Az álmokkal mindig baj van, jobb nem álmodni. Mondják, meg aztán tapasztalhatta bárki, aki eleget élt már, hogy a megvalósult álom a lehető legnagyobb büntetése az álmodni merőnek: nincs sivárabb és kiábrándítóbb tengerpart, mint az, amelyben hirtelen vágyaink netovábbjára ismerünk rá. A megvalósult álomnál csak egy borzalmasabb fintora létezik a sorsnak, a meg nem valósult álom. Szegény Babits, szinte az idegi összeomlás szélén állva, 1916 tavaszán, az első világháború véres dúlásai közepette, a Nyugatban közzéteszi döbbenetes erejű, expresszív zaklatottságú remekművét, a Húsvét előttet, amelyben leghőbb vágyának így ad hangot: