Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2024. március 28, csütörtök, Gedeon és Johanna napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

Zsille Gábor: Időkapszulák

E-mail Nyomtatás

Döbbenet, hogy a második világháború még most, hetven év elmúltával sem zárult le, hiszen naponta előkerülnek rozsdás, fel nem robbant, működőképes bombák. S ha mindössze előkerülnének… De olykor fel is robbannak, embereket ölve. Igen, a második világháború még mindig szedi áldozatait. Másfelől a tömeggyilkos fegyverek mellett különféle tárgyak is előkerülnek, érintetlen dokumentumok és emlékek, ez pedig izgalmas. Szerte földrészünkön időkapszulák lapulnak, és felfedezőik úgy érezhetik magukat, akár a több ezer éve lezárt egyiptomi sírkamrákba lépő régészek. Ki ne szeretné megtapasztalni ezt az élményt? A világháborús időkapszulák jelentős része Lengyelországban kerül napvilágra, a náci megszállás következményeként. Például néhány hónappal ezelőtt felfedeztek egy hetven éve lezárt bunkert, amelyben még mindig égett a villany, mert annak idején a távozó német katona nem kapcsolta le. (Stílszerűen fogalmazva, ebből is kiviláglik, hogy annak idején sokkal jobb minőségű villanykörtéket gyártottak, és persze a német ipar áramfejlesztőire sem lehet panasz.) Tavaly nagy szenzációt keltett, hogy kincsvadászok megtalálták egy hegy gyomrában a náci hadvezetés 1945-ben rejtélyesen eltűnt aranyvonatát. Igaz, ezt az ügyet azóta feltűnő hallgatás övezi, a kincsvadászok által megjelölt helyen valahogy csak nem akar elkezdődni a kutatás. Legalábbis nem nyilvánosan…

Most viszont egy olyan időkapszula került elő, amely csakhamar hozzáférhetővé válik a kutatók és a múzeumlátogatók számára. Az északnyugat-lengyelországi Zlocieniec városkában, német nevén Falkenburgban, a náci hatalom nyolcvan évvel ezelőtt elrejtett emlékeit szedték elő egy rézhengerből. (A település a világháború végéig Németországhoz tartozott.) A tárgyakat 1934-ben helyezték el a náci közigazgatási dolgozókat és tiszteket nevelő Ordensburg-Krossinsee-központ, vagyis egy kádernevelő intézet, akkoriban divatos kifejezéssel: náci rendvár alapkövében. A dobozban a nemzetiszocialista Harmadik Birodalom pénzérméi, könyvek, újságok és fényképek lapultak – „természetesen” a vezér, Adolf Hitler több fotója is, illetve a személyéhez fűződő írások. Nemkülönben hírhedt könyve, a Mein Kampf két példánya. Előkerült még egy náci propagandafilm Falkenburg városáról, és egy buzdító felhívás a jövőbeli árja lakosokhoz. A hírügynökségi jelentés szerint egy lezárt borítékban a városról szóló „titkos adatokat” találtak. (Majd eldől, ezek az adatok még most is titkosak-e, vagy pedig mi, közönséges halandók is megismerhetjük őket…) Mindez remek állapotban megmaradt a rézhengerben. A régészek évek óta tudtak a létezéséről, de mostanáig nem fértek hozzá a magas talajvíz és a német alapossággal elkészített, több méter vastag betonréteg miatt. A lengyel hatóság a teljes leletet a szczecini Nemzeti Múzeumba szállította, ahol megkezdték az állagmegóvási munkálatokat. Állítólag az anyagot nemsokára hozzáférhetővé teszik a nagyközönség számára.

