Csakhogy a IMF urai nem hiszékenyek. Olyan vicces kérdéseket, miszerint egy hatalomra készülő párt ízig-vérig demokrata, sőt liberális és abszolute nem antiszemita, az IMF figyelembe sem vesz. Csakis az általa beépített és ha-talomba emelt fők számát és pozícióját nézi és még az etnikai hovatartozástól is el tud tekinteni - bár nem szívesen -, ha megvan a családi lekötöttség és a fogottság valamilyen formája. Kétezer-kettőben a Fidesz nyerésre állt, de fennállt a veszélye annak, hogy a MIÉP háttértámogatásával fog kormányozni, hiába tagadta ezt a Fidesz. A New York-i kehilla vezetői tudták, hogy egy ilyen irányú népi nyomás elől kormányon nehéz kitérni. Veszélyben vélték a kamatokat. Az eredményt tudjuk.
 Ez volt a készülő diktatúra első lépése. A nép további Fidesz-kormányzást akart és a MIÉP ellen nem volt különösebb kifogása. A diktatúra második lépése az volt, hogy a szocialista kormány fennmaradt azután is, hogy rövid idő alatt kiderült: már alkalmatlan a kormány-
zásra. A rendszerváltás és a privatizáció, a nyugati és a zsidó tőke benyomulása minden tehetségesebb, használhatóbb, gyakorlatias emberét felhasználta és milliárdossá tette, az ennek pusztán a hasznából részesülő politikai mikiegerek pedig elkényelmesedtek. A kormány fölül szétfoszlott a korábbi hiánygazdaság védőernyője: már nem volt öröm a nyugatról becsempészett nájlonharisnya. Ideiglenesen a szovjet veszély, a szovjet félelem is elmúlt, de egyúttal a vezetőosztály szovjet védelme is megszűnt. A dörzsölt Horn még a maga proletár ösztönével valahogy ki tudott egyenlíteni és néhány tehetséges munkatársával német segítségre tudta ezt váltani. Moszkva helyett Bonnhoz kötődtünk, mert Berlin akkor még nem volt az igazi. Medgyessy ezzel szemben már semmire sem volt képes, úgy emelték ki egy jó kis bank sine curából, hogy személyével legalább a múlthoz való kötődést kifejezzék. Az ország kormányzatlanná vált, Medgyessy menesztésekor új választást kellett volna kiírni, ehelyett jött Gyurcsány, belső csalásokkal, erőszakosan, megtévesztve még saját pártját is - de nem a zsidó megbízóit! - és kormányra került. Ez volt a diktatúra második, immár nagyon erős ütése. Azóta ebben él a magyarság. Egy diktatúrásodó liberalizmusban, amelyben az az egy kérdés van, hogy meg tudja e őrizni a hatalmát a szövegköziek osztálya és állítható-e közülük majd egy katona császár. Minden törekvésük arra irányul, hogy a népből, a törzsökös értelmiségből, netán az ellenzékből ne támadjon soha államférfi, aki gyanús lehet e tekintetben, azt szövegközileg le kell bunkózni, ha több kettőnél, Haider sorsára juttatni, de a tényleges hatalmat nem szabad a kezekből kiadni. De erre kell az idő, ezért nem lehet előre hozott választásokat tartani. Mert az esetleg olyan eredménnyel járna, mint a népszavazás, és netán még tiszta is lehetne - ebben a nagy zűrzavarban.
 Ma minden rendért kiált. Ez az írás is. 
Csurka István
 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség