Nemzeti könyvesbolthálózatért

2017. február 21. kedd, 19:20 Medveczky Attila
Nyomtatás

Az Antológia nem köt alkut az igénytelenséggel

Az elmúlt huszonöt évben követett alapelveink egyben nemzetpolitikai alapelvek is, hiszen csak cselekvő és gondolkodó ember képes alakítani, formálni környezetét – mondta Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke a Lakiteleken megrendezett Negyed évszázad a könyvkiadásban című konferencián. Február 11-én és 12-én a kortárs magyar irodalom helyzetét vették górcső alá, de ahogy a Lakitelek Népfőiskola vezetője zárszavában fogalmazott: „ennek a másfél napnak a tematikáját beárnyékolta egy ügyeletes botrány, az Alexandra könyvesbolthálózat válsága. Nem egy tőkés társaságot kell újrafinanszírozni, hanem a veszélybe sodort, tartozások által fenyegetett szerzőket, kis könyvkiadókat kártalanítani. Meg kell vizsgálni azt is, ami az ügyészség feladata, hogy milyen büntetőjogi következményei lehetnek ennek a 9 milliárdos botránynak.”

Miért került előtérbe a kiadásnál a mennyiségi szempont a minőségi helyett? Hogyan lehetne kialakítani egy nemzeti könyvterjesztő hálózatot? Képesek-e összefogni a kis és közepes kiadók? A határon túli magyar kiadók könyveit miként kéne jobban népszerűsíteni? Hogyhogy a magyar írók nagy serege még mindig láthatatlan légió? Az online folyóiratok miért nem fizetnek honort? Miért írnak kevesen a népi-nemzeti mozgalom születéséről? Rendhagyó irodalomórákkal, vagy versszínházzal lehet eljutni az olvasókhoz? Miért nem kedvezményesebbek a könyvszakmai hitelek? Mi a gyermekversek szerzőinek a felelőssége? – ezekre és még sok más kérdésre keresték a választ a lakiteleki konferencia előadói, vendégei.

L. Simon László József Attila-díjas író, költő kifejtette, hogy az Alexandra-csoport megszűnése magával ránthat számos könyvkiadót, éppen olyanokat, amelyek a minőségi könyvkiadás gerincét adják, de nem tudnak akkora árbevételt termelni, hogy egy ilyen válságot túlélhessenek. Ezért a jelenlévők megszavazták A Negyed évszázad a könyvkiadásban című konferencia nyilatkozatát.

„A Lakitelek Népfőiskolán rendezett könyvszakmai konferencia résztvevői azzal a kéréssel fordulnak a magyar kormányhoz, hogy az Alexandra csoport két meghatározó könyves cégét, a Könyvbazár Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t és a Rainbow Üzletlánc Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-t nyilvánítsa stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté, lehetőséget teremtve arra, hogy a könyvszakmában ma megélt válság további mélyülése esetén a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. vagyonfelügyelőt nevezhessen ki ezekhez a cégekhez. Kérjük, hogy az állam egy esetleges felszámolás esetén, segítse a kiadók kártalanítását, illetve fontolja meg az állami követelésvásárlás lehetőségét. A tartozások által fenyegetett könyvkiadók megmentése nem csupán gazdasági, hanem kultúrpolitikai kérdés is. Szükségesnek látjuk a jelenlegi jogszabályi környezet felülvizsgálatát és kellő szakmai és társadalmi egyeztetés után a Magyar Országgyűléshez való benyújtását.”

Mezey Katalin Kossuth-díjas író javasolta, hogy a minőségi kiadványok terjesztését forgalmazási támogatással segítsék. Továbbá, hogy nyugati minták alapján jöjjön létre nonprofit intézményként egy magyar, minőségi könyvesbolthálózat. Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész, szerkesztő a nemzeti könyvesboltokat hiányolta s rámutatott, hogy nem alakult ki megfelelő kapcsolat a folyóirat- és könyvkiadás, valamint az oktatás között. Agócs Sándor költő, a népfőiskolán működő Antológia Kiadó és Nyomda ügyvezető igazgatója felidézte, hogy munkatársaival az elmúlt 25 évben több mint kétszáz hazai és határon túli magyar szerzővel dolgozhattak együtt a világ szinte minden pontjáról.

