Zajlik az élet, a végéhez közeledő nyár még elővezeti az utolsó kalandokat. Hétfőn délben Füzesabonyban felszálltam egy gyorsvonatra, és leültem egy hetven év körüli úrral szemben. Két perc elteltével a táskájához nyúlt, és elővette belőle a Magyar Fórum augusztus 17-i lapszámát. Hoppá, dobbant nagyot a szívem. Több mint hét éve írok heti rendszerességgel a lapba, és sokszor eljátszottam a gondolattal: milyen szép lenne, ha egyszer buszon-villamoson-vonaton-strandon, szóval bárhol, valaki mellettem olvasná a Fórumot. Most végre elérkezett a pillanat. Megszólítottam a férfit, az Olvasót, és nagyon kellemesen elbeszélgettünk. Czinege úr – remélem, megbocsátja nekem, hogy félig kiadom a nevét – a kezdetektől, tehát az első évfolyamtól hűségesen olvassa lapunkat. Nem előfizetőként, hanem utcai árusnál vásárolja meg, és az első oldaltól az utolsóig elolvassa. Isten tartsa meg ezt a jó szokását! Neve hallatán persze muszáj volt megkérdeznem, vajon rokona volt-e a Kádár-korszak hírhedt honvédelmi minisztere, Czinege Lajos. Nos, igen, de csak nagyon távoli: a miniszter elvtárs nagyapja és a mi olvasónk dédapja unokatestvérek voltak. Beszélgetőtársam egyetlen alkalommal találkozott személyesen Lajossal, és csak néhány perces felszínes társalgást folytattak. Mindegy, a lényeg az, hogy jó érzés volt találkozni egy olvasónkkal, és közvetlen, friss visszaigazolást kapni a cikkeinkről, a munkánkról.