Magyar Igazság és élet pártja

Ez az utolsó Szent István a várható rendszerváltozás előtt. A következőt már az előtte megejtett választások, szükségképpen az új kormány hivatalba lépése után tartjuk meg. Ha a jelenlegi gazember hatalomnak nem sikerül sem zavargások szításával, sem ál-, vagy valódi államcsőddel, az ország gyámság alá helyezésével megakadályoznia a választásokat, akkor Orbán kormány alakul. De ez bármennyire szükséges feltétele a rendszerváltozásnak, önmagában nem elégséges. A kérdés az, hogy mi veszi körül ezt a kormányt, milyen erőtér. Mennyire tisztánlátó, mennyire öntudatos magyar társadalom követeli az új, most már rendszerváltásra is felhatalmazott kormánytól a gyökeres fordulatot. Az országgyűlésbe bejutott, a törvényalkotásban résztvevő pártok milyensége, valódisága és mindenekelőtt önállósága vagy idegenszolgálata is fontos természetesen, de a követelményeket velük szemben is a felvilágosult, a magyar öntudatában megerősödött nemzeti közvéleménynek kell meghatároznia, elvárnia.

A címben jelzett kérdésről már elgondolkodtam ezeken a hasábokon. Akkor az SZDSZ egyetlen vállvonással elintézett szétesése és egykori zsidó alapítóinak kurta-furcsa kiszállása hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt megint valami talmud-turpisságnak kell lennie. Most az ellenkező oldalról kaptam ilyen irányú figyelmeztetést. A Vasárnapi Újság egyik utolsó számában elhangzott a Nemzeti Szövetség két vezetőjének bejelentése, hogy többszázezres tagságukkal, lendületes kurultájösszejöveteleikkel apjában változtatják meg magyar valóságot, de nem alakulnak párttá. Elegük van a pártokból. Amit elmondtak, abból nemzeti elkötelezettségük kiviláglik, céljaik nagyjából megegyeznek a MIÉP másfél évtizede kitűzött földvédő, kistulajdonost, kis gazdaságot, a munkát és a magyar öntudatot fejlesztő céljaival, de ők mindezt most nem pártként elindulva, a választáson akarják elérni.  

Régen, a Krúdy Gyula által bús-boldoggá álmodott előidőkben, a falu számára a Tél adta a pihenés évadját. A falvak népe behúzódott a kemencepadkákra, csak az állatok ellátásáról kellett gondoskodni, mezőre nem lehetett kimenni: nem kellett dolgozni. A szegény ember számára ez volt a nyaralás: amikor nem lehetett látástól vakulásig dolgozni. Ez az idő végérvényesen elmúlt, csak a könyvekben él, azokat meg nemigen olvassák és a nyár üzletté vált. A városok népe az iskolai szünettel párhuzamosan kihúzódik a városokból, vízpartokra, hegyekbe és költi a pénzét. Már, akinek van mit. A nyaralás, mint tömegtevékenység a huszadik században vált létformává. Ma már nem is számít modern, fogyasztói társadalomnak az, amelyikben nincs tömeges nyaralás és nincs nyaraltató iparág, üzlet. Afrika népei nemigen nyaralnak. A száraz évszakban várják a monszunesők megeredését, aztán pedig azt, hogy ne legyen minden oly átkozottul nedves.

A magyarság ellensége az a belső, a Kádár-Aczél-korszak nómenklatúrájából és értelmiségi technokráciájából a rendszerváltás előtt, alatt és után kifejlődött, elsősorban zsidó nagypolgárságból és volt ávós családokból összeállt réteg, amely jelenleg minden hatalom birtokosa. Ez az uralom most bajba került, mert az általa kialakított gazdasági és társadalmi rendszernek már nincs honnan és mit rabolnia. A magyarság kimerült és az ellenállásnak olyan formáit alakította ki végszükségben, amely ugyan önmagát is felemészti, de a rendszer fenntartását is lehetetlenné teszi. Elég, ha csak a munka-nem vállalásra, az adómegkerülésre és a közönynek és a befelé fordulásnak a borzalmas szokásaira gondolunk. A magyarság hasonló technikával buktatta meg a Kádár–Aczél-rendszert is. Igaz, végső tönkremenése, erkölcsi züllése, önmaga lehetőségeihez képest is műveletlenné válása ebben az önpusztításban kezdődött meg.

