Széchy örököse, a maga útját járó Mesteredző az Égbe szállt

2017. június 06. kedd, 20:47 Kovács Attila Hírek - Publicisztika
Nyomtatás

Széles Sándor (1956–2017) emlékére

Május 23-án tragikus hirtelenséggel elhunyt a magyar úszósport halhatatlanja, Széles Sándor mesteredző. A kitűnő szakember halála annak ellenére is váratlan volt, hogy egy ideje kórházban kezelték és intenzív osztályon ápolták. A trénert a Magyar Úszószövetség saját halottjának tekinti, ám temetése időpontja lapunk megjelenésekor még nem ismert. A két olimpiai bajnokot nevelő, újításairól is híres Széles Sándorra az elmúlt években lapunknak adott interjúiból is szemezgetve emlékezünk.

A fiatal Széles Sándor igazi sportos őstehetség volt, több sportágat is kipróbált, és mindenütt marasztalták. Így tettek az uszodában is, és a több lehetőség közül végül ezt választotta. Ennek eredményeként Széles Sándor egy nagy magyar úszógeneráció tagja lett, az 56-osok egyike. Rajta kívül ugyanis a forradalom évének szülötte Hargitay András, Verrasztó Zoltán, illetve a most szövetségi kapitányként dolgozó Sós Csaba is. Széles Sándor ilyen Héroszokkal úszott együtt, és a parton egy még nagyobb Hérosz, bizonyos Széchy Tamás irányította az edzéseket. Kezdeti éveire így emlékezett vissza:

Bár úszó voltam, más sportágakban is próbálkoztam, és mint sportoló, egyértelműen tehetségesnek számítottam, öttusában például világbajnoki bronzérmes voltam, még ifjúsági koromban. Végül mégis az úszás mellett köteleztem el magam. Edzőm Széchy Tamás volt. Jómagam elsősorban az 1500 méteren versenyeztem, és bár a válogatottságig versenyző koromban is eljutottam, az áttörés végül nem sikerült. Az edzői munka már fiatal koromban is érdekelt, mindig szerettem tudni, hogy melyik gyakorlatot miért csináljuk, mi mire jó. Azt hiszem, hogy ez a tudásszomjam tűnt fel Széchy Tamásnak, aki már főiskolás koromban megbízott egy kisebb csoport edzéseinek irányításával. Alighanem elégedett lehetett a munkámmal, mert amikor 1979-ben sikeres államvizsgát tettem, lényegében főállású edző lettem Széchy Tamás mellett. Az események olyannyira felgyorsultak, hogy a következő évben, a moszkvai olimpián Wladár Zoltán és Nagy Sándor személyében két versenyzőm is indult, sőt hatodik helyezésükkel olimpiai pontot is szereztek. Innentől folyamatosan edzőként dolgozom.

Bár az évek során többször összezörrentek a nem könnyű természetű Széchy Tamással, Széles Sándor soha, egy pillanatig sem vitatta, hogy szakmailag ő volt számára az etalon. És ez még akkor is igaz, ha bizonyos munkamódszereiben nem követte a legendás mestert, egyre inkább a maga útját járta.

Versenyzője és segítője is voltam Széchy Tamásnak, tehát lényegében mellette tanultam meg a szakmát. De azért nyilvánvaló, hogy egy olyan pályán, mint az edzői, pusztán abból nem lehet a végtelenségig megélni, amit ezelőtt két vagy három évtizeddel tanultam egy nagy formátumú edzőtől. Folyamatosan tovább kellett és kell képeznem magamat, és a legjobb szakmai módszereket kell alkalmaznom, mindezt kiegészítve a saját elképzeléseimmel, személyiségemmel. Például az emberi kapcsolatok terén is más vagyok, mint Széchy Tamás volt. Ő a vasszigor híve volt, én lényegesen megengedőbb vagyok, közvetlenebb kapcsolatot ápolok a versenyzőimmel. Inkább a meggyőzés erejében hiszek, mint a túlzott szigorban vagy esetleg a pofonokban.

