Magyar Igazság és élet pártja

Gödöllő Környéki Regionális Turisztikai Egyesület évadzáró szakmai összejövetelén egy kollégám azt mondta: amikor te beszélsz, tudom mit fogsz mondani. Azóta többször a fülemben cseng ez a mondat, mivel egész közéletünkre jellemző a megállapítás. A hírközlő eszközöket olvasva, hallgatva és nézve meg kell állapítanom, hogy legjobbjaink - akik időben szóltak és szólhatnak egyáltalán - sem tudnak semmi újat mondani annak a polgárnak, aki időben tájékozódott és odafigyelt az elhallgatott emberekre. Azaz állandó ismétlésben vagyunk, mert az általunk eltartott politikai elit nem törődik velünk, így véleményünkkel sem ebben a demokráciának álcázott diktatúrában. Eleinte azt hittük, hogy véletlen vagy hozzánemértés, ami történik, és ezért szóvá tettük ismét, hátha lesz eredménye. De rá kellett jönnünk, hogy amikor az emberek tudják, mit fogunk mondani - hiszen mindent többször elismételtünk és mégsem történik semmi -, akkor nem beszélhetünk véletlenről. Bár az igazság ismerete még mindig csak egy szűk réteg privilégiuma.
Nézzük a turizmus-vendéglátás utóbbi eseményein keresztül, hogyan ismétlődik és igazolódik az a hazai kis és közepes vállalkozások elleni folyamatos politika, melynek  eredménye országunk lesújtó  gazdasági helyzete! Szégyen, hogy mindez az Országgyűlésnek mondott, népe iránti teljes részvétlenséggel bíró gyülekezet közreműködésével és támogatásával történik.
Bár a sikerpropaganda folyamatos, a Magyar Turizmus Zrt.  tavalyi és idei 5 milliárdos büdzséje éppen a működési költséget fedezi, ami azért is szomorú, mert a 2000-es évben már sikerült elérnünk a 29 milliárdot.
A MATUR Budapesti Tagozatának november végi klubnapján az Önkormányzati Turisztikai Szakállamtitkárság vezető tanácsosának előadása tájékoztatta a hallgatóságot 2007-2013 között a turizmus fejlesztésére rendelkezésre álló mintegy 300 milliárd forint időbeni és cél szerinti felosztásáról, a pályáztatás technikájáról. A hozzászólásokból kiderült, hogy a fontossági sorrend zavaros, a korábban hanyagolt egészségturizmus túlértékelt. A tokaji borvidékkel kapcsolatos szándékok és a vasúti fejlesztések sem egyértelműek. A fővárosban 60 éve probléma: a Kongresszusi Központ, a reptéri összeköttetés javítása, a központi autóbusz-parkoló, a nemzetközi hajókikötő és a korszerű látogatóközpont kialakítása.
Tulajdonképpen ebből az összegből két év alatt nem került pénz a vállalkozásokhoz. A pályázati rendszer túlbonyolított, úgy a döntések, mint a bírálóbizottságok összetétele tekintetében is hiányzik a megfelelő nyilvánosság. A 7 tagú bírálóbizottság összetétele: 2-2 főt a szaktárca és 1-1 főt a Regionális Fejlesztési Ügynökség és a Regionális Fejlesztési Tanács delegál, míg 1 főt civil szervezet.
Ez az egy fő jelzi a szociális párbeszéd, vagyis a civil társadalom jogi helyzetét, míg a tanácsok és az ügynökség - a kinevezettek révén - egyértelműen a politika fedőszervei. A pályáztatás tehát csak egy illúzió, hiszen ez a rendszer előre meghatározza az elosztás kedvezményezettjeit, és világosan mutatja országunk nem létező demokratizmusát is! Az előadó az egészségturizmust illetően elismerte, hogy az Alföldön már túlkapacitások mutatkoznak.
A decemberi klubnapon megtudtuk, hogy az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnökévé egy "régi" szakembert, Ujhelyi Istvánt nevezték ki, majd a szervezet nevét átkeresztelték Nemzeti Turisztikai Hivatalra. Mondván, milyen jó a szakmának, hiszen majd a politikus lobbizik értünk. Egy valódi demokráciában nem lobbizás alapján működnek a dolgok, hanem tervek, stratégiák és az ezeket meghatározó törvények alapján. Nálunk a lobbizás helyettesíti a törvényt. Nem itt tartanánk, ha végre elismert független szakemberek irányítanák az egyes ágazatokat, és nem az éppen feladat nélküli politikusok. Így új "vezetőnk", aki megszavazta valószínűleg pártjával egyetembe a standtörvényt is, most módosító indítványt nyújtott be ezzel kapcsolatban. Ugye milyen érdekesen és főleg hitelesen működnek itt a dolgok!
