Fegyveresek őriznek egy lakatlanul álló, a Loire menti kastélyok stílusát utánzó épülettömeget Csömörön. Az épületet és körülötte a közel negyven hektár földet életében Bócsi András birtokolta. Bár nincstelen földművesként került Kádár János kommunista pártfőtitkár szolgálatába mint sofőr, annak halála idején még csak 31 éves volt, vállalkozó lett, s így tett szert a földbirtokra. A vállalkozókénti vagyonszerzése és életének tragikus végkifejlete közötti összefüggésről sokáig suttogtak. A suttogás oka az volt, hogy mert nem hitték, ezért folyton azt firtatták: vajon valóban véletlen vadászbalesetben vesztette életét a néhai pártfőtitkár egykori sofőrje?
Bócsi András 1948-ban született és 18 éves korában szegény emberként indult útjára Vámosorosziból. Negyvenes éveinek derekára, mely a rendszerváltás idejének első éveire, körülbelül 1993-ra esett, nagyobb vagyonra tett szert. 2004-ben szülőfaluja díszpolgárává avatták. 58 évesen, 2005-ben már milliárdosként, a Mátrában érte a halál: hogyha véletlenül is, de vadásztársa végzett vele, aki a temetésére sem ment el, s a környékbeliek úgy tudták, ismeretlen helyre távozott. A rejtélyes halált halt és különös karriert befutott káder hatalmas, csömöri földbirtoka közepébe felépített kastélyán kívül két fiatal medvét is tartott. A krónikás feljegyzi, hogy a halottról mint nagyszívű emberről emlékeztek meg a ravatalánál. Még élete virágában, mesélték róla, kilőtt egy anyamedvét, s az állat mellett megtalálta a bocsait, melyekre anyjuk kilövésével a biztos pusztulás várt, ezért az állatokat magához vette, ellátta azokat. Életében tehát a megszerzett vagyon fenntartása nem okozott neki nehézséget, sőt kifejezetten potens tagja volt annak az Egyetértés Vadásztársaságnak, amelybe a főelvtársak annak idején tömörültek. Az egyetértés nem tudni mennyiben játszott köztük szerepet, azt azonban lehet tudni, hogy a néhai Kádár János egykori sofőrjét egyik vadásztársa M. István a Csahócon élő határőr vaddisznónak nézte, és közvetlen közelről homlokon lőtte.
A pártfőtitkár sofőrje ügyes legény volt, ebben vita nincs: talán ügyesebb, mint amennyit az egyetértők tolerálni tudtak. Esetleg sokallták, hogy a földműves annyi pénzt tudott szerezni, amiből négyszintes, 21 szobás, 34 fürdőszobás 1500 négyzetméteres mindenféle luxussal felszerelt kastélyt, repülőgépnek való hangárral és leszállópályával megépíttetett magának. Egyébként 3 kilométer hosszú aszfaltút vezet a kastélyhoz, melyhez 80 négyzetméteres fürdőmedence, télikert, alagsori borozó és egy vadásztermen kívül még halastó és gyümölcsös is tartozik. A birtok egésze földalatti öntözőrendszerrel van ellátva.
A krumplileves legyen krumplileves mondta volt az 1912-ben Csermanek Jánosként született pártfőtitkár, aki már akkor megkapta a Rózsadombon a Cserje utcai villáját, amikor az 1948–1950 között belügyminiszter volt. Egyik első dolga volt, hogy a kertjébe medencét építtessen. Ám már nem volt alkalma használni – pedig köztudottan szeretett úszni –, mert 1951 áprilisában letartóztatták, 1952-ben pedig koncepciós perben életfogytiglanra ítélték. Amikor később visszakapta a villát (amelyben aztán haláláig élt), a medencét látványosan betemettette, és Bábolnáról tyúkokat hozatott a kertbe, minden vendégének azokat mutogatta. A tyúkól jobban illett az új puritán imázshoz, mint a medence.
