Magyar Igazság és élet pártja

Most kell nagyon vigyázni. A kormány az összeomlás szélén van. Valószínűleg a kórházmegszüntetésekbe fog belebukni. A szakma, az orvostársadalom, a betegek és a betegjelöltek – és ki nem az ebben a mérgezett világban? – hallgatólagos és nyílt ellenállása áttöri a rablók arcvonalát. A teljes vereséget a Rózsadomb Géniusza valószínűleg Molnár Lajos egészségügyi miniszternek kinevezett, kezelésre szoruló ember menesztésével kívánja majd elkerülni, de ez nem lesz elégséges megoldás.

Az őszödi beszéd óta eltelt idő, a megindult folyamatok, a lezajlott események elemzése, valamint a kormányzó hatalom és a társadalom viszonyának kutatása magától értetődően óriási méretű és szerteágazó. Mi lesz mindebből, ki kezdte, miért csinálja, egyáltalán irányítja-e valaki, valami, hol a vége, mi a vége? A gondolkodás ezeken a hasábokon is folyt és folyik, úgyszólván másról sem volt itt szó. Most eljutottam, s talán közösen is eljutottunk az olvasókkal és a kíváncsi és nem belenyugvó, önfeladó magyarokkal együtt az ellenállás szükségszerűségének és mással már nem helyettesíthetőségének gondolatáig.

2007 első számától kezdve rovatom ezen a címen jelenik meg. Azt hiszem, hű vagyok önmagamhoz, és a Megmaradni sorozat gondolatmenetét folytatom. A magyar megmaradás ügye drámai fordulóponthoz érkezett: mindenoldalú politikai, társadalmi, kulturális ellenállás nélkül bizonyosan nem maradunk meg. A 2002-ben választási csalásokkal, hazugságokkal hatalomra került, majd 2006-ban még nagyobb hazugságokkal és fondorlatos csalásokkal uralmát folytatni képes balliberális rendszer kétségtelenül a fáradt, fogyatkozó, önmagát is emésztő nemzet végső leigázását, vagyonának maradékától, kultúrájának alapelemeitől való megfosztását, a magyarság felszámolását tűzte ki céljául.

A fedőbotrány – Szatíra directa –

Ez nem évértékelés, mindössze egy egyfelvonásos komédia vázlata, amely véletlenül év végén készült és meglehet, maga a színpadi mű sose íródik meg, mivel, ha a tárgya lelép, vagy netán börtönbe kerül, a színdarab iránt is azonnal megszűnik minden érdeklődés. Ezekután, azt hiszem mindenki előtt világos, hogy a Rózsadomb Géniuszának kormányáról szól ez a kalapálvány. Pontosabban egy kormányülésről, amelyet valamikor november végén, december elején tartottak, vagy nem tartottak, s amelyről egy s más, ahogy az már lenni szokott, kiszivárgott.

Csurka István karácsonyi írása

Az alkotmányozás és az alkotmányozó nemzetgyűlés gondolatát nem a szeptember-októberi Kossuth téri tüntetéseken vetették fel először, hanem éppenséggel a rendszerváltás idején. A Kossuth téren csak ponyvára került ez a kérdés, azaz vásári árucikk lett belőle. A szükséglet már a lakiteleki sátorban is ott lappangott. A Kossuth téri felvetés inkább ártott, mint használt az ügynek.

Sólyom László első oldalon közölt salgótarjáni beszédének méltatását és a MIÉP öt évvel ezelőtti rendezvényével való összevetését nem azért folytatjuk itt a második oldalon, hogy ezzel kérkedve bemutassuk, mi már előbb kimondtunk hasonlókat, hanem azért, mert a salgótarjáni, 131 áldozatot követelő hatalmi vérengzésre való emlékezés ma a legaktuálisabb nemzetvédelmi tett. S az akkori és a mai tények egymás mellé sorakoztatása – aktuális politikai elemzés. Tényfeltárás. Mindezt különösen fontossá teszi a tévé ostromát követő, majd október 23-án látszólag értelmetlenül felfokozott rendőri durvaságok sorozata: a megfélemlítés szándéka.

Pokoli összevisszaság, akarnokság, jellemtelenség és nemzetünk sorsa iránti közömbösség tárul fel a rendőrség és a kormány, valamint a Demszky-féle főváros egymást keresztező, és a másik megállapításait viszszautasító jelentéseiből és ellenjelentéseiből. A felelősség át- és elhárítása gyakorlattá vált. Senki nem szégyelli. Emberi jognak tartják.

A szeptember 17-e óta tartó tüntetések, gyűlésezések, rendőrrohamok és kődobálások elvezettek immár nemcsak a kormány, hanem az egész rendszer lelepleződéséhez. Fenntarthatatlan, szétlopott, nemzetellenes, idegen érdeket szolgáló, maroknyi elit uralma alatt álló gyarmati rendszerben élünk. A lelepleződést azonban még nem mindenki meri, akarja tudomásul venni és a társadalom jelentékeny része még beérné a számára legkényelmesebb, az állapotokon alig változtató megoldásokkal.

Október 26-án fordultam nyílt levélben és postázott és az ügyészségen átvett írásban a Legfőbb Ügyészhez az október 23-án, a magyar rendőrség kötelékében, az utcai harcok élvonalában tapasztalt külföldi jelenlét tárgyában. Akkor ez még csak kujtorgó szóbeszéd volt, néhány ember furcsa tapasztalása, amelyet azonban már a Kossuth rádió is megemlített és feltett kérdésként illetékes képviselőknek. Azóta a hír többfelől megerősítést kapott. Beszélik.