A szállodai szakma eddig kiemelt helyzeténél fogva nem érzékelte azokat a gazdasági nehézségeket, melyek a kisvállalkozót már régen sújtják. Így a Magyar Szállodaszövetség jellemző módon nemigen hallatta eddig tiltakozó szavát. A 2008-as novemberi közgyűlésükön azonban már náluk is felvetődött a jövedelmezőség és versenyképesség kérdése. Az ezzel kapcsolatos gondokat a Magyar Vendéglátók Ipartestülete már 1995-ös lakiteleki és a 96-99-es miniszterelnöki konferenciákon még időben jelezte az akkori szakmai szervezetek szolidaritása nélkül, mondván, ezek szélsőséges állítások! A Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője a más ágazatokhoz képest kirívóan alacsony átlagbérről is beszélt.
"Mit vár a vendéglátás a mezőgazdaságtól és az élelmiszer-ipartól?" címmel tartottak konferenciát 2008. december 3-án a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán. Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési, dr.Gyenesei István önkormányzati miniszter, valamint dr. Niklai Ákos, a Magyar Turizmus Zrt. elnökének részvételével.
Az 1995-96-konferenciákon az Ipartestület részéről elhangzott idevonatkozó felszólalásokból idézek:
"Felhívtuk a figyelmet 1992-ben a Gasztronómia Szálloda Turisztika c. lapban a vendéglátás mezőgazdasági ellátására ugyanúgy, mint az ipari eszközellátására.
A hagyományos magyar vendéglátás leértékelődésére, mert nem tudjuk felvenni a versenyt a szendvicsgyártó világcégekkel a hazai kisbefektetőt védő törvények és támogatás nélkül.  Statisztikai adatok szerint, míg egy vendég egyszer száll meg, addig háromszor eszik egy országban. Míg más országok szi-gorúan ragaszkodnak nemzeti jellegük fenntartásához, addig mi lebecsüljük és felszámoljuk a magyar konyhát.
-Megkérdeztük, miért nem kaphatnak ingyen vagy támogatott reklámozási lehetőséget az országot hirdető prospektusokban azok a magyar áruk, amelyek már bebizonyították, hogy vonzerők idehaza és külföldön is? Kijelentettük: Gyors adócsökkentésekre van szükség, amíg nem késő!" Ezen tények felismeréséhez egy mezőgazdaságra alapozott ország vezetőinek 13 év kellett! Véletlenül?
Bár a szakmai kezdeményezők jóindulatát nem vitatom, de ilyen szintű résztvevőkkel megtárgyalva az élelmiszeriparral, a mezőgazdasággal és a hazai gazdával való elbánás folyamatát, magát az eseményt a cinizmus szóval jellemezném. Akik vállalnak egy tárcát, tisztában kellene lenniük ágazatuk folyamatosságával, így igényeivel is! Tehát a  leírt kérdést nem tehetik fel, hiszen, ha a választ nem tudják, nem alkalmasak a vezetésre! Az eltelt 18-év eseményei után egy ilyen konferencián a vezetőknek nem lehet előkelő idegenként megjelenni, hanem kidolgozott szakértői cselekvési programot kellett volna hozniuk, és azt előterjeszteni. Ha komolyan gondolnák a segítséget."
A szocialista demagógia a problémamegkerülés és feszültséglevezetés tipikus áldemokratikus módszerként használja az értekezlet- összehívást, ahol tulajdonképpen egyesek naivan még mindig azt gondolják, hogy tárgyal velünk a miniszter, így akkor megoldódik a gondunk. Nem veszik észre a gyakorlatból, hogy soha nincs eredmény.
Aktuális példa erre, hogy az Országgyűlés elfogadta az egyszer már elvetett standtörvényt. Valószínűleg a vállalkozók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében, ahogy ígérték! Megint a politikai dilettáns holdudvar igényeit teljesítve az adófizetők és választók akarata ellenében. Természetesen, és a mi demokráciánk szokása szerint a szakmai érdekvédelmi szervezetek megkerülésével. Majd jött az értekezleti módszer, mert "javaslatokat várnak a szakmai szervezetektől". Megint milyen demokratikusak ugye? Van ugyan ágazati párbeszéd bizottság, ami felmutathatná ilyenkor az ágazat gazdasági erejét, nyomást gyakorolva a kormányra, de különös módon megválasztott vezetői eddig nem teljesítették soha vállalt feladataikat és hallgatnak! Végre egységesültek a szakmai szervezetek, és a Gundelban tiltakoztak a minap mintegy 50%-os szeszesital-forgalmazás csökkentéssel, amit én a félpályás útlezárás eredménytelen módszerével azonosítok. Bár ne lenne igazam.
