Akkor hát ismét háború dúl a Közel-Keleten. Naptárunkra nézünk, esetleg óránkra, és megállapítjuk a kezdés időpontját. Ez egész olajozottan megy, megszokottan, megrendülés nélkül. Izrael háborút indított két elfogott katonájáért, és a világ félrenéz. Az arab vezetők vállukat vonogatják, Putyin orosz elnök közvetít, halványan céloz a térségben folyó többi háborúra, amelyek az olaj és a földgáz árának emelkedését okozzák, mossa kezeit, amely szintén véres. Nemsokára meghallgathatjuk Rumsfeld amerikai hadügyminiszter jelentését, amely szerint egyesített hadseregeink öszszehangolt csapásai alatt megtört a Hezbollah, tönkrevertük a libanoni szoldateszka erejét. Azt, amely egyébként két egészségügyi helikopterből állt.

Pácban voltam, nem volt témám erre a hétre. Botorul ugyanis már előre megírtam, hogy a hat szakszervezet összehan-golt tüntetésének nem lesz foganatja, és a kormány, amely a szervezésbe is belelógatta az ujját, nem fogja figyelembe venni. Más meg nem történt belföldön. A borzalmas szerencsétlenségeket leszámítva külföldön is csak annyi, hogy Zidan mellbefejelte az egyik olaszt, de senki nem tudja, mire fel, mit mondhatott neki a fickó, amitől is elvesztette az eszét.