Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2017. június 26, hétfő, János és Pál napja van. Holnap László napja lesz.

Publicisztika

Atlantisz

E-mail Nyomtatás

Apáti-Tóth Sándor fotósorozata az esztergomi Rondella Galériában

Atlantisz, az erdélyi költő, Reményik Sándor versével ellentétben, itt nem harangoz, noha az elsüllyedt – volt vagy sohasem volt – sziget, mítoszi tájék fölkeltésre érdemes. Mert két évezredes szunnyadó voltában is élet. Ám nem csupán a kondulásban van ihleterő. Apáti-Tóth Sándor haranglába, bár ide-oda himbál a hangot adó szív, a csöndre alapoz. Ha van a fotóknak eleganciája – miért ne volna, hiszen mester kezében az objektív –, akkor ezek a személyes sorsból (emlékből, paraszti létből, családi mindennapokból) kiemelt pillanatok, a szerkesztő fény erejével átpoetizálva, a teremtő szellem eleganciáját mutatják.

Elsüllyedt sziget? A reáliákból építkező, égbe tárt valóság!

Amelynek szokásvilága, tárgyi és szellemi törvénye ugyan a legkisebb tárgyat is ideköti a földhöz, de nincs az a kavics, madártoll, megrágott kiflivég vagy a test iramló véráramát mutató levélerezet, amelynek ne adna rangot – a zsolozsma ismétlődéseivel is valaminő szabadsághimnuszt kínálva – az ég falához támasztott létra (Égi lajtorja).

Amit ciklusokra bontva látunk – kapu, életnyomok, Krisztus, titokzatos, galaxis, szempár, szerelem, halott toll, végtelen végesség stb. –, az nem más, mint fölidézése a múltnak. A körülöttünk lévő tájaknak (A szoros; Belső tó; Az öböl), tárgyaknak (Nagyapám órája; A kisasszony báli cipője), búcsúpillanatoknak (Halott madár; November) ünnepi ruhába való öltöztetése. Ehhez virtuóz technika kell, költészetté emelt látás, mint a belső hangra is figyelő képteremtő invenció.

A fotóművész a semmitlen semmi valóságdarabjaival dolgozik, de távol áll a szociofotó művelőitől. Amit azok a realitás talaján hagytak – nem lebecsülése a munkáiknak, hiszen valódi értéket hoztak létre –, azt Apáti-Tóth Sándor megemelte.

Csaknem azt mondom, s ebben semmi túlzás, szakrális körbe vonta. És itt nemcsak a biblikus indíttatású képkölteményekről beszélek – az égi torzs közt fekve is lebegő Krisztusról, a Jelként nevezett világító keresztről és a mennyei zenekar angyaláról (A harsonás) –, hanem azokról a tárgyakról (hegedű, bugylibicska), épület-, növény- és állatmaradványokról (Boltozatok; A kisasszony rózsája; Halott madarak kitépett tolla), s nem utolsósorban természeti jelenségekről-csodákról (A Nap napja-variációk; Vénusz és a Hold), amelyek át vannak szellemítve.

Fénykalodájukban – az artisztikus építkezés előnyükre válik (lásd az Atlantisz kapujában csigapiramisát vagy az Erózió szinte korpuszt mintázó darabka csontját) – egyszerre tükröződik jelen és múlt, szakrális és profán, égi és földi. Evvel a gesztusnál mélyebb teremtéspillanattal, hordozva a bensőben lakozó tűz ihleterejét, változik a nagyapa zsebkése vagy az édesapa fejfedője kultikus tárggyá (Penge; Apám kalapja), lesz az egyszerű gyümölcsből csaknem kozmikus fényt sugárzó világlámpa (Nagyanyám félbevágott körtéje).

Kiváltképp az utóbbi fotón, a hófehérrel égető és megigéző fényképen látni (absztrakt voltához kétség nem fér), hogy eme valóság és álom hintáján forgó átszellemítésnek mi a hozadéka. Elsőbben a szimbólumban megbúvó, ám jól látható „valóságtartalom”, hiszen a középütt feketében-szürkében tobzódó magház, egy kis megengedéssel, korpuszt formáz. Ez akarva-akaratlan Krisztus megfeszítésére utal, s egyúttal, minthogy ehető – az éhet csillapító – gyümölcsről van szó, az Ő magát szétosztó áldozatvállalására is: „vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik” (I. Kor 11,24).