Széles Sándor számára Gyurta Dániel volt pályafutása „fő műve”. A Széchy-csoportnál kezdő kisgyermeket maga Széchy Tamás bízta rá Széles Sándorra. A fiatal Gyurta Dániel üstökösként robbant be a világ úszósportjába, hiszen már a 2004-es athéni olimpián dobogóra állhatott. Széles Sándor úgy érezte, hogy valahol itt kezdődött az ő kálváriája is, amely egészen haláláig kitartott.

Többször is megpróbáltak eltakarítani. A dolog még 2005-ben kezdődött. Gyurta Dani az athéni olimpián szerzett ezüstérme után visszaesett, a hazai rendezésű Eb-n a döntőbe sem került be. Ezután Daninak egyértelműen azt tanácsolták, hogy hagyjon ott engem. Szó szerint azt mondták neki, hogy mindegy kivel folytatja a felkészülését, csak az ne én legyek. Dani mindezek ellenére mellettem tette le a voksát, és azt hiszem elmondható, hogy jól döntött. Olimpiai aranyérmes lett Londonban, háromszor nyert világbajnokságot, kétszer Európa-bajnok lett. Aki nyomon követte pályafutását, emlékezhet: mindezek ellenére is rendre terítékre került, hogy miért velem dolgozik, miért nem vált edzőt. Rólam mindent elmondtak, alkoholistának neveztek, csakhogy ellehetetlenítsenek, lerontsák a hitelemet. Ennek pontos okát én is találgatom, de talán Széchy Tamáshoz fűződő kollegiális kapcsolatom lehet a magyarázat. A magyar úszósport egyik legnagyobb egyénisége Széchy Tamás volt. Sok más emberhez hasonlóan én is az ő neveltje voltam, ám később talán több is lettem ennél. Egyrészt amikor megszereztem a szakedzői diplomát, ő hívott maga mellé edzőnek, másrészt – és ezt még nem meséltem el senkinek – kevéssel halála előtt rám bízta utolsó felfedezettjét, Gyurta Dánielt és a saját örökségének továbbvitelét. Azt hiszem, nem vallottam szégyent e feladat elvégzésével. Akik már Széchy Tamást sem szerették és őt sem ismerték el, azoknak csípem a szemét én is.

Risztov Évának, a kezdeti nagy sikerek után hosszú időre mélypontra került úszónőnek azonban nem csípte a szemét. Olyannyira nem, hogy 2012 elején, közvetlenül a londoni olimpia előtt csatlakozott Széles Sándor csoportjához.

Kiss László akkori szövetségi kapitány kért meg arra, hogy Risztov Évát is vigyük magunkkal a floridai edzőtáborunkba. Annak ellenére, hogy kialakult csoportom volt, nem tehettem meg, hogy nemet mondok erre a felkérésre, már csak Éva miatt sem. Mindannyian nagyon boldogok vagyunk, hogy győzni tudott az olimpián! Miután tizenhárom hetet velünk készült, úgy érzem, a mi csoportunk is hozzátette a magáét Éva gyönyörű sikeréhez. Feltétlenül elmondanám ugyanakkor, hogy Risztov Évának megvan a saját edzője is, Debrecenben, egy tehetséges fiatalember, Dévay László személyében. Éva olimpiai aranyérme tehát az ő érdeme is!

Hiába a tanítványok által megnyert két olimpiai és számos egyéb bajnoki cím, Széles Sándor egyre nehezebb helyzetbe került. Gyurta Dániellel elváltak útjaik, és Újpestről való kényszerű távozása óta egyre nehezebben találta a helyét. A hírek szerint a mellőzöttség teljesen padlóra küldte lelkileg is a kitűnő szakembert, aki egy esés következtében fejsérülést szenvedett. Kórházba szállítása után állapota súlyosbodott, kómába került, amelyből már nem tért magához: május 23-án visszaadta lelkét Teremtőjének.

Munkáját már életében is több kitüntetéssel ismerték el. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át. Az Év Úszóedzője és az Év Magyar Edzője elismerést is elnyerte, 2015-ben pedig a Magyar Úszósport Halhatatlanja lett. Tragikus halála miatti fájdalmunkat csak részben enyhíti, hogy eredményeivel, a tanítványai által megszerzett két olimpiai aranyéremmel valóban halhatatlanja lett sportágának és az egyetemes magyar sportnak.

Isten nyugosztalja Széles Sándort!

 

Kovács Attila