Magyar Igazság és élet pártja

Nehéz lenne népszerűtlenebb hivatalos megnyilvánulást elképzelni, mint amilyet Mesterházy Attila  kormányzó párti képviselő és a vele mélységesen egyetértő, mi úgy mondjuk: egy követ fújó Juhász Gábor  államtitkár produkáltak a parlamentben, éppen a megerőszakolt és megfojtott H. Nóra temetésének napján. Hogy romák által megerőszakolt és megfojtott, az bármennyire - még - nem bizonyított, netán nem is lesz, a közvélemény jobban hisz a községben élők - romák és nem romák - egyöntetű véleményének, mint a hatalom politikai céljait szervilisen kiszolgáló, sumákoló, részrehajló, korrupt és mindenféleképpen tekintélyét vesztett rendőrségnek. Még a megszorítások sem annyira népszerűtlenek, mert nem rögtön és nem egyszerre lépnek föl, lassanként hatnak, és mire teljes romboló hatásukat kifejtik, addig majdcsak történik valami.
De amikor köztudottan némely romák ütnek, ölnek magyarokat és nem fordítva, mit számít az, hogy a kisebbik részük vagy csak a töredékük, ha az, meglovagolva az alá adott lovat, annál féktelenebbül és egyre tűrhetetlenebbül teszi, akkor megint azzal előrukkolni, hogy a romák rettegnek a magyar erőszaktól, és minden gyanús külsejű egyénen, aki romatelepek felé császkál, rajta lesz a rendőrség szeme és igazoltató jobb keze... Ennek a hozzáállásnak a híre még a politikailag közömbös rétegekhez is eljut.
Mit képzel a politikai elit, hogy minden szavazója  lakóparkban lakik, és - a mi adónkból (is) - busásan fizetett őrzővédők, kigyúrt gorillák vigyáznak rá? Leginkább az önmaga személyének mindenekfelettiségében tobzódó, a monarhákat megszégyenítő, a történelem legelvetemültebb önkényuralkodóit már-már leköröző miniszterelnökre és hitvesére, a first ladyre. Vagy talán megkülönböztető jeleket, jelzéseket viselhetnek, használhatnak, amelyekből kiderül, hogy kérem, én kormánypárti szavazó vagyok, engem meg az én családomat ne tessenek bántani, amit a roma bűnözők majd tiszteletben is tartanak? Mert még ha úgy lenne is, hogy a protekciósokhoz kiszáll a rendőrség, míg a másodrendű állampolgárokhoz, a piszok fasiszta, rasszista szavazópolgárokhoz meg nem, aligha vigasztalja őket, ha hozzájuk is csak későn...
Vagy valóban van valami garantált tuti tippük, trükkjük a választások minden közvélemény-kutatási előrejelzéssel dacoló megnyerésére? Egy ilyenről olvashattunk is nemrégiben a Magyar Fórumban, nem is akármelyik oldalán, a hőre eltűnő tintával írt bejegyzésekről, amelyeket nemcsak a munkaszerződések megírásánál alkalmazhatnak, és ennek megnyugtató cáfolatát, a lehetőség ab ovo kizárását azóta sem hallottam, olvastam sehol. Mert akkor valóban nincs jelentősége, ha - én, a kormány - akár az összes társadalmi csoportot magam ellen fordítom.
Persze, ne találgassunk, nem gondolnak ezek a posztkommunisták semmit. Nem elvekben, hanem pillanatnyi érdekekben gondolkodnak, ha egyáltalán gondolkodnak. Amint az egyik médiaszereplő találóan megállapította, a rettegésiparban most per pillanat a romarettegés részvényei magasabb árfolyamon állnak, mint a zsidórettegéséi.
A kettős mércével mérés pedig, akár a mintaképüknek tekintett és őket (új) küldetéstudattal felruházó világuralkodó államszövetségben, amely a politikai korrektség és az emberi jogok tiszteletben tartása dicsfényét képes borítani olyan országokra, amelyekben a politikai hatalom halálra kínoz, üstben főz meg embereket, ha az államérdek, pl. katonai támaszpont létesítéséhez való hozzájárulás ígérete így kívánja  - mindennapi gyakorlatuk, szinte rutinjuk. Köztudott egyébként a demokráciaexport és a terrorizmus elleni harc örve alatt világuralma kiteljesítésére törekvő nagyha-talom foglyokkal való bánásmódjáról, hogy effélét csinálni maga is próbálgat. Beleértve ebbe a rutinba a valósággal homlokegyenest ellenkező álláspont képviseletét  is. Lásd a kisebbségi magyarságot jogaitól megfosztó trianoni utódállamokat, amelyekben ma is bármikor kormányzati propagandafogásként alkalmazható, hogy - még mindig -  a magyarok nyomják el és fenyegetik szegény szlovákokat, románokat, szerbeket.