Szinte hihetetlen, hogy a hétköznap tárgyból (jóllehet egy instrumentum misztikumát az is jelzi, hogy benne mindig ott az égi harmónia) miként lesz konstruktív alapozású, visszafogottságában is a festmény jellegű faktúrát jól kiemelő (fotó)táblakép, amelyen a körkivágás a Napot, a hangszer testén fölül lévő csiga pedig a Holdat jelképezi. A világosbarna deszkakitüremlések pedig a múló időt (A hegedűkészítő műhelyében). De hát a fonnyadt, töppedt szőlőszem (November) és az átlyuggatott szőlőlevél (Porladó) ugyancsak az elmúlás könyörtelenségét híreli.

Az egész esztergomi tárlaton végigvonul a fotóművész nem is annyira rejtett időjátéka. Evvel nemcsak föltámasztani akarja a múltat, sokkal inkább élővé tenni. Eme álmodásnak – a jól kivitelezett technikai bravúrok tudatosítják – ugyan megvan a melankóliája (lásd az Öböl szépségben csúcsosodó élet–halál vízióját!), de az attraktív szépségeszményre való törekvés mindenkor valaminő dinamikát mutat. (Amelyet a forgó Nap-korongon éppúgy észlelni, mint a kékes zöldes Galaxis csigatekervényén vagy a földrajzi szemléltető tárgyként ismert földgömb – Glóbusz – csillogó foltfantáziáján.)

A csaknem hatvan fotón, egy kivételével, nincsen ember, a természeti, tárgyi világ rejtező nyíltsága jelenti a vox humanát. Az összes kép jelképi sugárzása tagadhatatlan. A kivétel? Az a fotel karfáján nyugvó kéz, amely – sejtette-e akkor a fénykép készítője a „portré” alanyára sújtó vég kezdetét? – megnyugvást mutat. A halál előtti megnyugvásét (Az elnök keze – Antall József – 1993).

A visszafogottan is sötét izzású színek – a mélyszürkék, a mélybarnák, a mélyzöldek és a koromszemcsékkel világító feketék – hangulati alapozása tagadhatatlan. S ebben bujdokol, bár szimbólumvilága megannyi jelzése a világosnál világosabb, a fotóművész. Az érettség jele eme magatartás, vagy az elemek – itt fotótémák – iránti irgalom kivetítése is?

Mindkettő. Ettől válik megrendítővé Apáti-Tóth Sándor Atlantisza.

 

Szakolczay Lajos

 

IGAZSÁGTÉTEL MILOTÁN

E-mail Nyomtatás

Köszöntöm a málenkij robotra emlékező és a Kecskési Tollas Tibor emlékművét avató ünnepi gyülekezetet, a kezdeményezőket, mindazokat, akik megvalósították ezt a mai napot.

Köszöntöm tisztelettel és szeretettel Tollas Tibor özvegyét, Mária asszonyt, Tibor gyermekei közül Csillát, Tamást és a távol maradt Krisztinát. Tollas Tibor versekben megénekelt Varázsköréből lélekben itt van közöttünk életének koronatanúja, a hűséges barát: Juhász László, a történész.

Tollas Tibor a 20. század szabadságharcos lírai költője, katonája, politikusa, lapszerkesztője, és a magyar nemzeti ellenállás rendíthetetlen szervezője volt. Az élet sorozatban mérte rá a megpróbáltatásokat, de ő mindvégig állta a csapásokat és talpon maradt. Átélte a háború szörnyűségeit, megtapasztalta mind a nácizmus, mind pedig a bolsevizmus, a barna és a vörös rémuralom embertelen iszonyatát. Tollas Tibor élete arra is példázat, hogy tisztességes ember tudott maradni az embertelen világban is. Sok százezernyi társával együtt hamis vádak miatt Rákosi börtönébe került, majd részt vett 1956 csodálatos forradalmában, és ezt követően 1956 szellemiségének egyik leghitelesebb utazó nagykövete lett szerte a világban.

Bővebben...
 

A pályán dőlt el

E-mail Nyomtatás

24 év után ismét a Honvéd a magyar bajnok

Úgy tartják, hogy Magyarországon két dolog van, amihez mindenki ért: a foci és a politika. Lehet, hogy ez külön-külön igaz is, de ha a kettőt összeboronáljuk, már árnyaltabb képet kapunk. Amióta a kormány kiemelt ágazatként tekint a sportra, azon belül pedig külön is privilegizált helyzetet élvez a futball, megsokasodtak a szurkolói pletykák. Sokan vannak, akik a különböző internetes fórumokon, közösségi felületeken kényszeredetten igyekeznek bebizonyítani, hogy a politika dönti el, melyik csapat legyen a bajnok, melyik csapat essen ki, mely csapatnál ki legyen az edző vagy a középcsatár. Egyes helyeken már-már beteges mértékeket ölt a politika (közelebbről a Fidesz, valamint Orbán Viktor) és a labdarúgás állítólagos összefonódásának keresése. Külön pikantériája az ügynek, hogy ezek az emberek minden végeredmény esetén képesek megtalálni a politikai kéznyomot az adott eredményen. A most véget ért bajnokság klasszikus példája ennek, de egyben bizonyítéka annak is, hogy szerencsére továbbra sem a nagypolitika szintjén, hanem a zöld gyepen dőlnek el labdarúgásunk lényeges kérdései.

Bővebben...
 

Széchy örököse, a maga útját járó Mesteredző az Égbe szállt

E-mail Nyomtatás

Széles Sándor (1956–2017) emlékére

Május 23-án tragikus hirtelenséggel elhunyt a magyar úszósport halhatatlanja, Széles Sándor mesteredző. A kitűnő szakember halála annak ellenére is váratlan volt, hogy egy ideje kórházban kezelték és intenzív osztályon ápolták. A trénert a Magyar Úszószövetség saját halottjának tekinti, ám temetése időpontja lapunk megjelenésekor még nem ismert. A két olimpiai bajnokot nevelő, újításairól is híres Széles Sándorra az elmúlt években lapunknak adott interjúiból is szemezgetve emlékezünk.

Bővebben...
 

Zsille Gábor: Hátraarc

E-mail Nyomtatás

Hiába olvasgatjuk reggeltől estig a híreket, nézzük és hallgatjuk a hírműsorokat, sajnos az az igazság, hogy fogalmunk sincs, a világpolitikában milyen indítékok, összefüggések, megállapodások és zsarolások húzódnak egy-egy döntés mögött. Csak elméleteket gyártunk. És gyanítom: addig jó, amíg ez így van… Vannak dolgok, amikről talán jobb nem tudni. Legalábbis én nem szeretnék a politikai játszmák tehetetlen cinkosává válni. Véleményünk persze attól még lehet, jogunk van hozzá, és az is a felelős állampolgári magatartásunk része, hogy igyekszünk a lehető legtájékozottabbak lenni.

Bővebben...
 

Népszerűsége nem veszített ragyogásából

E-mail Nyomtatás

Bud Spencer szerint Kárpáti minden idők legnagyobb vízilabdázója volt

Május 17-én a Nemzeti Fórum Kölcsey Köre konferenciasorozata 48. rendezvényének Kárpáti György, a Nemzet Sportolója, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó volt a vendége. A rendezvényen bemutatták Kárpáti György–Káel Csaba: Gyurika – egy pólós vallomásai című könyvet. Miért szükséges egy vérzékeny orr egy vízilabdázónak? Milyen volt a kapcsolata Carlo Pedersolival? Mit mondott Kárpáti Puskás Öcsinek? Hogyan engedte át a vizsgán dr. Németh János, a Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője? – többek között ezekre a kérdésekre kaptuk meg a választ az esten.

Bővebben...
 

