Elkezdődvén a faluszéli roma házak elleni merényletek és gyilkosságok vádlottainak pere, meglepőnek ugyan nem mondható, de mégiscsak új ismeretekkel gazdagodni szíveskedtem. Elsősorban persze azért, mert amikor nagy hecc van készülőben, amikor a sajtó nagyon rákondorodik valamire, akkor én mindig hamisítást szimatolok, és azért tekintem át lehetőleg az egész liberális, kommunista, bolsevik sajtót, hogy megtaláljam a belső ellentmondásokat és a túllihegők indítékait. Most nem kellett sokat kutakodnom. A Népszabadság első felnyitásra mindent kitálalt. Az elsőoldalas bevezető után, amelynek az „Aprólékos gyilkosságok” címet adták, a második oldalon már sokkal konkrétabb meghatározást használnak: „Rasszista indulatból öltek romákat.” Ez ugrásszerű fejlődés. Az aprólékosan kitervelt üzemmód még takarhat szerelemféltést, nyereségvágyat, de akár öszszeesküvést is, elmélet nélkül. Rasszista indulatot, vagy bármilyen indulatot kevésbé, mivel az indulat gyors cselekvésre sarkallja az elkövetőt, nem pedig aprólékosságra. No, de ezen ne akadjunk fenn. Végül úgyis mindkét szöveg beleköti magát a rasszista indítékba, hiszen ez az egész ügy politikai magva, s lényegében a vád tárgya. S ahogy nézi és olvassa az ember a szövegeket és más lapok tudósításait és elemzéseit is, lassan minden mellékessé válik, a gyilkosság is, az elkövetés módja, az áldozatok személye is, csak marad és virít a rasszista indíték. Már most teljes bizonyossággal megállapítható, hogy lassanként az egész per jogi, büntetőügyi és gyilkossági alapja mellékessé válik, és akármiről vitáznak majd ügyészek, ügyvédek, bíróság és a szakértők, minden szó, minden tárgy, minden ujjlenyomat a rasszizmusról fog szólni. A tárgyalás továbbra is a bíróságon fog zajlani, nagy érdeklődés mellett, de e fölött felkerül egy felsőbb, rendelt szintre, a sajtóba, és ott csak magyar rasszizmusként lesz érdekes.

Félidejénél tarthat az Afrika északi partvidékeinek államaiban kifejlesztett válság és vele együtt a líbiai háború is. Ez utóbbi még sok humanitárius segélyt fog kapni, de egyiknek- másiknak bomba formája lesz, robbanni fog és ölni. A kirobbantók egyik céljukat már elérték. A Brent minőségű kőolaj hordónkénti ára száz dollár körül mozog. Ezen nagyot lehet kaszálni és kaszálnak is. A másik fő céljukat, hogy legyen végre háború, egyelőre csak korlátozottan érték el. Ez a háború még rövidnek látszik. Végre a britek is, az amerikaiak is feladatot tudtak adni egy-egy repülőgép-anyahajójuknak, amelyek atom-meghajtásúak és darabonként kb. ötezer katonát foglalkoztatnak. Nem veszi ki jól magát, ha ez a legénység valahol partközelben horgonyoz és egyetlen foglalkozása kijárni a parti bordélyházakba. Az embereknek munka kell, mert ha elszoknak tőle, nem dolgoznak akkor sem, ha valóban szükség volna rá.

A háború az utóbbi évtizedben válságot és pénzügyi összeomlást elfedő eszközzé vált. A világhatalmat a markában tartó pénzügyi elit a „kutyaharapást szőrivel” módszerhez folyamodik vele. A háború, pénzügyi-gazdasági válság lefedő intézményévé vált. A háború mindig mindennél érdekesebb. Ma már egy bankcsőd alig kelt izgalmat, egy bombázás eget-földet betöltő izgalom. Ha sok a bankcsőd, pláne, ha az egész rendszer összeomlóban van, feltétlenül háborút kell indítani valahol.