Egy másik friss hír, hogy negyvenkilenc lengyel rendőr érkezett hazánkba a déli határ védelmének erősítésére. Október 29-ig teljesítenek szolgálatot hazánkban, saját egyenruhájukban és felszerelésükkel. Ez utóbbihoz terepjárók és kézi hőkamerák is tartoznak. A hivatalos közlemény szerint a lengyelek csak magyar rendőr felügyelete mellett intézkedhetnek. Feladatuk a zöldhatár őrzése, gyalogos és gépkocsizó járőrszolgálat ellátása, továbbá figyelőszolgálat. Papp Károly országos rendőrfőkapitány köszöntötte őket ünnepélyes keretek között Budapesten, a Készenléti Rendőrség központjában. Onnan utaztak tovább a szerb határ mellé. A lengyel sajtó legtöbb médiuma ezt a hírt a történelmi magyar–lengyel fegyverbarátság újabb bizonyítékaként üdvözli. Egyetérthetünk ezzel az értékeléssel, hozzátéve, hogy a lengyel rendőrök a visegrádi államok pontosan szabályozott határrendészeti együttműködésének keretében érkeztek. Az elmúlt másfél hónapban szlovák rendőrök teljesítettek szolgálatot déli határainkon.

Az események sűrűsödése miatt legutóbb nem volt lehetőségem beszámolni az Országgyűlés elnöke, Kövér László lengyelországi útjáról. Többnapos látogatásának talán legszebb eseménye a délkelet-lengyelországi Przemyslben történt, amikor a lengyel alsóház elnökével közösen felavatta a magyar huszár és a lengyel ulánus szobrát. Beszédében úgy fogalmazott: „A magyar huszár és a lengyel ulánus szobra a magyar–lengyel sorsközösségtudatnak, fegyverbarátságnak, szolidaritásnak állít emléket.” A szobor alkotói a katonákat hétköznapi pillanatukban, összetartozásukban ábrázolják. Korántsem véletlenül. A lengyelek a szabadságuk visszaszerzéséért harcoló bajtársaiknak tekintették a magyarokat, és ez a magyar huszárnak még több erőt adott, hogy halált megvető bátorsággal harcoljon.

E ponton a magyar huszárok európai és tengerentúli szerepéről kell szólnunk. Lengyel földön Báthory István lengyel király (1576 és 1586 között) szervezett huszárcsapatot. Az első francia huszárezredet Rákóczi Ferenc fejedelem tábornokának fia, Bercsényi László alapította. A porosz huszárságban is számos magyar volt, és az Olaszországot egyesítő Garibaldi seregében is két magyar huszárezred harcolt. Jelképes, hogy az Egyesült Államok könnyűlovasságának megalapítója egy magyar huszár ezredes, Kováts Mihály és egy lengyel gróf, Kazimierz Pulaski voltak, az amerikai hadtörténet ma is őrzi nevüket.

 

Przemysl a magyar történelem egyik gyászos helyszíne. Az ottani kiterjedt, labirintusra emlékeztető páncélerődben az első világháborúban, 1914 szeptembere és 1915 márciusa között több mint százezer, többségében magyar katona harcolt a várost bekerítő orosz túlerővel szemben. Przemysl a haza védelmében folytatott hősies magyar küzdelem egyik történelmi jelképe. A budapesti Margit híd budai tövében oroszlános emlékmű tiszteleg a Przemyslben meghalt sok ezer magyar előtt. Kövér László az új szobor avatásakor mondott beszédében rámutatott: az első világháború Magyarország számára a trianoni katasztrófával végződött, a történelmi haza feldarabolásával – minden harmadik magyar állampolgár egy idegen állam fennhatósága alá került. A magyarok számára csak egyetlen jó hírt hozott 1918: a három részre darabolt Lengyelország függetlenné válását, újra megjelenését Európa térképén. A lengyelek iránti magyar lelkesedést az is bizonyítja, hogy a lengyel–bolsevik háborúban nagyon sok magyar harcolt a lengyelek oldalán, csatlakozva Józef Pilsudski tábornok légióihoz. Ennek előzménye, hogy Pilsudski csapatai 1914 őszétől az osztrák–magyar királyi hadsereg oldalán küzdöttek. Az egyik ország szabadsága előfeltétele a másik ország boldogulásának, és ez kölcsönösen igaz.

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség