Az Erdélyi Unitárius Egyház december 5-ei, kolozsvári emlékkonferenciáján Benkő Levente újságíró, történész Moyses Márton tragédiáját ismertette.

-Moyses Márton személyéről és tragikus sorsáról igen keveset tudnak Magyarországon. Tizenöt éves volt Moyses 1956-ban, s a magyar forradalom és szabadságharc eseményei igen fellelkesítették. Mit kell tudni a fiú családjáról, felmenőiről? Mi volt az a mozgató erő, ami a magyarországi forradalommal való szolidaritás felé vitte?

-Moyses Márton apai ágon brassói evangélikus szász családból származott, erre utal vezetékneve is. Anyai ágon pedig nagyajtaiak voltak, székely-magyar unitárius ősökkel. Hogy mi vezette a szolidaritás felé? Az, ami minden igaz erdélyi magyart vezérelt akkor. Felemelő érzés volt akkor magyarnak lenni. A 1956-os XX. szovjet pártkongresszus adott némi reményt arra, hogy a kőkemény diktatúra korszaka hamarosan véget ér, s jobb élet lesz a Sztalin-i korszak után. Moyses Márton is abban hitt, hogy meg lehet reformálni a nép demokráciát. Ma már tudjuk, hogy ez utópia, de akkor az ilyen természetű törekvéseknek megvolt az alapja éás a logikája.

Győri Béla: Dr. Boros Imre, egykori tárca nélküli miniszterrel beszélgetünk. Miniszter úr, vessünk már egy enyhe pillantást az elmúlt esztendőre. Hogyan alakult a mi életünk?

Boros Imre: Úgy gondolom, hogy Magyarországon ekkora életnívó-visszaesés, ha visszatekintek, talán a II. világháborút nem közvetlenül követő, hanem, amikor a Rákosiék átvették az uralmat, akkor volt, mert én úgy értesültem a nagyszüleimtől, hogy ’45-ben és ’46-ban is volt bőven élelmiszer, annyi megszorítással, hogy a fővárosiaknak le kellett menni érte vidékre, mert szállítóeszköz nem volt, de ennivaló azért volt cserebere alapon. Ma pedig éhezik néhány tízezer gyermek, fagyoskodik néhány százezer öreg. Ezért mondom, hogy ilyen típusú életnívócsökkenés talán ’50 és ’53 között zúdult Magyarországra. Ez év februárjában azt mondtam, leírtam, hogy nálunk kezdődött a válság legkorábban, a legmélyebb lesz és a leghosszabban tart. Nem öröm, hogy ezzel az előrejelzésemmel nem vallottam szégyent. Sajnos 7,5%-ot zuhant a GDP, ami messze nem a magyarok jövedelme, csak a liberális közgazdaságtan GDP-zik, de hogy ebből milyen jövedelmek keletkeznek, az más lapra tartozik. Évek múlva tudjuk kiásni a statisztikákból, hogy milyen jövedelemzuhanás történt ebben az országban. Páratlan méretű volt a visszaesés és még nincs vége.

– Dr. Bíró Zoltán 20 évvel ezelőtt gondolta volna-e, hogy ide jut egykori pártja?

– Nem hiszem, hogy közülünk, akik annak idején elindultunk ezen az úton, valaki is gondolta volna ezt, mert ha gondoltuk volna, rögtön abbahagyjuk az egészet. Ez egy képtelenség, ami történt, az ember azt sem tudja, hogy sírjon vagy nevessen az egészen, tragikomédia.

– Teljes megsemmisítése az eredeti gondolatnak Dávid Ibolya vezetése alatt.

– Én ezt egy folyamatnak látom, az előzményei megvoltak, de amit Dávid Ibolya beteljesített, valóban egy pártnak a teljes politikai és erkölcsi lezüllesztése.

– Hogyan kerül a csizma az asztalra, a Demokrata Fórum élére miniszterelnök- jelöltként Bokros Lajos?

– Valakik, akik az MDF-et pénzzel is és egyebekkel támogatják, azok úgy látják jónak, hogy Bokros Lajost újból fölfuttassák a politikai színpadon.

A napokban tették közzé az interneten a Szlovák Köztársaság Kormányának végrehajtási elveit a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által módosított 1995-ös Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvényéhez nem hivatalos fordításban, magyar nyelven. A szlovákiai nyelvtörvénnyel lapunk több interjúban is foglalkozott már. Most a nyelvtörvénynek, és annak végrehajtásának a magyar nyelvű oktatást, iskolákat érintő részéről kérdezem Pék László urat, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét, Galánta megyei MKP-és képviselőt.

-Elnök úr! A törvény előírja, hogy a teljes pedagógiai dokumentációt az iskolákban és az oktatási intézményekben államnyelven vezessék. A nemzetiségi iskolákban, pedig kétnyelvűen. Ez mennyiben korlátozza a kisebbségek jogait, vagy sérti egyenjogúságukat? Indokolatlan többletteherről van szó? Hiszen az iskolai dokumentáció része még az órarend is, a diák személyes iratai, a naplók, s még sorolhatnám.

-A törvénymódosítás többletterhetek ró a nemzetiségi pedagógusokra. A szlovákiai magyar lakosoknak, pedagógusoknak mindig is többletteher megélni egy kisebbségi élethelyzetet, s ezzel számolni kell. Mikor sok rendelkezésben indokolatlanul előidézik ezt a terhet, s próbálják a kisebbséget még nehezebb helyzetbe hozni, az már rossz irányt mutat. A magyar nyelvű oktatást azért nem érinti olyan nagy mértékben a nyelvtörvény módosítása, mint a kultúraközvetítő intézményeket, mert az oktatási minisztérium már néhány évvel ezelőtt több törvénnyel és rendelettel „gondoskodott” arról, hogy a nyelvhasználati jogok a nemzetiségi iskolákban csorbuljanak. Egy rendeletben előírták a szlovák nyelv oktatásának megerősítését, ami mögött az állt, hogy egy kisebbség sokkal jobban tanulja meg az álam nyelvét. Különböző monitoring felmérésekkel próbálták bizonyítani, hogy a magyar iskolák diákjai nem tudják megfelelő szinten a szlovák nyelvet. Ez a törekvésük nem sikerült, mer tanulóink sikeresek voltak ezeken a felméréseken.

– Soha senki nem vonta kétségbe, hogy Arnold Mihály, a VPOP egykori parancsnoka szakmájához ért, munkáját tisztességgel végezte, ennek ellenére a ’90-es években kezdődő bűnözési hullámának áldozata lett, mert leváltották. Így történt?

– Nem pontosan, mert kifejezetten kértem a nyugdíjazásomat, hiszen engem az Orbán miniszterelnök úr hosszabbított, de a 2002-es választások után az akkori miniszterrel és az akkori döntéshozókkal olyan helyzetbe kerültem, hogy ezt tovább nem vállalhattam. Három év túlszolgálat után nem tartottam igényt a továbbiakra, mert olyan helyzetet teremtettek, hogy így kellett tennem.

– Az interneten azt írják az olajügyekről, hogy „a bő tízéves fekete üzletelés nem jöhetett volna létre, ha nincsenek korrupt hivatalnokaink, s olyan jogszabályok, melyek lehetőséget adtak a csalásokra.” Még hivatalban volt, amikor többször telefonon vagy más úton megfenyegették. Mit akartak öntől?

-Ez a fenyegetés nem úgy történt, hogy valaki felhívja a másikat, és azt mondja, hogy ha ezt nem teszed meg, akkor eltörjük kezed-lábad – tehát nem klasszikus fenyegetés. Ez arról szólt, hogy voltak bizonyos dolgok, amit meg kellett volna oldani, és ha nem oldjuk meg, akkor egzisztenciális és egyéb problémák lehetnek, esetleg egyéb eljárásoknak nézhetünk elébe. De ezek közvetett módon történtek, tehát nem egyenesen jönnek ezek a dolgok sohasem.

Hatvanöt évvel kezdődött el a délvidéki vérengzés. Bezdánban november 3-án, az isterbáci vérengzés 65. évfordulóján gyászmisét és koszorúzási ünnepséget tartottak a partizánok által a második világháború végén meggyilkolt több mint száz bezdáni magyar férfi emlékére. November 29-én 13 órakor pedig a Szent István-bazilikában az ártatlanul legyilkolt délvidéki magyarokért mutatott be szentmisét Német László, a Nagybecskereki Egyházmegye püspöke.

Büntetés, vagy megtorlás? Lehet-e teljes tényfeltárásról beszélni? Ismerik –e a vajdasági fiatalok ezeket a szörnyű eseményeket? Minderről Matuska Márton újvidéki újságíróval, szerkesztővel, a téma szakértőjével, a Megtorlás napjai, a Hová lettek Zsablyáról a magyarok? és a Temerini razzia c. könyvek írójával beszélgettem.