Megjelent a Magyar Fórumban (XXI. évfolyam, 27. szám)

Az orosz földesúr bérletbe, másképpen árendába adta földjét, legtöbbször zsidó bérlőnek, aki a birtoktesttel együtt megkapta a birtoktesten lévő kápolnát, a kreszcenciát is. Eme kis templomokat maguk a jobbágyok építették, filléres adományaikból, ingyenmunkával és némi földesúri segítséggel. Ha a muzsik meg akarta ott keresztelni a gyermekét, temetni akart, vagy esküdött, a templomhasználatért fizetnie kellett a zsidó bérlőnek. A főgonosz természetesen a birtokos volt, aki nem törődve fajtestvéreivel, állatszámba sem véve őket eltűrte, hogy a zsidó bérlő végtelenül kizsákmányolja, úgyszólván megnyúzza a szegény népet. De a muzsik közvetlenül csak a bérlővel és hasonlóképpen zsidó adószedőivel, behajtóival találkozott és egyszerű, mély vallásosságát megtaposva érezte, amikor a kreszcenciáért fizetnie kellett a zsidónak.

Megjelent a Magyar Fórumban (XXI. évfolyam, 25. szám)

Nem kívánok elméleti fejtegetésbe bocsátkozni, csak a magam által tapasztaltakból, a rám is zuhanó, ömlő panaszokból, sírásokból, egy mélyről jövő nemzeti zokogás tényeiből, valamint gazdasági és életviteli adatokból próbálok magyarázatot találni annak a rendszernek a képtelenségére, amelyben élünk. A magyar társadalomban ma már - egy felső rétegen kívül - tulajdonképpen senki nem fogadja el ezt a rendszert. Nincs rá magyarázat, hogy ekkora elutasítás mellett mégis miért áll fenn. A magyar társadalom ezen felül most hirtelen elromlást, elszegényedést él át, és mégsem lázad fel. Kiszolgáltatottságára, és arra az érthetetlen tűrésre, amellyel ezt elfogadja, beletörődik, s lassanként már kibúvókat sem keres ellene, amellyel mindössze folyamatos panaszt állít szembe, nincs magyarázat.

A társadalom nagy többsége által jelentőség nélkülinek, mellékesnek tekintett EU-választások eredménye kétségbevonhatatlanul eldöntötte a következő választások kimenetelét és megnevezte kormánypártját. Ez, akármikor lesz is, a választás a Fidesz-KDNP lesz, benne még a Nemzeti Fórummal. Kérdés most már csupán a kétharmados többség elérése, valamint az, hogy mit kezd a Fidesz-KDNP ezzel a kétharmados többséggel. Tovább kérdezve: mit tud kezdeni az akkorra kialakuló kényszerhelyzetekben. Mert kényszerhelyzetek lesznek. A kényszerhelyzetek kialakítása elkezdődött.

Az egyébként jelentéktelen európai parlamenti választásokon a Fidesz 56,3 százalékos eredményt ért el, ami az országgyűlési választásokra kivetítve és a választási rendszerre átszámítva kétharmad körüli mandátumarányt eredményezhet. Ellenségei közül az SZDSZ kiesett, és valószínűleg rövidesen kimondja feloszlását. Az MSZP pedig gurul lefelé a lejtőn. Szekere most úgy állt meg egy út menti fa derekának ütközve, hogy még valamennyi kormány- és médiumeszköz fent van a kasban és a saroglyában, de a legkisebb rántásra minden kiborulhat az árokba. Még minden lényeges intézményt a volt utódpárt vezet, ura az ÁPV Rt.-nek, és a globális vállalatok rejtett és nyílt támogatását is élvezi, az IMF a fennmaradására adta a végzetes 25 milliárd dollárt, itthon minden külföldi bank neki szolgál, és pénze még mint a pelyva, és mégis: vége. Vagyis ekkora csőd, romlás uralkodó pártot, a lengyel szocialista-kommunistáké kivételével, sehol sem ért. Az MSZP az európai szocialisták, szociáldemokraták szégyene. Az MSZP a lelepleződött párt.

Sok cigány családban, a putrikban arra törekszenek, hogy a születendő gyermek lehetőleg fogyatékos legyen, mert az ilyen után több a munka nélkül kapható járandóság. Ez köztudott egyes Isten háta mögötti falvakban. Arra is rájött a putrik népe, hogyan lehet előállítani a fogyatékos emberkét. Gyakorolják, évszázadok óta előfordult körükben ez a jelenség, de nem így, megélhetési nemzés által, pénzszerzési céllal. Ez a szaporodási módszer a rendszerváltás utáni Magyarországon fejlődött ki, az Európai Unióban, akkor, amikor az eltelt húsz évből lassan tizenkét év óta a kádári utódpárt és liberális szövetségese kormányoz. Mégpedig abszolút cigányféltéssel, sohasem szűnve meg ostorozni a rasszista magyar embert. Azóta van kisebbségi ombudsman, kisebbségi önkormányzat, azóta különítenek el hatalmas összegeket roma programokra, csak sajnos annyira elkülönítik, hogy a mélybe semmi sem jut.