Az első világháború előtti vacak obstrukciós időkben ütötte fel a fejét erősebben a perszonálunió gondolata. Az Osztrák-Magyar Monarchiát ne kösse össze semmi más, csak a közös uralkodó személye, s legyen minden más saját, ne legyen közös külügy, közös hadügy és vámterület se. Nem lett belőle semmi, de sokat beszéltek róla. Most pedig, ebben az újra nagyon beteges korszakban, ebben a képlékeny és lesajnált pártrendszerben mintha újra felvetődni látszanék egy közös jelölt személyében való megegyezéssel egy sajátságos pártegyesítés. Egy párt-perszonálunió. Még nem mondják ki, még csak pedzik és még saját jelölteket is kínálgatnak, futtatnak, de a háttérben, a kertek alján már ott ólálkodik a Nagy Közös Krumplibetyár. Ki is lehetne ez más, mint az első Csomag-ember, Bokros Lajos. Még csak az MDF jelöltje, még csak a fonnyadó Fórum elnöknője rugalmasságának bizonyítéka, még csak egy merész hívás makk felsője. Még néha kiszalad munkahelyére, az Európai Parlamentbe felnyalni a fizetését, de ideje és energiája java részét már itthon tölti a kampányban. Jelölő pártja „Orbán Viktor kihívójának tekinti.” Igen, ezen szavakkal vezették be és az ember nem hitt a fülének. Egy, a bekerülésért küzdő, hol egy, hol kétszázalékosnak mért párt miért teszi közröhej tárgyává magát. Hiszen, ha volna szabad és független sajtó, mint ahogy nincs, erre a szövegelésre a karikaturisták tucatjai vetődnének rá és a kabaréfiúk ezzel röhögtetnék a nagyérdeműt. De lenyelik. S ez már fel kellett hívja a figyelmünket a Nagy IMF Krumplibetyárra. (Hogy világos legyen a kép: a krumplibetyár az utolsó szem krumplit is kilopja a kiskertből, nem mint egy megélhetési, hanem amint egy csomagcsináló.) Felvetődik a kérdés: miért Bokros? Miért jó a Rugalmas Asszonynak és miért nem aprehendálnak az ellenfelek? Miért nem mondja a Még Rugalmasabb Nagymama, Lendvai Ildikó, hogy hóhó, „nem addig-a”, az én sápadt arcú fiam lesz a kihívó, Mesterházy Attila, hiszen azért emeltük ki az ismeretlenség homályából, mert mindjárt közbe tud vágni, ha az ellenfél véletlenül valami értelem felé kanyarodik el. De Lendvai Ildikó mélyen hallgat ezúttal. Nem csap le senki erre a bődületes baromságra. Tehát ez a közös szándék. Ismerni kell őket. Bokros Lajos ez idő szerint az MDF miniszterelnök- jelöltje, de az MSZP és a kettétört SZDSZ, és esetleg más, még nem is létező pártszerkentyűk közös jelöltje is lehet, anélkül, hogy egyiknek is tagja volna, lenne.
Egyetlen kötelező feltétele van a Bokros alá besorolásnak: dicsérni kell. Ő a perszonális tekintély, az egyetlen, aki Bajnai Gordon örökébe léphet. Ezzel Bajnait is eposzi magasságokba emelik. Ez az ő végkielégítése. Egy új érdemrend van kifejlődőben: a Nagy Megszorításért a gyémántokkal és a koronajelvényekkel.(Ehhez a koronajelvényeket még le kell lopni a koronáról. Most kezd hiányozni Draskovics.) De a sors úgy is hozhatja, hogy Bokros elbukhat a populista Orbán Viktorral szemben. Erre az esetre magyarázat készül. A magyarázat- kidolgozásra a BKV régi vezérkarának és Demszky Gábornak van kiadva. Némely részletek már kiszivárogtak ebből a magyarázatból. Bokros bukása a haladás bukása. A tragédiáért akkor már nem ő felel és nem is a küldők, hanem az ázsiai szűklátókörűségbe süllyedt nacionalista magyar nemzet. A rossz nép. A rossz népet tehát a Világbank intenciója szerint jogosan lehet lefogyasztani hatmillióra. Mi teszi alkalmassá Bokros Lajost erre a szerepre? Mindenekelőtt abszolút IMF kompatibilissága. Szolgált is ott, éveken át. Nyilván számos megszorítási tréning eminense volt. Mindig nyújtózkodva jelentkezett, ha gyógyszerkasszáról vagy a tandíjemelésről kérdezett az oktató. Ám van más is. Még a Tervhivatalban dolgozott, valószínűleg párttagként, megbízható elvtársként, amikor „Ricardo” álnéven gazdasági reformtanulmányokat írt Kis János szamizdatjába, a Beszélőbe. Ez természetesen csak a rendszerváltás után fedődött fel, amikor hirtelen dicsőség lett. Bokros persze nem lehetett annyira naiv ott a tervhivatali ebédlőben vagy a Bankjóléti teniszpályákon, hogy ne sejtse: a felettesei tudnak