-1944-45 telén a szerb kommunista alakulatok sok civilt küldtek kegyetlenül a másvilágra. Jól tudom, hogy nem csak magyarok voltak az áldozatok?

- Minden itt élő nép elmondhatja, hogy abban az időben irtották őket. Amikor a magyarokon esett ez a súlyos nemzeti sérelem, más népek is lakoltak. Szerbek is, egész hadseregnyien, de más vidéken. A Drázsa Mihajlovics vezette csetnikek például. Vagy a horvát domobránok. A szó magyarul honvédet jelent. Őket mindannyiukat úgy likvidálták, hogy ne lehessen bizonyítani eltűntetésüket. A csetnikekre – igaz, később, mint a magyarokra - valóságos hajtóvadászatot indítottak Szerbia és Bosznia erdeiben, a volt Független Horvát Állam fegyvereseit pedig, akiket a szövetséges hatalmak, nevezetesen a brit hadsereg egységei Ausztriából kiszolgáltattak a partizánoknak, az utolsó emberig lemészárolták a szlovén tájakon a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg egységei. A csetnikeknek az volt a „bűnük”, hogy nem értettek egyet Titóval, ők a királyi Jugoszlávia katonái voltak. Nem értettek egyet a bolsevizmussal sem. Abban az időben nem a kommunista, hanem a bolsevista jelzőt használták. Mindazok, akik nem tartoztak a bolsevisták érdekszövetségébe, várhatták, hogy üldözni fogják őket. A szerb papság jelentős részét is kiirtották. A bosnyákok és albánok között is sokat likvidáltak. Dr. A. Sajti Enikő történész megfogalmazása a helytálló: Titóék a potenciális ellenséget irtották. Tehát akiről csak feltételezték, hogy Tito és az általa elképzelt rendszer ellenében tehet valamit, azt meggyilkolták. Ezeket a potenciális ellenségeket Titóék még a háború zűrzavarában megsemmisítették, amikor a nemzetközi figyelem más eseményekre összpontosított. A népcsoportok között kezdetben a legnagyobb veszélynek a németek voltak kitéve. A királyi Jugoszláviában a németek száma több mint félmillió volt, Tito halálakor a kommunista államban, számuk nem érte el a 10 ezret. A 2002-es szerb népszámlálás adatai szerint alig haladta meg a németek száma a 4 ezer főt. Sokan meghaltak, elmenekültek, illetve beolvadtak a szerb népbe, de sokan magyarrá lettek, hogy itt maradhassanak.

Soltész Imre másfél évtizedes, kitűnő munkája elismeréseként idén januárban bekerült a MIÉP országos elnökségébe. Emellett a párt Borsod megyei vezetése is az ő kezében van. Nem unatkozik tehát, hiszen ezeket a tevékenységeit civil foglalkozása mellett végzi: labdarúgóedző egy csodás fekvésű borsodi városkában, Sajószentpéteren.

– Kezdjük a talán legkevésbé fajsúlyos témával: fociválogatottunk ezúttal sem jutott ki a világbajnokságra…

– Igen, mint 1986 óta minden alkalommal, sajnos ezúttal is csak érdeklődőként nézhetjük majd a jövő évi foci vb-t, és nem érintettként. Pedig azt gondolom, óriási lökést adott volna a sportágnak, ha sikerül a kvalifikáció.

– Az utánpótlás-válogatott viszont igencsak kitett magáért Egyiptomban!

– Ez nagy örömet okozott minden magyar futballrajongó számára. Nagyon tehetséges korcsoportot alkotnak a mostani tizenkilenchúszévesek. Bízom abban, hogy néhány év múltán a felnőttek között is szép sikereket hoznak a magyar futball számára. Nekem egyébként azért jelent plusz örömet egy figyelemre méltó utánpótlás-eredmény, mert magam is utánpótlásedzőként dolgozom. Egy ilyen siker nyomán az ember kettőzött erővel lát munkához, hiszen visszaigazolást nyer a hite: miszerint érdemes a fiatalokkal foglalkozni, rájuk időt áldozni!

– A civil életben nemcsak labdarúgóedző, hanem általános iskolában is dolgozik, tanít Sajószentpéteren. Miként látja az oktatás helyzetét?

-A híres írót, Fekete Gyulát tudom idézni: Magyarországon tudatos népirtás folyik, mégpedig előre megfontolt szándékkal. Ennek jelei tapasztalhatóak az egészségügy és az oktatás területén egyaránt. Kérdésére válaszolva szeretném megosztani ezzel kapcsolatos tapasztalataimat. A kormány évek óta csak elvon a közoktatásból. Elvon, de minden szinten. Tízmilliárdokkal kevesebb pénz jut az alapfokú oktatásra, mint amennyi szükséges és kívánatos volna.