Szükségesnek érzem még idézni az 1999-es turizmusról szóló miniszterelnöki konferencián elmondottakból az alábbiakat, hiszen rövid idő után ismét bankot kell konszolidálnunk közpénzből? Döntse el a kedves olvasó, aktuálisak-e az elmondottak vagy változtak  azóta a dolgok?
"Nálunk a legmagasabb az áfa Európa 11 országa közül! Gazdaságunk magyar része stagnál, mert úgy nyitottak piacot a multinacionális cégeknek, hogy a hazai vállalkozók részére semmilyen esélyt nem adtak a versenyre, de még a felzárkózásra sem.
Egyetértve az akkori mi-niszterelnök úr véleményé-vel, melyet a bankokról mondott, ezt az alábbiakkal egészítem ki:
Közel 1000 milliárdos konszolidációval közpénzen si-került egy olyan bankrendszert létrehozni, amely a piacnak csak egy részével tárgyal. Miért nincs ma Magyarországon a bankoknak hitelképességi nyilvántartása? Minden esetben úgy bánnak velünk, mintha először látnának. A terminálon lehúzott hitelkártyát nyolc napig utalják át kamat nélkül. Milyen jogon? Melyik pénzügyminiszter intézkedik végre ennek megszüntetéséről?
Ezeken a 10 éve húzódó problémákon csak egy gyökeres gazdasági rendszerváltozás segít! Példának Kossuth Lajos pénzügyminiszterünket ajánlom, aki Kossuth-bankójával kezébe vette a pénzteremtés ügyét, és ezzel a hitelrendszert is. Ez vezetne a gazdaság felvirágzásához.
Azért választott a magyar nép egy új kormányt, a fiatalság erejében és tisztaságában bízva, hogy a fent említett tanácskozási jogából népünket saját hazájába ötven év után végre viszszajuttassa döntéshozói jogába. Ha ezt az új polgári kormány keményen és radikálisan nem teszi meg, Európa indiánjaivá válunk és ennek történelmi felelőssége ezt a kormányt terheli."
  Mivel a standtörvényt is a gazdaság kifehérítése céljából hozták, feltenném a kérdést: minden európai lett, csak a jövedelmünk maradt 7-8 szor kevesebb, mint az új uniónkban? Az orosz adórendszer a jövedelmek 87%-át, az írek 80%-át, a szlovákok 79%-át, a franciák 78%-át, a britek,74%-át, a német és svéd adórendszer 70%-át, a cseh 69%-át  a lengyel 63 százalékát hagyja a családnál. A magyar csak a felét, azaz 50%-át!. Miközben fogy a nemzet! Munkabérünk közterhei a legmagasabbak az EU-ban. Most találták ki, hogy 250 ezer Ft feletti vásárlást csak banki átutalással lehet megtenni. Az ajándékozott tárgy után meg kell fizetni az áfát. Az újabb uniónkra hivatkozva minden olyan szabályt bevezettek, ami sehol nincs: HACCP, stand, egészségügyi okból moslék nélküli disznóhizlalás. stb. stb. Így aztán szabadon kapjuk a kergemarhakórt, a guargumis élelmiszereket, a baromfiinfluenzát, a dioxinos sertéshúst, az olcsó műtejet, a tonnaszám lefoglalt rossz minőségű átcsomagolt és mérgezett élelmiszert, a "művelt Nyugat" egészséges termékeit!
Vajon miért vannak ezek után nagyon sokan minimálbéren és feketegazdaságban?!
Egyetlen hivatalos szervünk sem mer letenni egy számítást arról, hogy jogkövető magatartással mi marad a zsebünkben, ha adóinkat tisztességgel befizetjük. Mert nem marad semmi! A tények alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az igazság azoknál lakozik, akiket a leginkább illetnek szélsőséges jelzőkkel.
Amint látják, javaslataink mindig lesöpörtettek szédelgőink által. Itt az ideje tehát arról beszélnünk, ki a felelős azért, hogy idáig jutottunk, hiszen a hatalom birtokosai, az ország irányítói évtizedek óta ugyanazok!
Károvits Tamás