Szentmártoni János a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy radikálisan megváltozott a kulturális, a szociológiai, a technikai és a demográfiai tér, s az a közösség, amelyben élünk, amelyben dolgozunk. Minderre nagy nyomást gyakorol a világ globális átalakulása is. „Ezekkel az alapvető problémákkal, a nemzedékek párbeszédével, az eddig jól működő, de mára talán kifutott rendszerek újragondolásával küzd az általam képviselt Magyar Írószövetség is.” Bihari Zoltán a Xantus Könyv Kereskedelmi Kft. ügyvezetője hiányolta, hogy nincs egyetlen magyarországi cég, mely az összes határon túli magyar könyvet terjesztené. Az 1992-ben megalakult Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége elnöke, Kovács Attila Zoltán beszámolt arról, hogy a KITÁSZ több mint 50 magyarországi és trianoni határon túli, jól működő, aktív tagszervezetet egyesít. Szólt az elbulvárosodásról, aminek ékes bizonyítéka, hogy Márai naplóit Magyarországon nem lehet eladni. Turczi István a Parnasszus költészeti folyóirat és Kiadó alapító főszerkesztője által közölt adat rácáfolt a közvélekedésre. Amennyiben egy könyv megjelenik nyomtatott és online változatban is, akkor az érdeklő dők 80%-a az előbbit választja.

Kárpáti Árpád az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője elmondta, hogy a Nemzeti Művelődési Intézet azzal, hogy feladatait 2017. január 1-jétől a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány látja el, fontos határszakaszhoz érkezett. Erős Kinga kritikus, szerkesztő szerint a legnagyobb baj, hogy a rendhagyó irodalomórákat ad-hoc módon szervezik. Ezért képzéseket javasol az írók és a pedagógusok számára. Ugyanezt a témát közelítette meg, de az előadó-művészet tükrében Lázár Balázs színművész Mezei Károly, a Kairosz Kiadó képviselője Bedő Györgyről emlékezett meg, majd a kiadó 20 évéről szólt, s javasolta a tematikus könyvesboltok létrehozását.

„Százszor bebizonyosodott, hogy az olvasás, a betű, a könyv megkedveltetése az óvodában kezdődik. Akkor, amikor még nem tud olvasni a lurkó. A gyerek, ha a betűt még nem ismeri is, magába szív minden értéket” – kezdte előadását Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész. Majd a játékversekben megbúvó dallamvilágra, évődésekre, kitalációkra, szófordulatokra hívta fel a figyelmet.

Minden elhangzott előrevivő javaslat segíti a Lakitelek Népfőiskola további működését, feladatait – hangsúlyozta zárszavában Lezsák Sándor. Olyan iskolára van szükségünk – folyatta –, mely bebizonyítja, nincs tehetségtelen gyermek, csak tehetségtelen pedagógus, politikus. Ez azért is lényeges, mert bebizonyosodott, hogy a népfőiskola egy új korszak határára érkezett. Majd rátért arra, hogy „ennek a másfél napnak a tematikáját beárnyékolta egy ügyeletes botrány, az Alexandra könyvesbolthálózat válsága. Nem egy tőkés társaságot kell újrafinanszírozni, hanem a veszélybe sodort, tartozások által fenyegetett szerzőket, kis könyvkiadókat kártalanítani. Meg kell vizsgálni azt is, ami az ügyészség feladata, hogy milyen büntetőjogi következményei lehetnek ennek a 9 milliárdos botránynak.” Arról szólt az Országgyűlés alelnöke, hogy önképzőkör-programot hirdettek a népfőiskolán belül. A cél, hogy 2-3 év múlva minden megyében legalább két olyan középiskolához köthető önképzőkör működjön, amelyiknek a vezetőjét anyagilag támogatják, számukra folyóiratokat fizetnek elő, és közvetítenek feléjük írót, annak a könyvét elküldik, s ezt követi egy úgynevezett rendhagyó irodalomóra. Lezsák elmondta, hogy tudatos szervezőmunka folyik a háttérben, de ez csak „egy fecske lesz”, nem jelenti azt, hogy mindent megoldottak, ám azzal, hogy közben folyamatosan kiépítik a népfőiskolai hálózatot, át tudják adni módszereiket, tapasztalataikat más népfőiskoláknak.

Medveczky Attila