Puritánok voltak-e az elvtársak? Neobarokk bútorok, Szőnyi- és Egry-képek…
Kádár János felesége Tamáska Mária 1989-ben így emlékezett: „Ami a bútorokat illeti, azokat szinte darabonként vettük azután, hogy az uram kiszabadult a börtönből. Volt, amit a bizományiban vásároltunk részletre. A képek többsége eredeti. Főként Szőnyi- és Egry-képek. Én vettem őket, egyenként a férjem születésnapjára, árverésen, ha megtetszett nekem valami, s van olyan is, amit ajándékba kaptunk.”
A Kádár házaspár a lakást döntően a két világháború között készült neobarokk bútorokkal rendezte be.
Aczél György visszaemlékezése szerint Kádár János mindig élénken érdeklődött a képzőművészet iránt: „A szegedi Csillag-börtönben – 1945 előtt – főképp rajzolgatott. A modern képzőművészethez több érzéke volt, mint környezetében bárkinek, ennek ellenére nem kompromittálta magát azzal, hogy kiálljon mellette. Hatvanadik és hetvenedik születésnapján is Szőnyi István-képpel ajándékozták meg főnöküket a KB (Központi Bizottság) és PB (Politikai Bizottság) tagjai.”
A villa enteriőrje…
A Kádár házaspár – mondják – gondosan alakította ki a villa enteriőrjét. A falakat Szőnyi István és egy Egry József festményein kívül még Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula, Dési Huber István és Czóbel képei díszítették. Birtokoltak egy Picasso-alkotást is. Értéktelen kép alig akadt a lakásban. Meglepő, de az egész házban nem volt szinte semmi, ami a rendszer ideológiájára utalt volna.
Annak ellenére, hogy sajtójuk ezerrel költötte róluk a legendákat, az igazság a bértollnokok meséivel szemben az, hogy villákat birtokoltak, melyekben műkincseket, fegyvereket, trófeákat halmoztak fel. Azok a pártkáderek, akik az utolsó két évtizedben már nem játszottak az első csapatban, ugyancsak nagy értékű villalakásoknak voltak a lakói, bérlői minőségben, ami azt jelentette, hogy a korábbi tulajdonosoktól elkonfiskált ingatlanokba beköltöztek, az ingóságokat is használták, a párt leltári számmal látta el a bútorokat. A budai épületekre költeni nem költöttek, hiszen nem voltak tulajdonosok. Így sem a karbantartást, sem a korszerűsítés költségeit nem nekik kellett állni, azután mikor eljött az idő, nagyon olcsón, mondhatni bagóért megvásárolhatták e villalakásokat. (Gyurcsány Ferenc és családja is egy hasonló módon szerzett villában él.)
Amikor az újságíróknak a maffiózó diktál
Bócsi Andrásról a 10 éve kilőtt vadászról jószerivel csak halála után hallott még a politikában úgy ahogy járatos, a világ és Magyarország eseményei után érdeklődő, de alvilági kapcsolatokkal nem rendelkező állampolgár.
Hogy miért történhetett ez így, arra a két éve húzódó maffiaperekről szóló tudósításokból lehet következtetni. Amikor Katona Béla, az MSZP titkosszolgálati minisztere bejelentette, hogy a politika és a szervezett bűnözés között megtörtént a hídverés a Művészinas volt az egyik legnagyobb hatalmú bűnöző, Portik Tamás munkahelye: itt intézte az üzleti tárgyalásait, ide jártak hozzá az üzletfelei, az ismerősei – akik között a tanúk szerint olyan ismert emberek is voltak, mint Hofi Géza – és az újságírók, akiknek „diktálta a róla szóló cikkeket”. A tárgyalások a leghátsó asztalnál, szűk körben zajlottak, Portik testőre és sofőrje – aki a most folyó tárgyalás másodrendű vádlottja – ezek alatt egy másik asztalnál várakozott.
Sz.
| < Előző | Következő > |
|---|