– Huszonkilenc közgazdász nyílt levélben kérte a parlament tagjait: ne szavazzák meg az ez évi költségvetést. Boros Imrét kérdeztem, hogy ő miért nem volt az aláírók között.

– Az oka egyszerű: nem kerestek meg. Ez volt az első és abszolút kizáró ok. Én ennek a levélnek ettől függetlenül örülök, mert ez is egy nyomaték és a tiltakozásnak komoly formája, amely bizonyítja, hogy ennek a költségvetésnek az elfogadása az ország romba döntését tovább fokozza. Ha esetleg megkérnek, hogy írjam alá, azt kértem volna ettől az általam is nagyra becsült közgazdász csapattól, hogy most az egyszer legyenek szívesek egy olyan fogalmazványt elkészíteni, amiben világosan és egyértelműen meg van jelölve, hogy sem a gazdaságpolitika, sem az annak alapkövét képező költségvetés nem készülhet el a társadalom igényeitől függetlenül, azt egy mély, szociális kontextusba beágyazva, annak alárendelve lehet csak elkészíteni. Ez jó lett volna, ha kifejezésre jut, különösen annak tükrében, hogy a vezető politikai tényezők a jobboldalon mind azt hangsúlyozzák, hogy igazán nagyszabású változásokra van szükség Magyarországon, és ezt én magam is vallom. Hogy mire gondolok itt? Nem arról van szó, hogy ettől az új költségvetésben sokkalta több pénz lenne. Nem. Valamivel több természetesen, mert a kiadási oldalon még mindig dőlnek kifele pénzek, a bevételi oldalon sem mindig onnét szedik be, ahonnét kéne, ellenkezőleg, ahonnan kéne, onnan nem szedik. Van bizonyos korrekciós lehetőség és vannak többletpénzek. És ezeknek az elosztása a kérdés. A költségvetési törvénnyel együtt általában csomagban fogadnak el a jó ég tudja hány darab törvényt, úgynevezett salátafölállásban. Ezekben van összezsúfolva a szabályozása, a tárgyévre vonatkozóan a jövője a szociális szektoroknak, a rendvédelemtől a honvédelemig, a szociális ellátástól az iskolarendszerig, az egészségügytől kezdve az áruellátáson át a vakok és nyomorékok ellátását is beleértve. Az új világ perspektívájának felvázolása hiányzik innét. Tulajdonképpen így a gazdaságot nem lehet rendbe tenni. Ez az igazság.

A Kárpátaljai Magyra Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökségének közös nyilatkozata jelent meg november 16-án a kárpátaljai magyar oktatást sújtó programokról. Erről és a kárpátaljai magyar iskolák, diákok tankönyvmizériájáról Dr. Orosz Ildikót a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét kérdeztem.

-Kedves elnökasszony! Ebben a tanévben milyen olyan intézkedések születtek, melyekből arra következtetnek, hogy a hatalom célja: a magyar nyelvű oktatás fokozatos átállítása ukrán nyelvűre.

-Ha ezt a kérdést vizsgáljuk, akkor nem elég csak erről a tanévről beszélni, mert a folyamat régebben vette kezdetét. 2004-ben elfogadták az emeltszintű érettségik rendszerére vonatkozó jogszabályt, hivatkozva arra, hogy Ukrajnában a bolognai folyamatra térnek át. A bolognai rendszer szerint az európai normák alapján kell, hogy szervezzék a felvételi rendszert. Az emelt szintű érettségit úgy vezették be nálunk – bár erről a bolognai rendszer nem rendelkezik - , hogy a vizsgaközpontokban csak a minisztérium által meghatározott tárgyakban lehet vizsgát tenni, s minden szaknál megmérettetik a jelentkező ukrán nyelv-és irodalomból. Ukrán nyelv-és irodalomból ugyanazt az érettségit kell tenniük azoknak a diákoknak, akik magyar iskolát végeztek, s pl. magyar szakra szeretnének jelentkezni, mint, akik ukrán anyanyelvűek, s ukrán iskolát végeztek. Tehát egyforma a követelmény, s aki nem éri el ebben a rendszerben a 124 pontot, sehova nem nyújthatja be a kérelmét, így kimarad a felsőfokú oktatásból. 2006-ban választás is volt, így ez az intézkedés bekerült abba a közbeszédbe, ami a kampányt is jellemezte.