a kihágásáról. Így fiatalon bekerült az amerikai-zsidó ösztöndíjazású titkos pakliba, a hatalomátvételre kijelöltek látszólag üldözött csapatába, persze egyelőre kis pontként. A kis Ricardo a Tervhivatalból. A neheze ezután következett számára. Fontossá, nélkülözhetetlenné és minden sötét népnyúzásra vállalkozóvá kellett tennie magát. A bankkonszolidáció élete zenitjére röptette. Megkapta a Budapest Bankot, majd Horn Gyula pénzügyminisztere lett és kidolgozta a nevéhez kötött Csomagot. Az első erős megszorítást, amely egyben a nagy magyar végeladás ideje is volt, amikor mindent vagy ingyen kapott meg a külföldi, vagy a megszorító csomag miatti depresszióban, kereslethiányban értékének legfeljebb tíz százalékáért. Ez volt a Leumi-Hitelbank ideje, amikor a Moszad bankja a Hitelbank leányvállalata volt, vagy fordítva és ekkor került – vajh, milyen pénzen? – véglegesen és teljesen izraeli-amerikai kézre az élelmiszeripar és a gyógyszeripar. Ekkor szűnt meg a hajógyártás és kezdték meg a szép vízparti telkek felvásárlását bizonyos cégek, akkor vette meg például a Biogált a TEVA, a debreceni „loki” szponzora. Ma már, mit ad Isten, a Sajóbábonyban is van egy telephelye a TEVA nevű izraeli óriáscégnek, amit viszont Vona Gábor vagy figyelmetlenül hagyott, vagy éppenséggel oda lett küldve szervezetet alapítani, mert a sajóbábonyi cigányok, akik nem a TEVA dolgozói, mert vegytanból csak a kannás bort ismerik, elnadrágolták őkelmééket.
Bokros Lajosunknak azonban ehhez semmi köze sincsen. Ő, csak a megszorítások és az adósság-visszafizetés magasságából figyeli a magyar életet. Az a feladata, hogy a megszorítások liberális igazságával legázoljon mindenkit, aki könnyíteni akar a magyar nép iszonyatos terhein, és ezzel életben akarja tartani ezt a népet, amelyből a Világbank szerint bőven elég hatmillió. A hatból három tengődik és bódult, három pedig takarít a lakóparkokban, kaszinókban és a bankokban. Bokros Lajos akár lesz perszonáluniós pártjelölt, akár nem, akár lesz miniszterelnök, akár nem, arra kell, hogy amíg a bajsza mozog, rámutasson mindenre, ami nem neoliberális, ami nem IMF-es, és mindenre, ami magyar. Feladata továbbá minden nemzetstratégiát kidobni a csónakból. Ha ehhez egyetlen párt tekintélye nem elég, mögé áll három-négy, amennyi kell. Végül az MDF is csak halvány kis elsőáldozója lesz ennek a jelölésnek. Egy kis Ibolya. S még az MSZP is feláldozza saját ifjú jelöltjét a kamat és az uzsorakamat fizetésének Hágár oltárán. A párt-perszonálunió tervében a nemzetellenes bolsevik-zsidó stratégia finom megváltozása is benne foglaltatik. „Mint lámpa, ha lecsavarom, ne égj, ha nem akarom” – lejjebb csavarják a Jobbikot. Valószínűen óvások érkeztek Nyugatról. Soknak és veszélyesnek és eredménytelennek látják a bakancsverést. Az eddig a Jobbikhoz vezényelt proletárrétegeket most szépen átvezénylik a Lipóciai értelmiséggel együtt Bokros alá. Elvégre Mesterházy alá nem küldhetik. Ebben pillanatnyilag több fantáziát látnak. Bokros egyszer már bevált. „I like Bokros” – ilyen pólókat most is lehet nyomatni. Akár három színben is. A fontos az, hogy a bankok ne károsodjanak, és a magyar nép fizesse a kamatokat és fogyjon a megkezdett ütemben. Az pedig új haszon, ha felheccelt proletártömegekben elégedetlenség kél a Jobbik lecsavarása miatt. Nem baj, ha némelyek anarchiába sodródnak. Az anarchia kell, mint egy falat kenyér. Fel is lehet szítani, le is lehet verni, félelmet és kiábrándulást lehet kelteni. Most az kell, sok félelem és a tehetetlenség nyomasztó érzése. Mindenki porszem, ürge, csak a király hatalmas. Bokros a király. Ha meg nem, hát jelentkezik sakternak Tiszaeszlárra. Amennyiben még nincs körülmetélve, az nem akadály, befekszik az ÁNTSZ-be és megoldják a dolgot. Előzőleg természetesen figyelmeztetik, hogy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét, mert ez a műtét az ő korában már veszélyeket rejt magában. Ez lesz a hatodik szabad választás?
(Felső képen: A panamai emberük, a Krumplibetyár, és Rugalmas Asszony.
Alsó képen: A Még Rugalmasabb Nagymama az MSZP gyűlésén)
