Geopolitikai helyzetünkből fakadóan mindig is a germán birodalomépítés, a szláv fegyverkezés, délről pedig a bizánci veszély, majd az iszlám invázió szorításában éltünk. Államalapító királyunknál jobban senki sem kezelte ezt a helyzetet, nem hiába nevezte Szent Istvánt legfőbb szellemi és politikai irányítónknak Bajcsy-Zsilinszky Endre. Szent István megőrizte függetlenségünket Bizánccal szemben, majd II. Baszileosz császárral szövetséget is kötött, a kijevi orosz állammal pedig mindvégig jó kapcsolatokat ápolt. Ezeknél jóval érdekesebb – és különös aktualitással is bír –, milyen kapcsolatot tartott fenn a Német-római Császársággal.
Istvánt már nemcsak politikai megfontolás – mint apját, Géza nagyfejedelmet –, hanem hitbéli meggyőződés is vezette abban, hogy népe fejét a keresztvíz alá hajtsa, melyhez német papokat és katonákat hívott segítségül. Azonban ne felejtsük, hogy ezek a lovagok mind beolvadtak a magyarságba, olyan nemzetségek származtak tőlük, mint a Babócsai, az Orci vagy a Rád.
Mint tudjuk, egy bajor hercegnő lett a felesége, törvényhozásban és pénzverésben követte a német mintát, jó kapcsolatokat ápolt III. Ottó és II. Henrik császárokkal, ám főségüket nem fogadta el. Mindig is ügyelt hazánk szuverenitására, éppen ezért a pápától kért koronát, nehogy a császár hűbérese legyen. Ezenkívül elérte, hogy Esztergomot érsekséggé emelje II. Szilveszter pápa, létrejöjjön az önálló magyar egyháztartomány, így megszabadulva a mainzi egyházszervezet laza függőségétől.
1024-ben aztán elhunyt sógora, II. Henrik császár és az új uralkodónak, II. Konrádnak köszönhetően elmérgesedtek a magyar–német kapcsolatok. A magyar nemzetet mindig csak az önvédelem állítja szembe a németekkel – írta Német világ Magyarországon című tanulmányában Bajcsy-Zsilinszky Endre.
Ő sok minden külső formát átvett Nagy Károly intézményeiből akkor, amikor már Nagy Károly birodalma felbomlott: a nyugati világ hűtlen lett hozzá, Szent István átvette belőle azt, amit a magyarság számára felhasználhatott. De a nyugati kereszténység átvétele mellett nemcsak fönntartotta a magyar birodalom határait mindenfelé, de nyugat felé még ki is szélesítette. Egyben pedig fönntartotta az ősi magyar törzsi rendszert, vagyis a magyar ősi művelődést bölcs előrelátással összeegyeztette az akkori nyugati – nem német, hanem római – művelődéssel.
1030-ban a Duna mentén indított támadást II. Konrád, a magyarok azonban súlyos vereséget mértek rá. Szent királyunk előbb a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, majd tönkreverte az éhségtől elgyötört germán hadakat és bevette Bécset. A béke értelmében a Lajta és a Morva folyók vidékén területekhez is jutott.
S ahogy kardot rántott Szent István a német dunai terjeszkedés ellen, akként kell nekünk visszavernünk politikai és művelődési téren egyaránt mindazokat a kísérleteket, amelyek ezeréves sikertelenség után most akarják megalapozni itt Magyarországon a német világot. Nagyon nyomorult helyzetben vagyunk, magyarok. Soha ilyen törpék nem voltunk, pedig soha ilyen hatalmas feladatok nem vártak ránk a magyarság európai letelepedése óta.
Lehet ez a német befolyás II. Konrád-, Hitler- vagy Merkel-féle, ennél világosabban nem üzenhet nekünk sem Bajcsy-Zsilinszky Endre, sem Szent István király. Szövetségesekre van szükségünk, nem hűbérurakra.
Märle Tamás
| < Előző | Következő > |
|---|