A komprádor elit rövid - vagy hosszabb - távú érdekekből táplálkozó politikai szándéka persze itt is egyértelmű: ötödik hadoszlopként kell fölhasználni a roma kisebbséget (is) az őslakosság ellen. Több már ez figyelemelterelésnél, valóban nem nélkülözi a polgárháború kirobbantásának aljas elképzelését sem, az "antiszemita, rasszista" (valójában ma már zömében antikommunista, antiposztkommunista) lakosság megrendszabályozására. Amelyben persze a zavargások magas polcokon ülő haszonélvezőinek, mint ahogy a történelemben már annyiszor, ismét a rendtermető hálás szerepe juthat majd.
Kétségtelen, hogy nem minden lélektani előkészítés nélkül jelölték ki a cigányságot, illetve annak erre mozgósítható részét erre a kétes értékű történelmi feladatra. A segélyekből élés, a munkáról való leszoktatás, illetve a munkakerülés, ugyanakkor a rasszistázásból élés, a rasszsista magyarok elleni fellépés, polgárjogi mozgalom preferálása valamiképpen ennek a bűnözői rétegnek is a zsoldossá tételéről, zsoldba fogadásáról is árulkodik. De a nem bűnözőket illető kedvezmények, amelyek között éppen az egyedül békés együttélést eredményezni képes iskoláztatás, műveltségi szint emelés nem szerepel, vagy csak álságosan (nyilván, hiszen nem a béke az érdek!) ugyan-úgy tekinthetők, mintha valaki az alkoholistát nem elvonókúrára küldi, hanem újabb meg újabb pénzt ad neki, hogy igya még jobban tönkre magát, mint ahogy eddig. Istentelen frigy van közötted / Ész és rosszakarat! - mondta egy költőnk - mellesleg a Szózaté -, immár több, mint százhatvan éve.
No, de valóban olyan zseniális és minden öngóltól, kockázattól mentes haditervet eszelt ki ez a nevezetes agytröszt, a mindent és mindenkit függésében tartó szürkeállomány? Amelynek politikai képviselete jelenleg alig egy százalékon áll, mert ez a szemét antiszemita lakosság az Istennek nem díjazza a zsidó identitású párt - és megbízói - irántunk való nagy jóságát, jótéteményeit. Nem inkább az érződik ki ebből a másképp, mint aljasnak aligha nevezhető elképzelésből, hogy az idő is sürgeti őket? Hiszen a magyar szabadságtörekvésekkel történelmileg is eggyéforrott cigány társadalom - számos irodalmi példát is idézhetnénk erre,  Aranytól, Jókaitól  Gárdonyiig  és Móráig - számára nem teljességgel lehetetlen, hogy ma is fölismerje: ellenségei, megnyomorítói közösek a magyarságéval és ezért akarják ellene fordítani. A hajdani megélhetési bűnözés idején pl. még jobban tudták, hogy hol is kell a pénzt keresni. Hogy is énekli Babits Mihály halhatatlan Cigánydalában? "Erdőn, hogyha zsidót látsz, / meg se kérded, nekilátsz". Igaz, ezek nem a lakóparkokhoz tartozó erdők, parkok voltak. Érdemes most ezt a kisebbséget bizgatni, uszítani, horribile dictu! fölfegyverezni?...
Ha kevesen is, de vagyunk már, akik tudjuk: szó sincs róla, hogy ez a kormány ügyetlenül, hozzá nem értéssel, kapkodva kormányoz. Inkább úgy tűnik, nagyon is céltudatos, és pontosan tudja, mit csinál.  Azt, ami saját és külföldi munkaadói (vélt) érdekeit szolgálja, legalábbis rövid távon. Hosszú távon viszont ebből sok minden visszafelé sülhet el.
Számunkra is él a régi mondás igazsága: minden rosszban van valami jó. Jól tette az ellenzék vezére, akire azért mégiscsak sokan figyelnek, hogy kimondta: fordulóponthoz érkeztünk, mert valakik átlépték a Rubicont.
A fásultság, a közömbösség, amely egyre inkább eluralkodni látszik, lehet, hogy most már valóban csak látszat. Még ha többen úgy vélik is, hogy a Kiskunlacházán megjelent példátlan összefogás csak a helyi esemény szülte helyi sajátosság, nem zárhatjuk ki, hogy a belénk költözött veszélyérzet most már létre- hozza a sokat emlegetett és hiányolt társadalmi szolidaritást. Hiszen ami H. Nórával Kiskunlacházán most megtörtént, az bármelyikünk leányával bárhol másutt is megtörténhet. Talán még a poltikai elithez tartozók gyermekeivel is.
Ha minden marad a régiben. Ha nem fordítjuk meg a folyamatot, nem változtatjuk meg a dolgok önzés, gonoszság hozta irányát.
Kiss István