A mögöttünk hagyott héten sokféle hír érkezett lengyel fronton, és akad közöttük meglehetősen furcsa. Például szombaton a Krakkó melletti zarándokhelyen, Lagiewnikiben ünnepélyes külsőségek mellett Lengyelország királyává avatták, mi több, koronázták Jézus Krisztust. Erre már korábban, 2006-ban is történt próbálkozás egy lengyel apáca látomása alapján, ám az a kezdeményezés nem ment át sem a parlamenten, sem a katolikus egyház vezetőségén. Most azonban – mintegy varázsütésre – a kormánytöbbség és az egyházi vezetés álláspontja is megváltozott, így elhárult az akadály a szertartás elől. A hirtelen döntés hátterében nyilvánvalóan politikai szálak húzódnak. Azért a jelenleg kormányzó párt, a Jog és Igazságosság (PiS) kissé különösen viselkedik, különös módon használja a hatalmát. Köztünk szólva az abortusztörvény szigorításának kísérlete is ebbe a sorba tartozik: az évek óta hatályban lévő törvény kellőképpen szigorú, a további szigorítás nem indokolt, ráadásul a lengyel társadalom akaratával sem találkozik.

Azt hiszem, az állami vezetőknek és a törvényalkotóknak ennél sokkal fontosabb, időszerűbb feladatokkal kellene foglalkozniuk… A koronázási ünnepségen Andrzej Duda köztársasági elnök is jelen volt. A katolikus püspöki kar nyilatkozatban közölte, hogy a Megváltó királlyá koronázásának nincs teológiai akadálya. Az ügy kezdeményezői egy lengyel apáca, az 1944-ben meghalt Rozalia Celakówna látomására hivatkoznak. A nővér beszámolója szerint egy alkalommal Krisztus megjelent neki, és azt mondta, hogy a lengyel üdvösség feltétele az ő királlyá koronázása.

Egy másik hír arról szól, hogy újra eltemették Lech Kaczynski köztársasági elnök november közepén exhumált földi maradványait. A csontokon elvégzett vizsgálatok eredményéről annyi máris tudható, hogy a 2010-es temetésnél nem történt hiba: valóban a néhai államfő testét helyezték (nem éppen örök) nyugalomra. Ez azért lényeges, mert a szmolenszki légi szerencsétlenségben elhunyt kilencvenöt többi áldozat egy részének maradványait az orosz hatóságok összekeverték, és úgy adták át a lengyel hozzátartozóknak.

Az Intefax orosz hírügynökség hétfőn világgá kürtölte: Oroszország Basztyion típusú partvédelmi rakétarendszert telepített a Litvánia és Lengyelország közé ékelődő kalinyingrádi területére. Valóságos légvédelmi fegyverarzenálról van szó. A Basztyion (azaz Bástya) rakétavédelmi rendszer Onyiksz (Ónix) típusú, 450 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépeket bocsát a levegőbe. Ezt a típusú fegyvert tengeri és földi célpontok ellen egyaránt be lehet vetni. Az Onyiksz múlt héten mutatkozott be a harctéren, méghozzá Szíriában. Mindeközben Viktor Ozerov, az orosz parlament (duma) felsőházának szenátora, a védelmi bizottság elnöke közölte: az Oroszországot fenyegető amerikai rakétavédelmi tervekre válaszul atomtöltet hordozására is alkalmas, akár félezer kilométeres hatótávú, Iszkander típusú ballisztikus rakétákat és Sz-400-as rakétavédelmi rendszert is telepítenek a baltikumi területre. „Két fő feladatunk van: áthatolni a légvédelmen, illetve biztosítani a védelmet az esetleges csapásokkal szemben” – jelentette ki Ozerov.

Ez az orosz telepítősdi október elején kezdődött. Akkor szállítottak először Iszkander-M típusú rakétákat a kalinyingrádi területre, ám akkor az egész akciót csak egy rutinhadgyakorlat részének becézték. Ezért nem is volt világos, hogy a telepítést az oroszok a NATO elleni intézkedések keretében hajtották végre, vagy tényleg rutinintézkedés részeként. Azt is csak találgatni lehetett, hogy a rakéták átmenetileg, vagy hosszú távon maradnak-e Kalinyingrádban. A moszkvai vezetés az utóbbi időben többször nyomatékosította, hogy kénytelen lesz válaszlépéseket tenni az orosz határ közelében tapasztalható növekvő NATO-jelenlét, valamint az amerikai rakétavédelmi rendszerek telepítése ellen. A fegyverkezésben érintett felek kölcsönösen a saját védelmükre hivatkoznak, és a másikat gyanúsítják azzal, hogy fenyegetést jelent a térség biztonságára. Tehát ez a verekedés is úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött.

Ezzel egyidejűleg a NATO illetékesei sem tétlenkedtek. Hétfőn Helsinkiben bejelentették: nemzetközi központot hoznak létre a NATO és az Európai Unió országainak részvételével az Oroszországgal és az Iszlám Állammal azonosított dezinformáció és radikalizálódás ellen. Az úgynevezett hibrid háború veszélyeiről van szó. Ezek a különbözőképpen megfogalmazott fenyegetések hagyományos és nem hagyományos kényszerítő módszerek vegyületéből állnak. Lehetnek diplomáciai, katonai, gazdasági vagy technológiai jellegűek; államok, illetve más szereplők alkalmazhatják őket hivatalos hadüzenet nélkül. A hivatalos tájékoztatás szerint a jövőbeli Hibrid Fenyegetések elleni Európai Központ európai szakértők hálózata segítségével lehetővé teszi, hogy a tagállamok kölcsönösen tájékozódjanak és tájékoztassanak az olyan új támadásokról, mint az orosz félretájékoztatás vagy az Iszlám Állam taktikái. A finn kormány európai ügyi államtitkára, Jori Arvonen leszögezte: „Ellenálló képességet kell kidolgozni a hibrid fenyegetésekkel szemben.” A finn kezdeményezést támogatja az Európai Unió külügyi főképviselőjének hivatala, a NATO titkársága és több nyugati ország, közöttük az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Olaszország. A lengyel kormány állásfoglalása egyelőre nem ismeretes, az új intézményt finanszírozó országok listája még nem készült el. A hivatalosan jövőre megalapítandó központnak mintegy kétmillió eurós (618 millió forintos) költségvetésre lesz szüksége, és ennek döntő részét Finnország állja. Arvonen államtitkár szerint Finnország ideális székhelye lesz a szervezetnek, mert országos szinten már működtet hasonló hálózatot, és „jó Oroszország-szakértői” vannak. Kétségtelen tény, hogy történelmi okokból a finnek sem rajonganak túlságosan az oroszokért.

Végül arról a hírről ejtsünk néhány szót, hogy az idei krakkói borászati kiállítás díszvendége Magyarország volt. A Krakkói Vásárközpont Enoexpo névre keresztelt borászati szakkiállítását november 16. és 18. között tartották, és több mint tízezren keresték fel. A háromnapos programon hatvan négyzetméteres standon mutatkoztak be a magyar borok, az összesen nyolc kiállító mellett a Magyar Nemzeti Kereskedőház is helyet kapott. A kóstolózónában összesen huszonhat magyar termelő boraival ismerkedhettek a lengyel borkedvelők, mindamellett több helyi étteremben is bemutatták a magyar borokat. Legyünk őszinték: a lengyelek inkább a sör- és a vodkafogyasztásban jeleskednek. Mégis fontos, hogy a magyar bor is jelen legyen a tudatukban.

Zsille Gábor