Vonalak, színek – sorsok

E-mail Nyomtatás

Károlyi András kiállítása a Virányosi Közösségi Házban

Egy csaknem harminc képet összefogó kamarakiállítás mutathatja-e az életmű lényegét: a bravúros rajztudást, az elegáns (hol erős, hol visszafogott) színhasználatot, a több műfajban (olaj, akvarell, tusrajz, nyomat) való jártasságot, és legkivált a gondolkodásnak ama módját, amely nem csupán a papírra és vászonra vitt tematikát határozza meg, de átsüt – innen öntörvényűsége – a különböző korszakok megannyi látomásán is? Bizony mutathatja. Ehhez olyan egyéniség kell, mint a vonal- és színköltemények által a sorsot – mindig a sorsot – tollra, ecsetre vivő Károlyi András. Mert a sors – egyéni sors, népsors – lélektükör. Benne szenvedéllyel, a küzdelmekből kievickélő ország (haza) bizodalmat sugalló magatartásával, a történelem. És benne a küzdő, szenvedő, az életet az emberség próbájának tekintő ember.

Bővebben...
 

Szabaddá válni

E-mail Nyomtatás

Alapvető emberi vágyunk, hogy szabadon éljük életünket. Nagyon sok forradalom, szabadságharc kezdődött azért, mert az emberek úgy érezték, hogy elvették szabadságukat. Mégis, ha saját életünkre, ismerőseink életére tekintünk, olyan gyakran látjuk, hogy hiányzik belőle a belső szabadság. Miért? Azért, mert a gyerekkorban, fiatalkorban ért sebeket nem tudjuk megbocsátani és nem tudunk igazán hálát adni azért, amit akkor kaptunk. Azt, hogy ezt megtegyük kell egy egészséges távolságtartás, egy egészséges reflexió.

Bővebben...
 

Szerzetesrendnyi munkát végzett egyedül

E-mail Nyomtatás

Barlay Ödön Szabolcs: A katedrális – Fejezetek Prohászka Ottokár életéből 1858–1905

Barlay Ödön Szabolcs római katolikus pap, irodalomtörténész, történész, az MTA doktora munkássága egyik központi témája Prohászka Ottokár püspök szellemisége. Így több könyvet is szentelt Prohászka munkásságának bemutatására. Barlay atya három évvel ezelőtt Zircen közölte egy előadásában, hogy a kiváló püspök személyisége, hihetetlenül szerteágazó műveltsége, lelkisége már gyerekkorában megérintette. Családi otthonukban megvolt Schütz Antalnak Prohászka összes műveit reprezentáló huszonöt kötetes sorozata, s mikor iskolásként a magyar dolgozatokban Rákócziról, Szent Istvánról, nemzeti nagyságainkról kellett írniuk, mindig utánanézett abban, hogy mit írt e személyiségekről Prohászka. Érezte már gyerekkorában is, hogy milyen rendkívüli ember lehetett.

Bővebben...
 

Jancsó Badacs Károly: Gondolatok az elhallgatott palotáról

E-mail Nyomtatás

Nemzedékem gyermekkora még épp a számítógép közhasználatban való elterjedése előtti időszakra esik. Tizennégy éves koromig számítógép négy osztálytársam családjában volt a harmincból. A világhálóhoz való hozzáférésről még alig volt szó. Gyermekkorunk idején az időtér utazás útikalauzaként ezért a bélyeg, az érme, a régi pénzgyűjtemények ismeretlen országbéli, letűnt korszakbéli darabjai szolgáltak. A padlások deszkázata közül a régi fiókos ládák rejtekeiből előkotorászott 19. századi magyar királyi váltópénzek, a kerti munkánál a földből kiforduló I. Ferenc korabeli kopott krajcárok képezték elindítóját gyermeki fantáziánk kalandozásának és alapiskolai kutató tudatunk kibontakozásának. Találgattuk okait, hogy és miként kerülhettek azon helyükre, ahol felleltük. Grófok tarsolyából vagy az egyszerű emberek bugyellárisából gurultak ki vajon? Miképp és mikor? E gyerekkori gyűjtemények a kincskeresés izgalmával a kutatás, felfedezés, felismerés élményével párosultak.

Bővebben...
 
JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség