Gosztola Gábor kiállítása a szentendrei Városház Galériában
Ha a Duna-parti kisváros közalkalmazottja lennék, befelé menet és kifelé jövet látván a tárlat képeit, örülnék a „testközeli” találkozásnak. Azért is, mert a világ zűrzavarában egy leheletnyi időre fölidézi bennünk a csendet. Sugallva – nem véletlenül szerepel a kiállítás címében a szó – a lélek békéjét.
Ha korszakok, akkor lélekmadarak? Mettől meddig, és miért csak lélekmadarak? Kifejezhető-e evvel egy, a verse mellett is, vagy épp attól megittasult poéta képköltészete? Amely, nem úgy a versekben, a világ összes robbanásán (egyenvályúba terelés, a hetvenes évekbeli zaklatások stb.) túllépve jobbára a szemnek hangulatos ringatódzást közvetít.
Még az Eltérített erők (1973, akril, vászon) dinamikájában is ott, noha nyilván társadalmi (politikai) összeütközést is közvetít, a felülmúlhatatlan szépség. Az egymásnak feszülő, de különböző – épp a másikkal ellentétes – irányba tartó színes pászmák tengerből kicsapó tarajának a fölfelé (magasba) való törekvése.