Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2017. augusztus 24, csütörtök, Bertalan napja van. Holnap Lajos és Patrícia napja lesz.

Csurka István: Történelemhamisítás - A következmények

E-mail Nyomtatás

A huszonegyedik század a nagy New York-i történelemhamisítással kezdődött és a fél emberiség ma is ennek a következményei alatt nyög. 2001. szeptember 11-én két amerikai utasszállítógép csapódott bele a WTC ikertornyaiba, amely gépek a közeli Bostonból szálltak fel. A gépeken mindenki szörnyethalt, az utaslisták arabnak vélt terroristái közül több jelezte, hogy él, köszöni, jól van. Az elkövetők kilétét, a bűntett megszervezőit soha nem igazolták. A tornyok a becsapódás után összeomlottak. Azt állították, hogy a gépek tartályaiban lévő égő kerozintól. A kerozin nyolcszáz fokon ég, az acél, amely az épületet tartja, 1300 fokon lágyul és 1500 Celsius fokon olvad el. A tornyok és néhány környező nagy épület mégis összedőlt és közel háromezer, részvétünkre méltó áldozat között hatszáz volt az odavezényelt tűzoltó. Amerika társadalma, amely megnyert két világháborút a belterületét ért egyetlen karcolás nélkül, most kapott egy fröccsöt a háború valóságából, és vezetői a felkorbácsolt sértettség és önérzet hazafiúi erényeit is felhasználva megindították az antiterrorista világháborút, amely ma is folyik. Lerohanták Irakot, majd Afganisztán ellen indítottak háborút, Izrael megtámadta a Gázai övezetet, amikor ott a terroristának nyilvánított Hamasz került választás útján kormányra, most pedig egy furcsa forradalom söpört végig az arab országokon, amelynek a végkimenetelét még nem látjuk.

 Tíz évvel a történtek után elmondhatjuk, hogy a hamis történelem beállt, mint a jég a Balatonon. El van felejtve, hogy míg a tévé a füstölgő tornyokat és a porfelhőben menekülő embereket mutatta, örvendező, diadalittas arabokat és muzulmánokat játszottak be, akik azonban egy korábbi felvételen a rendkívüli cukor- és csokiosztás miatt lettek boldogok. A német bulvársajtó is ezeket a halál- és ujjongás- képeket közölte.

Mindmáig elmaradt ennek a borzalomnak az elemző feldolgozása. Ha egy-két felelős kutató, író, biztonsági szakember nem feszíti meg minden erejét a történet valódi bemutatására, a hamis történelem jege ráfagy az emberi gondolkodásra. A nemzeti társadalmaknak pedig elemi érdekük, hogy alternatívát tudjanak képezni a hamis történelemmel szemben, különösen most, amikor a hamis történelemből már a válságok sora fakad.

Immár nem a történet elemző feldolgozása, s a következmények kritikus számbavétele, hanem az emlékezés igazol mindent. Emlékezések, virágok, könnyek, ünnepi szónoklatok igazolják, hogy az acél nyolcszáz fokon is megolvad. Sajátos médiaerőszak láttatja be milliókkal, hogy azok az al-Kaida terroristák a gépen voltak, akik később jelentkeztek, s az egészet az az Oszama bin Laden főzte ki, akit nemrégen egy idegen államba való betörés révén amerikai kommandósok megöltek – valószínűleg halála után több évvel.

A gyorsan megindult két háború, s különösen a roppant pusztító és kegyetlen iraki, amely az emberi kultúra bölcsőértékeit is feldúlta és először háborús konjunktúrát gerjesztett, amelyből később mégis világválság lett, mert a háborúk költségei a szétterítés ellenére meghaladták a háború keltette konjunktúra hasznát és a terrorizmus átcsapott a bankok állam elleni terrorizmusává. A bankok és biztosítók közül egy összeomlott, a többi színlelte azt és hatalmas számlákat nyújtott be az államoknak. Az államok fizettek és fizetnek ma is. A kormányok kénytelenek az adófizető állampolgárból, a kisemberből kipréselni a bankok pénzét. Ezek a dolgok mind az antiterrorista világháború, a hamis történelemben élés következményei. A világ fele eltévedt a hamis történelem sötétjében és hagyja magát egy törpe kisebbség és az őket kiszolgáló vazallus kormányok által vezettetni.

Kínából semmilyen értesítés nem jött arról, hogy ott könnyes megemlékezést tartottak volna szeptember 11-e kapcsán. Azt hiszem, India se mozdult meg különösebben. S ez nem azért van így, mert ezek az országok pártolják a terrorizmust, hanem azért, mert nem kerültek a hamis történelem vonzáskörébe. Nem is tudják őket belekényszeríteni.

Magyarország azonban kicsi, cipőkanállal lett beleszuszakolva a NATO-ba és most katonáink szolgálnak Afganisztánban. Nem volna értelmes dolog, ha a kormány jelentene be óvást, de értelmiségének kötelessége volna megadni a kritikus szempontokat a közvéleménynek. Lehangoló látni, amikor értelmiségiek, vagy magukat annak tartók a hamis történelem frázisait kérődzik vissza a képernyőn. Ez ma már aligha a kormányzat elvárása, sokkal inkább a média, a tévék nemzetidegensége.

Annál is inkább szükség volna szabad, bátor, gondolatilag megalapozott, kritikus szembeszállásra a hamis történelem világrendjével szemben, mivel a kormányfő hétfőn, az Országgyűlés őszi ülésszakának megnyitásakor meghirdette a saját magyar út, a magyar saját lábra állás politikáját és ez, akár tetszik, akár nem, akár kecsegtető, akár kockázatos, mindenképpen szembeszállás a hamis történelemmel. Ebben a magyar értelmiség nem játszhatja a háttérből figyelő, örökké óvatoskodó szerepét, aki csak akkor választ a küzdők közül, amikor az egyik már elnyúlt a porondon.

Orbán Viktor az új korszaknak ebben a nagyszabású expozéjában legtöbbet a bankokkal foglalkozott. Egy már többször felhangzott ellenérvre válaszolva elmondta, hogy nem kell tartani attól, hogy a devizahitelezés most ajánlott megoldásának hatására, amely kétségtelenül nem előnyös a bankok számára, azok visszafogják magyarországi hitelezéseiket. Nem, mert már visszafogták. Egyes külföldi bankok anyabankjaiknak pénzkivonásra és a haszon gyors repatriálására vonatkozó utasításait teljesítik. Vagyis ellenségesen viselkednek, nem törődnek a gyarmattal, ahová az együttműködés ígéretével és a tisztes haszon melletti szolgálat kötelmével települtek be, méghozzá egy olyan bűnös bankkonszolidáció keretében, amely rendkívül előnyös helyzetet teremtett számukra. Ezek nagyon kemény szavak voltak, s az osztrák külügyminiszter erre azonnal válaszolt. Mintha bolha csípte volna meg.

Óriási ellenállásra lehet számítani, mind nemzetközi, mind pedig hazai körök részéről. A hamis történelem kedvezményezettjei mindent el fognak követni előnyeik megtartása érdekében. A terményfelvásárlók háborogni és fenyegetőzni, netán gyilkolni fognak a gazdáknak és a termelőknek visszaadott haszonelsőbbség miatt, a külföldről sertéshúst beszállítók akadályozni fogják a magyar sertéshús önellátásig felfuttatását, az uzsorások sem a gyóntatószéket fogják választani, bűnbánattal eltelve, és az IMF is megtalálja a módját a tiltakozásnak, hogy ne kapja vissza kihelyezett hitelét, amely, míg fennáll, mégiscsak megjelenít némi függőséget.

Nem vitás, hogy most egy olyan nagyszabású, korszakalkotó magyar terv van bejelentve, egy kétharmados támogatással, tehát a törvényes megvalósítás biztosítékával, amilyenre eddig sem a kampányban, sem az induló lépések megtétele közben nem volt lehetőség. Mert ezt a merész tervet éppen az euró válsága és az a felelőtlen, sokszor gonosz játszma váltotta ki, amely a hamis történelem spekuláns műhelyeiben született, és amely gátlástalanul lök oda államokat, nemzeti társadalmakat a kifizethetetlen adósságok hullámsírjába és még talpon álló államokból, azok népéből próbálja kisajtolni, amit még ki lehet.

 

Az adósságteher irdatlan nagyságától és a kamatfizetés mindent megakadályozó terhétől akar Orbán mielőbb megszabadulni, s ezt nagyon helyesen teszi, még akkor is, ha bizonyos bal-kuvikok mást kuvikolnak. A függetlenség, a saját magyar program megvalósítása a hitelezőtől való eltávolodást követeli meg. Ebbe a harcba egy bizonytalankodó értelmiséggel, egy, a hamis történelembe beleszocializálódott megalkuvó sereggel nem lehet belebocsátkozni. Eljött az ideje annak, hogy mindent nevén nevezzünk és a luxusadó kivetéséhez ne fűzzünk bocsánatkérő magyarázatot. Alkotmányunk el van fogadva, 2012. január elsején lép hatályba, a belőle következő új jogállamnak mindenekelőtt az igazságossághoz kell közeledni a hamis történelem formális és privilégiumokat megengedő liberális jogállamiságával szemben. A hamis történelem liberál-bolsi jogállamában és természetesen kultúrájában mindig az idegen – ad absurdum az idegen bank és bankára – volt a szép és a feljogosított. Ez vezetett ide, hogy most új nemzetmentő programot kell hirdetni. Ha most az értelmiség habozik és nem áll készen a dolgok és jelenségek és a személyek és a személyi összefonódások nevén nevezésére, akkor nem alakulhat ki idejében az a nemzeti összefogás, az az akarat, amely feltornyosuló ellenerőkkel szembeszállva végigmenetel ezen a rögös úton – hogy egy szabadságharc fennköltségével szemérmesen ne hozakodjunk elő.

Még jóformán véget sem ért a miniszterelnöki beszéd, az ATV sajtóklubjának négy zsidója már meg is számolta, hányszor mondta ki Orbán azt, hogy magyar. Sokallták. S mindannyiunknak ebben a környezetben kell megőrizni higgadtságunkat. Mert ez a mozdulat, amely most az Országház szónoki emelvényén megtörtént, azt jelenti, hogy a magyarság kezébe veheti a saját sorsát, senkit sem kirekesztve, de a saját érdekében. Az elmúlt huszonöt-harminc évben történt itt sok minden, jó is, rossz is, de a szegény nép, a parasztság maradéka és a munkások rétege és a keresztény középosztály mindent egybevetve sokkal kevesebbet kapott, mint ami járt volna neki. A különböző fokon vesztesek mind innen kerültek ki, még akkor is, ha voltak szeren-csés kivételek. Most ennek kell megfordulnia. A harc a bankokkal és a bankárokkal ezt jelenti. Ez az értelmiség hozzájárulása nélkül lehetetlen.

Jegyezzük fel a dátumot! A magyar önfelszabadítás 2011. szeptember 12-én történt, tíz évvel és egy nappal a hamis történelem majdnem háromezer ártatlan élet árán való becsapódása és elégetése után – vér nélkül.

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség